Csaba György

Biologikon

Csalás megrendelésre

Van olyan eset is, amikor nem a „publish or perish” a csalás kiváltó oka, hanem a környezet, amiben a kutató él, az a nyomás, amit a hatalom gyakorol, az az ideológia, amely mintegy kötelezővé teszi „tudományos” alátámasztását. Ez rendszerint a diktatúrákban fordul elő, és a XX. század ennek két jellegzetes példáját is nyújtotta.

A náci diktatúrának alapvető ideológiai bázisa volt a fajelmélet. A tudomány szerint az emberiség ugyan eltérő rasszokból áll, de egységes fajt képvisel. Mi sem bizonyította ezt jobban, mint a rasszok közötti eredményes párosodás, ami már a náci korszak idejében is ismert volt. Azóta a molekuláris genetikai bizonyítékok sora is rendelkezésre áll. Mivel azonban a náci vezetésnek ahhoz, hogy szalonképessé tegyék emberek egész populációjának rabszolga sorba hajtását, illetve kiirtását, annak alátámasztása volt szükséges, hogy vannak magasabb rendű és alacsonyabb rendű emberi fajok. Ehhez megtalálták a megfelelő (tudósnak nem nevezhető) szakembereket, akik képesek voltak csalni, hazudni és embereken kísérletezni, és akik közül a második világháború után nem egy a nürnbergi bíróság előtt felelt tetteiért.

A kommunista diktatúrát irritálta a génelmélet, mert ideológusaik úgy gondolták, hogy kizárólag a környezet felelős azért, amilyenné az élőlény – ebben az esetben az ember – válik. A kommunista környezet kitermeli a kommunista embert, aki más, mint a többi, felelősségteljesebb, önfeláldozóbb stb. A gének ebbe nem szólhatnak bele, gyakorlatilag semmi szerepük nincs, ugyanakkor ami kialakult, az öröklődik. Megtalálták a megfelelő embert, egy mezőgazdászt, Trofim Deniszovics Liszenkót, aki egy kertész, Micsurin megfigyeléseire alapozva megteremtette a szerzett tulajdonságok öröklődésének tanát, és a diktatúra háttéreszközeinek igénybevételével gyakorlatilag eltörölte a szovjet genetikát, a genetikusok kiirtásától sem riadva vissza. Ebben a légkörben csak az maradhatott meg, illetve juthatott előre, aki elfogadta vagy alátámasztotta a hazugságot, az eredmények meghamisításától sem határolódva el.

Ebben a légkörben a badar csalások tömege jött létre az orvosi kutatások területén is. Izompépből állítólagos harántcsíkolt izomsejteket (rostokat) fejlesztettek ki, képeken demonstrálták, amint a vérsejtekbe idegnyúlványok hatolnak be stb. A legnagyobb karriert befutott csalás azonban Olga Boriszovna Lepesinszkaja nevéhez fűződik, aki az ideológiának megfelelően „bizonyította”, hogy a tyúktojásban a szíkből (sárgája) sejtek keletkeznek, amelyek azután részt vesznek az embrió felépítésében. Ezzel – az ideológusok szerint – bizonyítást nyert, hogy élettelenből élő jön létre, amiért Lepesimszkaja, éppúgy, mint korábban Liszenkó is, megkapta a Lenin-díjat. Mindkettőjük csalásainak a Szovjetunió által uralt országokban is akadtak – sok esetben jobb sorsra érdemes – hívei, akik az ott szokásos „tudományos” díjak birtokosaivá váltak. A liszenkói terror nemcsak a Szovjetunió biológiai tudományának okozott nehezen helyrehozható károkat, hanem éppen az általa támogatott szerzett tulajdonságok öröklődésének (epigenetika) is, mivel a gén szitokszóvá válása a helyzet megfordulásával az epigenetikát helyezte évtizedekre törvényen kívüli állapotba.

A megrendelésre készült csaláshoz egyes esetekben még az adatokat sem kell meghamisítani, csak egy olyan keretbe tenni, amit a hatalom birtokosai megkívánnak. A nyiroksejtek például valóban bemennek a retikulumsejtekbe (emperipolesis), miután körbejártak a felületén (peripolesis) és ki is jönnek onnan, éppen csak ezt sejtszülésnek kellett nevezni és kapcsolatba hozni Lepesinszkaja tévtanaival és máris megtermette a magas elismerést. Vagy egy másik példa: amikor a tablettás fogamzásgátlást felismerték és két év után vizsgálták a hormontablettákat fogyasztó nőket, valóban nem találtak káros hatást, csak ebből nem lett volna szabad levonni azt a következtetést, hogy a módszer bizonyítottan ártalmatlan, mivel a szteroid bombázásnak a következményei később voltak várhatóak, és ez be is következett. De mert a megrendelő – a puha diktatúra – úgy kívánta, nálunk az éretlen adatokat arra használták fel, hogy eltagadják a módszer akkor még a jelenleginél sokkal kifejezettebb veszélyeit, és megtalálták azokat az szakembereket, akik a téves következtetések levonására vállalkoztak.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 703 7

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Dr. Csaba György egyetemi tanár, az orvostudományok doktora 60 éve dolgozik a Budapesti Orvostudományi - ma Semmelweis - Egyetemen. 1971-1994-ig az egyetem Biológiai Intézetének igazgatója volt. Több mint 800 tudományos dolgozata jelent meg túlnyomórészt nemzetközi folyóiratokban és száznál több tudományos ismeretterjesztő cikket írt. Tíz tudományos és 7 népszerű tudományos könyv írója, illetve szerkesztője, és szerkesztette A biológia aktuális problémái című könyvsorozat 35 kötetét. Tudományos érdeklődési területe a fejlődésbiológia és a szabályozási rendszerek, az utolsó 30 évben a hormonális rendszer egyed- és törzsfejlődése. Itt elsőként írta le a hormonális imprintinget, mely életreszólóan határozza meg az endokrin rendszer működését, és megfigyelte az immunrendszer belső hormonális hálózatát. Érdeklődési területének másik részét az ember biológiai és társadalmi mivolta közötti ütközések vizsgálata, okainak kiderítése és várható következményeinek feltérképezése teszi ki. Ennek eredménye volt három korábbi könyve (Ma és holnap, 1975; A modern ember biológiai paradoxonja, 1967; 1978; 1989; és a Gondolatok a biológiáról, 1984).

Hivatkozás: https://mersz.hu/csaba-biologikon//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero