Csaba György

Biologikon


A média szerepe

A tudományos eredmények a szakfolyóiratokban kerülnek közlésre. Ez a normális út, amely lehetővé teszi, hogy a témához többé-kevésbé értő szakemberek megítélhessék a munka közlésre való alkalmasságát. Természetesen ez jelentős időt vesz igénybe, és bár vannak folyóiratok, amelyek egykét hónapon belül megjelentetik az arra érdemes tudományos közleményt, az sem megy ritkaságszámba, hogy akár egy év is eltelik a közlemény beérkezése és megjelenése között. Ezért számos kutató, különösen azok, akik a tudomány forró pontjain munkálkodnak és úgy érzik, nagyon jelentős felismerésre jutottak, nem várják ki a közlés „hivatalos” útját, és a szenzációra amúgy is éhes napisajtóhoz (újság, rádió, tv) fordulnak, ami beindítja a közlési láncreakciót. Itt az eredmények közlése gyors, de nincs kontroll. Éppen ezért mindent el lehet adni, akár valódi, akár hamis, a megjelenés pillanatában az értéke egyforma és csak az idő, illetve a szaksajtóban való megjelenés, vagy meg nem jelenés mutatja meg a valódi értékét. A sajtó képviselői félrevezethetők, akár az eredmény közlőjének rangja miatt, akár azért, mert az eredmény nagyon fontosnak, a közérdeklődésre alkalmasnak látszik. Így került a napisajtóba Speakman munkássága, és így kerülnek hétről-hétre hírek a rákellenes anyagokról, tesztekről. Az újságíró nem élettudományi szakember, így azt sem köteles tudni, hogy egy cikk kong-reszszusi bejelentésének elfogadása még nem jelenti az előadás tartalmának valós voltát, és ha a szerző ezzel akarja alátámasztani igazát, megteheti. A laikus olvasó pedig elhiszi, hogy valami nagyon fontos történt. Amíg a telekommunikáció és a napisajtó nem jutott ekkora szerephez, a csalások hamarabb lelepleződtek, esetleg nem is jutottak a laikusok tudomására, és leleplezőjüknek nem kellett számolnia a laikusok által gyakorolt ellennyomással. Nem lehetett valaki nagy szenzáció felismerője, ha összesen egy egérnek adta a kísérleti anyagot és egy másik volt a kontroll (konkrét eset), miközben a média által felhergelt laikusok követelték, hogy ők is hozzájuthassanak a csodaszerhez. Mert a beteg embereknek a csalás nyújtotta a reményt, és a gonosz, kritikus tudomány elvette azt.
A csalások – mint ahogy másutt sem – a tudományban sem fognak megszűnni, sőt, mennél több ember vesz részt a tudomány művelésében és mennél nagyobb az igény a gyors eredményekre, annál több alkalommal fordul elő. Mégis, a „tudományos” csalások, hazugságok az élettudományokban nem maradnak fenn tartósan, lelepleződnek, és készítőik neve – mint ebben a cikkben is – legfeljebb negatív előjellel szerepel. Úgy kell kezelni őket, mint a tudományos munka selejtjét, melynek mennyiségét igyekezni kell leszorítani, de együtt kell élni vele.

Biologikon

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 703 7

Dr. Csaba György egyetemi tanár, az orvostudományok doktora 60 éve dolgozik a Budapesti Orvostudományi - ma Semmelweis - Egyetemen. 1971-1994-ig az egyetem Biológiai Intézetének igazgatója volt. Több mint 800 tudományos dolgozata jelent meg túlnyomórészt nemzetközi folyóiratokban és száznál több tudományos ismeretterjesztő cikket írt. Tíz tudományos és 7 népszerű tudományos könyv írója, illetve szerkesztője, és szerkesztette A biológia aktuális problémái című könyvsorozat 35 kötetét. Tudományos érdeklődési területe a fejlődésbiológia és a szabályozási rendszerek, az utolsó 30 évben a hormonális rendszer egyed- és törzsfejlődése. Itt elsőként írta le a hormonális imprintinget, mely életreszólóan határozza meg az endokrin rendszer működését, és megfigyelte az immunrendszer belső hormonális hálózatát. Érdeklődési területének másik részét az ember biológiai és társadalmi mivolta közötti ütközések vizsgálata, okainak kiderítése és várható következményeinek feltérképezése teszi ki. Ennek eredménye volt három korábbi könyve (Ma és holnap, 1975; A modern ember biológiai paradoxonja, 1967; 1978; 1989; és a Gondolatok a biológiáról, 1984).

Hivatkozás: https://mersz.hu/csaba-biologikon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave