Ha egy élő szervezetet valamilyen speciális inger ér, arra egy meghatározott válasszal felel. Ha a szem felé hirtelen közeledik egy tárgy, a szemhéj lecsapódik. De csak a szemhéj, más nem mozdul. Ha szálka szúródik a bal kezünkbe, elkapjuk. De csak a bal kezünket. Ezek tehát úgynevezett specifikus reakciók, melyek a szervezet egészét nem érintik. Ha a sínek között állunk és megpillantjuk a felénk rohanó vonatot, akkor viszont az egész szervezet aktiválódik, és az egyén megpróbál menekülni. Ehhez bizonyos szervek működésének gyors változása szükséges, fellép a Cannon által leírt vészreakció, melyet a vegetatív idegrendszer szimpatikus része szervez meg, gyorsul a szívműködés és a légzés, emelkedik a vérnyomás, élénkül az agy tevékenysége, több vérhez és több energiaszolgáltatóhoz jutnak az izmok (mert kitágulnak az erei és emelkedik a vércukorszint), egyes – a válaszreakcióban nem szükséges – testtájakon viszont összehúzódnak az erek, kitágul a pupilla, elernyed a húgyhólyag, esetleg a végbél záróizma is, ugyanakkor csökken a gyomor és bélműködés, gátlódik a pénisz erekciója. Ez a bonyolult és összefüggő reakció a szervezet védekezésének szolgálatában áll és lehetőséget teremt a harcra (a vonat esetében ez nem jön számításba) vagy menekülésre (fight or flight). Selye, miközben egy specifikus hormonhatást próbált analizálni, azt figyelte meg, hogy akármi „támadja meg” a szervezetet, ezt az általános, egységes választ provokálja, tehát a szervezet ugyanazt a mechanizmust indítja be. Ez a reakció vagy le tudja küzdeni a veszélyeztető hatást, vagy nem, de semmiképpen nem tartható fenn sokáig. Ha az inger továbbra is fennáll, akkor egy adaptációs (rezisztencia) fázis alakul ki, amikor a szervezet igyekszik alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Ha a külső hatás nagyon tartós, akkor a védekezési mechanizmus kimerül (ez a harmadik fázis), és az egyed el is pusztulhat. Selye a provokáló tényezőket stresszoroknak, az állapotot stressznek nevezte el. A háromfázisú rendszer, amely a védekezési mechanizmusban részt vesz az általános adaptációs szindróma (ÁAS, angolul GAS). Ebben a mechanizmusban alapvető szerepet játszik a mellékvese, amely velőállományának hormonja, az adrenalin elsősorban felelős az első fázisért, a vészreakcióért, míg a mellékvesekéreg hormonja a kortizon, a második és harmadik fázisért.