Farkas Richárd

Bevezetés a térökonometriába


2.1.2. A térökonometriai szomszédság megjelenése regressziós modellkörnyezetben

Feltételezve a megfigyelések egymástól való függetlenségét, egy térben független lineáris összefüggést leíró rendszer adatgeneráló folyamata leírható a következő módon:
 
(2.3.)
ahol az -edik megfigyelés függő változójának ismérvváltozata, a magyarázó változók ismérvváltozatainak vektora, míg a megbecsülni kívánt paraméterek vektora. a becslés hibatagja, várható értékkel és 𝜎2 varianciával. A (2.3.) regressziós egyenletének becslése akkor lesz torzítatlan az előző feltételek teljesülése esetén, amennyiben a becslés hibatagjai korrelálatlanok egymással, vagyis azok kovarianciái nullák, formálisan:
 
(2.4.)
 
Amennyiben a keresztmetszetet területi egységekre vetítjük, a (2.4.) egyenletek hibatagjainak korrelálatlansága arra utal, hogy nincs térökonometriai szomszédsági viszony a területi egységek között. Abban az esetben, ha a térbeli egységek között egymástól való függőségi viszony van, akkor (2.3.) a következő rendszerré alakul:
 
 
ahol két egymással földrajzilag szomszédos megfigyelési egységet feltételeztünk. Nyilvánvalóan, hiszen ahogy a (2.1.) egyenlőtlenség segítségével is definiáltuk, az -edik területi egység ismérvváltozatának bekövetkezési valószínűsége függ a -edikétől is. A (2.5.) rendszer egy olyan viszonyt mutat be, amelyben kölcsönös a függőség a területi egységek között. Jelen leírás során a kölcsönös függőség feltételezésével fogok folyamatosan élni, már csak azért is, mert szinte kizárólag ilyen viszonyrendszer figyelhető meg a valóságban. A (2.5.) egyenletrendszerben látható, hogy az -edik területi egység megfigyelt értéke a függő változóban függ a -edik területi egységen megfigyelttől, és vice versa. Ebben az esetben egy szimultán adatgeneráló folyamat bontakozik ki. Természetesen, a megfigyelések számának emelésével a rendszer egyre bonyolultabbá és egyre kezelhetetlenebbé válik:
 
 
három megfigyelési egység esetén. Az adatgeneráló folyamat több megfigyelési egység esetén folyamatosan bővíthető az előzőekből kiindulva. Minél nagyobb a kapcsolati háló, annál bonyolultabb a rendszer, ami azért problémás, mert az adatgeneráló folyamat bővítésének és kezelhetőségének bármilyen nagy kapcsolati háló esetére általánosíthatónak kell lennie. Másrészről, a szimultaneitásból eredő endogenitási probléma kezelése is szükségessé válik.
 

Bevezetés a térökonometriába

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 187 0

Napjaink egyik legdinamikusabban fejlődő tudományterülete az empirikus modellezés ökonometriai-módszertani fejlesztése.  E kérdéskörön belül is újnak számító terület a térökonometria, mely célja a megfigyelt adatok között tapasztalható területi kapcsolatok standard modellekbe való beillesztése, ezzel javítva a becslések pontosságát, hatékonyságát. A térbeli kapcsolatok fontosságának felismerése, és azok modellkörbe vonásának igénye egyre erőteljesebben jelenik meg szinte minden tudományterületen, túlmutatva a közgazdasági kutatásokon, mely módszertan alkalmazása hazánkban is egyre szélesebb körben érzékelhető. Ennek megfelelően, jelen monográfia célja kitölteni azt az űrt, melyet e részdiszciplína magyar nyelvű szakirodalmának szinte teljes hiánya teremt. Így e mű igyekszik áttekintést nyújtani a térökonometriai modellezés alapjairól: a térbeli kapcsolatok típusairól, matematikai interpretálhatóságáról és azok ökonometriai modellkörbe vonásának lehetőségeiről. A térbeli kapcsolatok alaptípusainak, az alapvető térökonometriai modelleknek, valamint modellszelekciós mechanizmusoknak, melyek amellett, hogy önmagukban is kiválóan alkalmasak elemzésekre, továbbá a haladó térökonometria bázisát is nyújtják, elméleti bemutatása mellett a szerző minden esetben igyekezett empirikus példákkal illusztrálni az elméleti modellek gyakorlati interpretálhatóságát.

Hivatkozás: https://mersz.hu/farkas-bevezetes-a-terokonometriaba//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave