Farkas Richárd

Bevezetés a térökonometriába


A lokális Getis–Ord-féle mutató

Az előző lokális területi autokorrelációt mérő mutatókkal szemben a lokális Getis–Ord-féle mutatónak kettő változata is kifejlesztésre került.1 Ebből az első a
 
(3.28.)
 
formulával adható meg, míg a másik a
 
(3.29.)
 
képlettel írható le. Látható, hogy míg a mutató nem tartalmazza sem a számláló súlyozott átlagában, sem a nevező összegében az -edik területi egységen megfigyelt értéket, addig igen. Ebből az is következik, hogy a második esetben a nevező tulajdonképpen konstans minden megfigyelésre, míg az elsőben az is megfigyelésről megfigyelésre változik.
A lokális Getis–Ord-féle és mutatónak is levezethetők analitikusan az első- és másodrendű momentumai, így meghatározható várható értékük és varianciájuk. Ezek az értékek rendre:
 
(3.30.)
 
valamint
 
(3.31.)
Hasonlóan a többi lokális területi autokorrelációt mérő mutatóhoz, a szignifikanciaszintek meghatározása esetén feltételes permutációs eljárás alkalmazása indokolt a Monte Carlo-szimulációk alapján megfigyelhető torzítások miatt.
Az egy pedagógusra jutó tanulói létszám lokális Getis–Ord-féle mutató alapján végzett elemzését igyekszik bemutatni a 3.9. klasztertérkép. Újabb különbségek fedezhetők fel a klaszterekben az ábrát tekintve. Látható, hogy a szorzatból képzett mutató tulajdonságai miatt itt csupán magas és alacsony klaszterek azonosítása lehetséges, a térbeli kiugró értékek azonosítása nem kivitelezhető. Az eddigiekhez hasonlóan szükséges a megfelelő szignifikancia-térkép is a pontosabb analízishez, melyet a 3.10. ábra prezentál.
 
3.9. ábra. A 3.3. ábra adataihoz tartozó lokális Getis–Ord-féle klasztertérkép a mutató alapján
Forrás: Saját szerkesztés
 
3.10. ábra. A 3.9. ábrához tartozó szignifikancia-térképForrás: Saját szerkesztés
 

Bevezetés a térökonometriába

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 187 0

Napjaink egyik legdinamikusabban fejlődő tudományterülete az empirikus modellezés ökonometriai-módszertani fejlesztése.  E kérdéskörön belül is újnak számító terület a térökonometria, mely célja a megfigyelt adatok között tapasztalható területi kapcsolatok standard modellekbe való beillesztése, ezzel javítva a becslések pontosságát, hatékonyságát. A térbeli kapcsolatok fontosságának felismerése, és azok modellkörbe vonásának igénye egyre erőteljesebben jelenik meg szinte minden tudományterületen, túlmutatva a közgazdasági kutatásokon, mely módszertan alkalmazása hazánkban is egyre szélesebb körben érzékelhető. Ennek megfelelően, jelen monográfia célja kitölteni azt az űrt, melyet e részdiszciplína magyar nyelvű szakirodalmának szinte teljes hiánya teremt. Így e mű igyekszik áttekintést nyújtani a térökonometriai modellezés alapjairól: a térbeli kapcsolatok típusairól, matematikai interpretálhatóságáról és azok ökonometriai modellkörbe vonásának lehetőségeiről. A térbeli kapcsolatok alaptípusainak, az alapvető térökonometriai modelleknek, valamint modellszelekciós mechanizmusoknak, melyek amellett, hogy önmagukban is kiválóan alkalmasak elemzésekre, továbbá a haladó térökonometria bázisát is nyújtják, elméleti bemutatása mellett a szerző minden esetben igyekezett empirikus példákkal illusztrálni az elméleti modellek gyakorlati interpretálhatóságát.

Hivatkozás: https://mersz.hu/farkas-bevezetes-a-terokonometriaba//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave