Farkas Richárd

Bevezetés a térökonometriába


5.1. A térbeli hiba modelljének formái

A térbeli hiba modelljei szintén tartalmaznak térbeli interakciót, a különbség azonban ez esetben az, hogy a modell hibatagjáról tételezzük fel azt, hogy valamilyen térbeli kapcsolatot reprezentál a fentebb említett okok miatt. A térbeli hiba modelljeinek alapvetően két formája van. Az első a térbeli hiba autoregresszív modellje, amely a következő formát ölti:
 
(5.1.)
 
Alapvetően az (5.1.) modell hibatagjáról első körben azt fogjuk feltételezni, hogy független, normál eloszlású, nulla várható értékkel és konstans varianciával, vagyis:
 
(5.2.)
 
Később e feltételezésen lazítani fogunk, és azt az esetet is megvizsgáljuk, mikor a konstans varianciát nem tételezhetjük fel. Most már azonnal észrevehetőnek tűnik a korábban említett tény, amelyre jelen könyv terminológiája épít. Ugyan a térbeli késleltetés modellje sokban hasonlít az idősoros ökonometria autoregresszív modelljeinek formájára, ugyanakkor a térbeli hiba autoregressziós modelljének hibatagja is. Ezen nyomon, jelen írásban a térbeli autoregressziós modell kifejezést önmagában nem fogjuk használni, mindig a pontos modellmegnevezéseket alkalmazzuk elemzéseink során.
A térbeli hiba modelljeinek másik formája a térbeli hiba mozgóátlag modellje. Ez a típus a következő módon írható fel:
 
(5.3.)
 
Fontos megjegyeznünk, hogy annak ellenére, hogy az (5.3.) által leírt modellcsalád természetesen megtalálható a szakirodalomban, fellelhetősége nehézkes, nagyon kevés kutatási eredmény áll rendelkezésünkre.1 Ennek okán, a térbeli hiba mozgóátlag modelljeire nem fókuszálunk jelen elemzés keretei között, így a továbbiakban a térbeli hiba modellje alatt mindig a térbeli hiba autoregresszív modelljét értjük majd.
 
1 Részletes összefoglalója a területen elért, egyelőre igen kis számosságú jelentős eredménynek megtalálható Elhorst és Tan (2024) munkájában.

Bevezetés a térökonometriába

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 187 0

Napjaink egyik legdinamikusabban fejlődő tudományterülete az empirikus modellezés ökonometriai-módszertani fejlesztése.  E kérdéskörön belül is újnak számító terület a térökonometria, mely célja a megfigyelt adatok között tapasztalható területi kapcsolatok standard modellekbe való beillesztése, ezzel javítva a becslések pontosságát, hatékonyságát. A térbeli kapcsolatok fontosságának felismerése, és azok modellkörbe vonásának igénye egyre erőteljesebben jelenik meg szinte minden tudományterületen, túlmutatva a közgazdasági kutatásokon, mely módszertan alkalmazása hazánkban is egyre szélesebb körben érzékelhető. Ennek megfelelően, jelen monográfia célja kitölteni azt az űrt, melyet e részdiszciplína magyar nyelvű szakirodalmának szinte teljes hiánya teremt. Így e mű igyekszik áttekintést nyújtani a térökonometriai modellezés alapjairól: a térbeli kapcsolatok típusairól, matematikai interpretálhatóságáról és azok ökonometriai modellkörbe vonásának lehetőségeiről. A térbeli kapcsolatok alaptípusainak, az alapvető térökonometriai modelleknek, valamint modellszelekciós mechanizmusoknak, melyek amellett, hogy önmagukban is kiválóan alkalmasak elemzésekre, továbbá a haladó térökonometria bázisát is nyújtják, elméleti bemutatása mellett a szerző minden esetben igyekezett empirikus példákkal illusztrálni az elméleti modellek gyakorlati interpretálhatóságát.

Hivatkozás: https://mersz.hu/farkas-bevezetes-a-terokonometriaba//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave