Farkas Richárd

Bevezetés a térökonometriába


9.2. Modellszelekció az általános specifikáció szűkítésével („általánostól az egyszerűig” modellezési elv)

Az előzőekben bemutatott specifikációs eljárás tulajdonképpeni ellentettjeként tekinthetünk a destruktív modellezési elvre. Ekkor a lehető legáltalánosabb modell felírását kell első lépésnek tekintenünk, és ebből kiindulva szükséges folyamatosan szűkíteni specifikációnkat. E megközelítés alapötlete, hogy feltételezi azt, hogy van a modellezett folyamat mögött valamilyen adatgeneráló folyamat, amelyet a legáltalánosabban felírt modell jó eséllyel tartalmaz. A specifikáció lépésenkénti redukciója révén a modellező feladata számos teszteljárással meghatározni, hogy meddig észszerű mind módszertani, mind elméleti, jelen esetben közgazdasági elméleti szempontból redukálni a modellt a pontosabb becslések és könnyebb interpretálhatóság érdekében.
Az „általánostól az egyszerűig” modellezési elv alapvetően minden esetben ugyanazt a technikát alkalmazza a térökonometriai modellezés során. Első lépésként a megfelelő változók kiválasztása után fel kell írnunk és le kell futtatnunk a (7.24.) egyenletekkel megadott általános térbeli modellt:
 
(9.28.)
 
A modell paraméterbecsléseinek eredménye után a kapott koefficiensek segítségével egyesével kell döntenünk arról, hogy az adott koefficienshez tartozó változó szükséges-e a specifikációnkba, vagy redukálhatjuk vele modellünket. Általánosan, e hipotézis-ellenőrzések a
 
(9.29.)
 
feladat megoldásával hajthatók végre, melyek kivitelezése Wald-típusú teszteléssel zajlik. Természetesen, a (9.29.) hipotézis-ellenőrzési problémában nem a mátrixhoz tartozó paramétervektort jelöli, hanem általánosságban a becsült paramétereket, melyeken a Wald-típusú teszteléseket elvégezzük. Ekkor a tesztstatisztika szokásosan:
 
(9.30.)
 
mely segítségével a koefficiens szignifikáns különbözőségét nullától a tér nélküli esettel teljesen azonos módon állapítjuk meg.
A modellfejlesztésben ezúttal a folyamatos redukció jelenik meg, melynek jó összefoglalását adja a 9.1. ábra. Az általános térbeli modell specifikációjából kiindulva alapvetően három lehetőség adódik, melyek során a modell egyszerűsítésének iránya kijelölhető. Természetszerűleg, a modellben lévő változók számának fokozatos, egyenkénti csökkentését feltételezve. Az általános térbeli modell paraméterbecslései után (9.29.) hipotézis-ellenőrzési feladatok folyamatos elvégzésével ekkor a modellszelekciós folyamat a következőkben leírtak szerint játszódhat le.
Az „általánostól az egyszerűig” modellépítési elv alkalmazásakor ugyanúgy felmerül a kérdés, hogy vajon a térbeli függőség mellett területi heterogenitás feltételezése is indokolt-e. Amennyiben igen, akkor – az előzőekben felvázolt „egyszerűtől az általánosig” elv alkalmazásához hasonlóan – térbeli rezsimváltó modell felírása és becslése javasolt. Ennek megállapítására ekkor is a (9.27.) hipotézis-ellenőrzési feladat elvégzése hivatott. Ahogyan korábban is tapasztaltuk, arra vonatkozóan azonban nincs a szakirodalomban iránymutatás vagy hüvelykujjszabály, hogy a területi heterogenitás tesztelése a modellszelekciós folyamat mely pontján javasolt. A térbeli függőségi rendszerrel kapcsolatos modellszelekciós folyamat a területi heterogenitás első, közbülső vagy utolsó lépésként való tesztelése mellett (célszerűnek tűnik első lépésként elvégezni intuíció alapján, hiszen a rezsimeket is definiáló modell a heterogenitástól mentesnél általánosabb) így a következőképpen határozható meg.
 
9.1. ábra. Az „általánostól az egyszerűig” modellezési elv a térökonometriában, Elhorst taxonómiájaForrás: Saját szerkesztés Elhorst (2014) alapján
 
  1. Első lépésként lefolytatjuk az általános térbeli modell becslését. A koefficiensek becsült értékének ismeretében a hipotézis ellenőrzését a térbeli , és értékeken célszerű elvégezni.
    • Amennyiben mind a három becsült paraméter ( esetében értelemszerűen paramétervektor) szignifikáns, akkor az általános térbeli modell specifikációja megfelelő.
    • Amennyiben e paraméterek legalább valamelyike nem szignifikáns, úgy egyesével, a nem szignifikáns paramétereket produkáló változók kihagyásával folytathatjuk a modellszelekciót. esetén a modell a térbeli autoregresszív kombinált modellre redukálódik. esetén térbeli Durbin-modellhez jutunk, míg a teszteredmény a térbeli Durbin-hibamodellhez vezet el minket.
  2. Annak függvényében, hogy az előző pontban milyen redukciót kellett végrehajtanunk, az újrabecsült modellen a paraméterek értékelését (9.29.) hipotézis-ellenőrzési eljárással újra kell végeznünk.
    • A térbeli autoregresszív kombinált modell kapcsán, amennyiben minden paraméter szignifikáns, e modellnél kell megállnunk. Az újrabecsült modellben a térbeli késleltetés modelljéhez vezet, míg a eredmény a térbeli hiba modelljére redukálja a specifikációt.
    • A térbeli Durbin-modell három specifikációs irányt jelöl ki. ismét a térbeli késleltetés modelljéhez visz minket, míg a hipotézis elfogadása az SLX modellre redukálja a rendszert. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a korlát fennállása esetén a térbeli Durbin-modell ekvivalens a térbeli hiba modelljével. Ez utóbbi eset ugyan nem redukció, azonban az összefüggés továbbra is fennáll, a modell ekkor becsülhető a térbeli hiba modelljének összefüggésrendszere alapján is.1
  3. Amennyiben szükséges, ismét újra kell becsülnünk a modellt a megfelelő változók elhagyásával. Ekkor, amennyiben minden paraméter szignifikáns, megállunk az adott modellnél. A térbeli késleltetés modellje esetén a , a térbeli hiba modelljénél a , míg az SLX modell környezetében a redukció immáron a legegyszerűbb, lineáris regressziós modellhez vezet, amennyiben a hipotézis-ellenőrzések elvégzése során további redukció indokolt.
 
1 Érdemes lehet megjegyezni, hogy a redukciós folyamatot likelihood aránytesztek segítségével is lehet végezni.

Bevezetés a térökonometriába

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 187 0

Napjaink egyik legdinamikusabban fejlődő tudományterülete az empirikus modellezés ökonometriai-módszertani fejlesztése.  E kérdéskörön belül is újnak számító terület a térökonometria, mely célja a megfigyelt adatok között tapasztalható területi kapcsolatok standard modellekbe való beillesztése, ezzel javítva a becslések pontosságát, hatékonyságát. A térbeli kapcsolatok fontosságának felismerése, és azok modellkörbe vonásának igénye egyre erőteljesebben jelenik meg szinte minden tudományterületen, túlmutatva a közgazdasági kutatásokon, mely módszertan alkalmazása hazánkban is egyre szélesebb körben érzékelhető. Ennek megfelelően, jelen monográfia célja kitölteni azt az űrt, melyet e részdiszciplína magyar nyelvű szakirodalmának szinte teljes hiánya teremt. Így e mű igyekszik áttekintést nyújtani a térökonometriai modellezés alapjairól: a térbeli kapcsolatok típusairól, matematikai interpretálhatóságáról és azok ökonometriai modellkörbe vonásának lehetőségeiről. A térbeli kapcsolatok alaptípusainak, az alapvető térökonometriai modelleknek, valamint modellszelekciós mechanizmusoknak, melyek amellett, hogy önmagukban is kiválóan alkalmasak elemzésekre, továbbá a haladó térökonometria bázisát is nyújtják, elméleti bemutatása mellett a szerző minden esetben igyekezett empirikus példákkal illusztrálni az elméleti modellek gyakorlati interpretálhatóságát.

Hivatkozás: https://mersz.hu/farkas-bevezetes-a-terokonometriaba//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave