Michelberger Pál (szerk.)

Bizonytalanság és biztonság

Fejezetek a mérnöki kockázatmenedzsmentből

2.2. Az expozíciós utak szerepe a kockázatok oldaláról

A kémiai kóroki tényezők szervezetben kifejtett egészségkárosító hatása korántsem csak az előzőekben részletezett veszélyes technológiai és munkakörnyezeti viszonyoktól behatárolt. Sőt leginkább a szervezettel való kölcsönhatás határozza meg az ezek során jelentkezhető kockázatok mibenlétét. Egy adott vegyi anyagra leszűkítve a kockázatok vizsgálatát megállapítható, hogy a lehetséges foglalkozási eredetű egészségkárosodások egy sor fizikai, kémiai rizikófaktortól függenek, mint például:

minőség,
mennyiség,
koncentráció,
halmazállapot (gáz, gőz, köd, füst, folyadék, por),
behatás tartama,
illékonyság,
oldódási, ill. felszívódási viszonyok stb.

Átfogóan a munkahelyen jelentkező, ezen körbe tartozó paraméterek szerint a munkavállalót a veszélyes kémiai kóroki tényezőtől eredően érő kitettséget expozícióként azonosítjuk (Nagy, 2011). A kemikáliák kezelésének gyakorlatában előforduló vegyi anyagok és készítmények többsége az emberi szervezetbe kerülve káros, illetve kóros elváltozásokat képes okozni. A helytelen kezelésük váratlan sérüléshez, munkabalesetnek minősítendő egészségkárosodáshoz, sőt súlyos esetben még halálesethez is vezethet.

A kémiai kockázatot hordozó valamely vegyi anyag csekély mennyiségben vagy kis koncentrációban az expozíció időtartamától és mértékétől, valamint az előbbiekben felvetett körülmények alakulásától függően időleges, illetve tartós elváltozásokat válthat ki az emberi szervezetben, amelyek jellemzően foglalkozási ártalomnak minősülnek. Súlyosabb esetben ennek a munkaképesség maradandó csökkenésével járó foglalkozási megbetegedés lehet a következménye. Az előzőekben megmutatkozó kockázatok mértékének értelmezésében a vegyi expozíció tehát nem más, mint az expozíciós koncentráció és az expozíciós idő kombinációja (Ungváry, 2010).

A kockázatok csökkentésének tennivalói szempontjából igen fontos a vegyi anyagok szervezetbe jutásának ismerete. Nem mindegy ugyanis, hogy melyek a munka során felhasznált kemikáliák miatt bekövetkező foglalkozási ártalmak, megbetegedések kifejlődésében szerepet játszó tényezők. Vagyis hogy milyen vegyi anyag mekkora dózisban kerül a szervezetbe, továbbá, hogy mennyi ideig van kitéve a munkavállaló szervezete a kémiai ártalom veszélyének.

Egy-egy kockázat megítélése alkalmával is alapvetésként eldöntendő kérdés, hogy a munkatevékenység során a kémiai anyag mely szervrendszeren keresztül gyakorolhat behatást a munkavállalóra. Az egészségkárosító anyagok a szervezetbe leggyakrabban:

a légutakon,
a bőrön át, valamint
a tápcsatornán keresztül

juthatnak be.

A szervezetbe behatoló kémiai kóroki tényezők biológiai hatásuktól függően okozhatnak a testtel érintkezve a közvetlen kontaktus helyén lokális elváltozásokat, felszívódva pedig általános toxikációt, megbetegedést.

A munkakörnyezetben a légutak a leggyakoribb és legfontosabb bejutási kapu a szervezetbe. A gázok, gőzök és a jól oldódó aeroszolok a légutakból szívódnak fel. A légutakon keresztül felszívódó, többé-kevésbé oldódó részecskék a véráramba kerülve a keringés segítségével jutnak el a test egyéb szervrendszereibe és onnan a felszívódott anyagok a méregtelenítő és kiválasztó funkcióval rendelkező szerveken áthaladva tudnak kiürülni. Ezeknek sebessége eltérő, így a biológiai folyamatok és az expozíció mértéke és időbeli lefolyási ütemének ellenirányú hatásai kedvezőtlen alakulása miatt okozhatnak heveny vagy idült mérgezést, illetve ártalmat vagy megbetegedést.

A porok esetén ezt tovább árnyalja a munkahelyi légtérben jelen lévő részecskék mérete és tüdőben való viselkedése. Egyes kisebb porszemcsék bejutva a léghólyagokba képesek nemcsak a tüdő szöveteit károsítani, de akár lerakódva gátolni a normál légcserét is. Azonban az ilyen felhalmozódás a tüdőben a por anyagi jellemzőitől függő megbetegedést vált ki hosszabb távon.

Az elmondottakból kitűnik, hogy a légzésvédelem meghatározó bázispontja a munkahelyi szilárd légszennyezőkkel és más kémiai kóroki tényezőkkel való exponálódás megakadályozásának.

Az emberi test kültakaróján, a bőrön keresztül is képesek az anyagok a szervezetbe behatolni. Habár a bőr igen jelentékeny módon képes ellenállni a külső behatásokkal szemben, mégis ellenálló képessége nem egyenszilárd valamennyi fizikai, kémiai és biológiai kóroki tényezővel szemben. Igazolja ezt az is, hogy a vegyi anyagok egy jó részét már a legkülső rétegbe történő bejutástól is képes visszatartani. A veszélyek fokozódásától akkor kell tartanunk, ha a hámszövet integritása nyílt sebek keletkezése következtében megszűnik, vagy a vegyület áthatolóképessége miatt az alattuk elhelyezkedő szövetekbe való behatolás a szabad bőrfelülettel érintkezve lehetségessé válik.

Tekintve, hogy az itt fellelhető közeg jelentős mennyiségben tartalmaz zsírokat, így a felszívódás tipikusan a zsírban oldódó szerves vegyületek és az apoláros oldószeres készítmények számára a legoptimálisabb. A bőr átjárhatóságát ráadásul tovább fokozzák az annak mélyebb rétegeiben eredő mirigyek és szőrszálak, amelyek elősegíthetik a vegyi anyagok gyorsabb levezetését a bőr felszín alá, a kötőszöveti állományba. A felszívódott vegyületek a bőr hámrétege alatti állományban történő megjelenése biztosítja a sűrűn, hajszálerekkel átszőtt érhálózaton keresztül közvetlenül a vérkeringésbe és onnan a test valamennyi részébe való eljutást. Az ilyen zsíroldékony vegyszerek szervezetbe jutását követő folyamatok elősegítik felhalmozódásukat más szervek gazdag zsírszöveti állományában, amelyeket azok így közvetlenül és súlyosan károsíthatnak. Különösen a szerves oldószerekkel végzett munkavégzés kapcsán kell nagy gondot fordítani a bőrvédelem kérdésére, de a szennyezett munkaruházattal érintkező testfelületek is forrásai lehetnek az expozíció ezen formájának.

A szájon át a tápcsatornába kerülő vegyületek különösen akkor fenyegetnek súlyos következményekkel, ha a vegyi anyag vízoldható. Az így létrejött intoxikáció folytán a táplálék mintájára az emésztőrendszer az alap működési mechanizmusa révén könnyen fel tudja venni a veszélyes anyagokat is. Amennyiben a vegyi anyag vízben oldódásra képes, úgy a belekben felszívódik, és végül is a véráram útján az egész szervezetben szétterjed. Tovább súlyosbíthatja a helyzetet, ha a munkavállaló a higiénés előírásokat megszegve a vegyi anyaggal szennyezett kézzel dohányzik, étkezik, amint azt a növényvédőszer-felszívódások többségénél tapasztalhatjuk. Épp ezért minden növényvédelmi munkánál külön figyelmet fordítanak a dohányzás tilalmára. Más okból ugyan, de szintén szájon át bekerülve jönnek létre a permetszerrel kezelt termények fogyasztásával fellépő mérgezések is, amennyiben szabálytalan módon forgalomba került szennyezett árun veszélyes szermaradványok lelhetők fel. A munkavédelmi előírások megsértése miatti súlyos, fokozott expozícióval járó esetek elkerülésére a növényvédelemben alkalmazzák a munka-egészségügyi várakozási időt mint szervezési intézkedést.

„Élelmezés-egészségügyi várakozási idő: az az általában napokban megadott időtartam, amelynek el kell telnie egy adott engedélyköteles termékkel végzett utolsó kezelés és a növény, növényi termék (beleértve a köztes terményt és aljnövényzetet is) betakarítása, a raktárfertőtlenítést követő betárolása, illetve a termény kitárolása, az áru felhasználása, forgalomba hozatala, fogyasztása, kereskedelmi feladása között.” (Ungváry et al., 2010)

„Munkaegészségügyi várakozási idő: a kijuttatott növényvédő szer teljes beszáradásától kezdődő az az órákban vagy napokban megadott időtartam, amelynek lejárta előtt az engedélyköteles termékkel kezelt területen bármilyen munkavégzés csak a felhasználáshoz előírt védőfelszerelésben végezhető.” (Ungváry et al., 2010)

Akár a növényvédő szereknél, akár ipari munkafolyamatokban előforduló más toxikus anyagok hosszabb-rövidebb idő alatt kiürülnek a szervezetből. A szervezetbe jutott illékony vegyi anyagok részben a tüdőn keresztül, míg a vízoldhatók nagyobbrészt a veséken át ürülő vizelettel, némelyek pedig az emésztőrendszerben keletkező salakanyagokkal távoznak a szervezetből. A szervezetre nézve káros anyagok bonyolult szervi működésben végbemenő biokémiai reakciók hatására átalakulnak, és többnyire ártalmatlan vegyületként távoznak. Néha azonban a képződő metabolitok toxikusabbak is lehetnek, mint maga a kiinduló vegyi anyag. Az emberi test a természetes ingerhatások révén is képes megszabadulni a kémiai anyagoktól. Az ilyen spontán testi válaszok, mint a köhögés, tüsszentés, könnyezés stb. szintén közrejátszanak a veszélyes anyagok behatolásának feltartóztatásában.

A tünetek okozta kórkép alapján a foglalkozási ártalmaknak és betegségeknek két nagy csoportját különböztetjük meg, a specifikus és az aspecifikus jellegűeket. Azok a megbetegedések tekinthetők specifikus foglalkozási ártalomnak, illetve betegségnek, melyeknél a diagnózis kétséget kizáróan megállapíthatóvá teszi a foglalkozási eredetű hátteret, amely a kémiai kóroki tényezőtől ered. Teszem azt, a szervesfoszforsav-észter növényvédő szerek ártalma vagy a kolinészteráz-aktivitás csökkenésének tünetcsoportja csak a növényvédőszer-intoxikációra jellemző, és ezért az a növényvédelmi tevékenységet végzők specifikus foglalkozási ártalma, illetve azt kiváltó foglalkozási megbetegségek csoportjába tartozik.

Az aspecifikus foglalkozási ártalmakra és betegségekre jellemző, hogy gyakran egyes munkatevékenységi körökben a megszokottnál gyakrabban fordulnak elő, de mégsem zárható ki az egyéni érzékenység, esetleg korábbi kórelőzmény közrehatása. Az ipari, egészségügyi stb. foglalkozások jó részénél előfordulhat valamely munkavégzéshez köthető bőrirritáció kialakulása. Például a tisztító vagy fertőtlenítő anyagoknál a gyakori bőrrel való érintkezés miatt kialakulhat allergiás ártalom. Az ilyen jellegű bőrirritációt aspecifikus foglalkozási ártalomnak, betegségnek tekinthetjük.

A vegyi anyagok expozíciója miatti egészségügyi ártalom létrejöttében számottevő tényező az egyéni érzékenység is. A munkavédelmi szabályrendszerben a kémiai kóroki tényezőkkel szembeni fokozott veszélyeztetettségük miatt kiemelt kockázati csoportként kezelt sérülékeny csoportokat képező fiatalkorúak és a terhes nők stb. fokozott védelemben részesülnek. Mivel ők a kémiai kockázatok többségével szemben érzékenyebbek, részükre a vegyi anyagok meghatározott körével végzendő munkatevékenységeknél foglalkoztatási tilalmat rendel érvényesíteni a jogalkotó.

Nagy szerepet játszanak az egyéni érzékenységben egyes, az életmóddal összefüggésbe hozható nem foglalkozási tényezők, mint például a káros szenvedélyek. Betegségek is fokozhatják az egyéni érzékenységet. Az elmondottakból következik, hogy a foglalkozási eredetű egészségkárosodások megelőzése sokoldalú feladat. Különösen azon esetekben, melyekben a vegyi ártalmak okozta elváltozások nem specifikusak, a foglalkozási eredet megállapításának elmaradása esetén foglalkozási ártalmak és betegségek alakulhatnak ki, esetlegesen a kialakult megbetegedés eredményes gyógyításának lehetőségét is kizárhatja, ezért fontos a munkavégzés okozta kockázatok mélyreható elemzése. Ebben nemcsak a munkavédelmi és munkaegészségügyi szakembereknek, hanem szükség esetén szakértői engedéllyel rendelkező személynek is részt kell vennie.

A szervezet ellenálló képessége azonban véges. Az előforduló kémiai kóroki tényezőkre vonatkozóan statisztikai alapon határértékeket állapítottak meg, amelyeket 8 órás műszakot figyelembe véve koncentrációegységben adnak meg jogszabályban lefektetve. Mértékegységüket tekintve a munkakörnyezet köbméterére vonatkoztatva grammokban, illetőleg szemcseszámban, bizonyos kategóriákban biológiai hatásmutatóban kifejezett határértékek 10 mikrorizikó nagyságrendű kockázatot képviselnek. Az ilyen koncentrációjú munkahely légterében szennyezésként jelen lévő ártalmas kóroki tényező hatását kifejező határérték jelentéstartalma megmutatja, hogy az 1 millió exponált személy közül maximálisan 10 esetben fordulhat elő halálos kimenetelű egészségkárosodás (Tompa, 2005: 311.). Ez az átlagos érték (ÁK) a gázoknak, gőzöknek, poroknak a munkakörnyezet légterében megengedhető átlagos koncentrációja. A vonatkozó értékek egy teljes műszakot érintően mg/m3/8h dimenzióban kifejezett viszonyítási alapot képeznek, amelyek több anyag vagy részleges munkaidőben történő foglalkoztatás esetén arányaiban együttesen veendők figyelembe.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 195 5

Műszaki tudományok

A Bizonytalanság és biztonság című tanulmánykötet 6 mérnökvégzettségű, Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Karán dolgozó oktató közös munkája. Karunk gépész-, mechatronikai- és biztonságtechnikai képzésre járó hallgatói képzésük során megismerkednek a kockázatmenedzsment alapjaival, módszertani hátterével, és elsajátítják a kockázatértékeléshez és -kezeléshez szükséges elméleti hátteret. A könyv nem egyetemi tankönyvnek készült, de ott is használható. Fontos célunk volt a 8 tanulmányt tartalmazó kötet közreadásával, hogy a különböző szakterületek képviselői lássák a műszaki beruházási és fejlesztési projektek, az információbiztonság, a minőségbiztosítás, a karbantartás, a munka- és tűzvédelem kockázatmenedzsmentjének néha eltérő, de integrálható sajátosságait.

A gazdálkodó szervezetek életében szükség van egységesen alkalmazott kockázatmenedzsment szabályokra, hiszen a kockázati eseménynek több, eltérő eredetű kiváltó oka és több következménye is lehet. Eltérő skálákon történő értékelésük zavart okozhat kockázatok felismerésében és kezelésében is. A mérnöki kockázatok mellett a szervezeteknél többek között megjelennek stratégiai, piaci és pénzügyi vagy akár biztosítási kockázatok is. A könyv terjedelme nem teszi lehetővé, hogy ezekkel is foglalkozzunk, de fontos felhívni a figyelmet, hogy a kockázatmenedzsment nemcsak a mérnöki feladat…

Hivatkozás: https://mersz.hu/michelberger-bizonytalansag-es-biztonsag//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero