Az intenzív termelési folyamatok és az azokhoz kapcsolódó logisztikai rendszerek precíz összehangolása, különösen a nagyüzemi gyártás ütemének felgyorsulása miatt a szervezettség jelentősége tovább fokozódott. A munkafeladatok leírásának és technológiai dokumentumokban és az azokból származtatott egyéb szabályzókban való kiadásának nagy szerepe van úgy a termelési, mint a munkavédelmi célok megvalósításában.

Ez a felismerés nem egy új keletű dolog, hisz magát a Munkavédelmi Törvény hatályát is ehhez igazítva a szervezett munkavégzésben jelentkező munkabiztonsági és munkaegészségügyi követelmények és az azok megvalósulását szolgáló előírások rendszerére terjeszti ki a jogalkotó. Nyilvánvaló, hogy az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzés követelményrendszere be kell épüljön valamennyi munkafolyamatba a munkaszervezési szempontokkal egyetemben. Ehhez azonban már nem elegendő a szóbeli utasításokkal való folyamatos irányítás, ki kell alakítani az írásba foglalt munka-, technológiai, műveleti, karbantartási, stb. utasításokat. Az utasításoknak minden tevékenységnél, műveletnél az adott munkafázishoz kapcsolódóan tartalmazniuk kell a munkavédelmi ismerteteket is, hogy kiadhatók legyenek a munkavállalók részére.

Annál is inkább megkövetelendő az ismeretek ilyenformán kezelése, mert a munkavédelmi hatósági tevékenység körében végzett ellenőrzések tanulsága szerint a munkavédelmi ismeretek hiánya a második leggyakoribb, kiemelt munkavédelmi intézkedéseket kiváltó kérdéskör. Ráadásul az ezt megelőző első helyi ügykör a veszélyes anyagokkal végzett tevékenységeket öleli fel (Technológiai és Ipari Minisztérium, 2022).

A hatósági megállapításokból az is kitűnik, hogy nem lehet a szabályozás kereteiből elkülönítve kiemelni a felhasználandó anyagok kezelésére vonatkozó biztonsági kérdéseket, sem a műszaki követelményeket. Azok ismereteit integráltan kezelve, a szervezeti és technológiai előírásrendszerben előfordulható veszélyekhez, ártalmakhoz, valamint a kezelés helye szerinti sajátosságokhoz társítva kell a munkáltatónak kell szabályoznia.

A szervezett munkavégzés végrehajtása azonban korántsem jelenti azt, hogy minden tevékenységre munkahelyi utasítást kell kidolgozni. Alapvetően a szaktevékenységet ellátó és a munkavédelmi érdekképviselet együttműködésében elkészített javaslatok alapján a munkáltatónak kell eldöntenie, hogy a munkahelyen melyek azok a munkafolyamatok, amelyeknek belső munkavédelmi szabályozása belső szervezetszabályozó eszközök valamely formájában szükséges. Általában leszögezhető, hogy munkavédelmi szempontból ott is szükséges külön utasítást kidolgozni, ahol a munkafolyamatok a munkát végző dolgozóra rendkívüli, a normál tevékenység rendjétől eltérő veszélyhelyzetet és abból adódható ártalmat jelentenek. Tipikus példája ennek a balesetet szenvedett munkavállalók kimentésére irányuló mentési terv. Az ilyen különösen veszélyes helyzetekhez köthető beavatkozásnál munkaszervezéssel is biztosítani kell a balesetmentes munkát. Ezen munkafolyamatokra a munkaeszközök és az elsősegélynyújtás előírásai mellett a munkáltató előírja, hogy a mentési munkát egyidejűleg két vagy több dolgozó végezheti, a biztonságos munkavégzés érdekében az egyik dolgozót meg kell bízni a munka irányításával, és minden feladatot folyamatos ellenőrzés mellett kell végrehajtani. Ilyen a kémiai kockázatokból eredeztethető helyzetek állhatnak elő például szabálytalan tartálytisztításkor a beszállásos munkavégzéskor vagy csatornagáz okozta eszméletvesztéssel járó baleseteknél stb. A mentési terv összeállítása ugyancsak munkabiztonsági szaktevékenység ellátására jogosító képesítéshez kötött feladat.