A kockázatazonosítás a kockázatkezelési folyamat első lépése, amelynek célja, hogy feltárja és nevesítse a potenciális kockázatokat. Ebben a fázisban a szervezet szisztematikusan összegyűjti mindazon eseményeket, körülményeket, veszélyforrásokat vagy lehetőségeket, amelyek – ha bekövetkeznek – hatással lehetnek a kitűzött célok elérésére. A kockázatazonosítás során meg kell érteni a szervezet környezetét és céljait: egyrészt a külső és belső körülményeket (például piaci feltételek, jogszabályi követelmények, technológiai adottságok), másrészt a szervezet stratégiai, operatív vagy projektcéljait. Ennek ismeretében lehet azonosítani, hogy mi minden fenyegetheti ezeknek a céloknak a megvalósulását, illetve milyen nem várt események befolyásolhatják a működést. A folyamat során számos információforrást érdemes felhasználni: történeti adatokat (például korábbi balesetek, hibák, veszteségek), tapasztalt szakértők véleményét, auditjelentéseket, valamint a frontvonalban dolgozó munkatársak és az érintett felek (stakeholderek) visszajelzéseit. Gyakran alkalmazott módszerek a kockázatok azonosítására az ötletgyűjtő workshopok, a brainstorming ülések, az ellenőrző listák (checklisták) használata, vagy iparág-specifikus technikák, például veszélyelemzés az ipari folyamatoknál. Fontos, hogy a kockázatazonosítás során ne szűrjük még a találatokat – ilyenkor egy „széles hálót” kell kivetni, hogy minden lehetséges kockázat felszínre kerüljön, legyen szó kicsi vagy nagy, ritka vagy gyakori eshetőségről. Az eredmény általában egy kockázati lista, amely leírja az azonosított kockázatokat: mi az esemény vagy helyzet, mi okozhatja, és milyen következményei lehetnek (Ispășoiu–Milosan–Gabor–Oancea, 2024).