Michelberger Pál (szerk.)

Bizonytalanság és biztonság

Fejezetek a mérnöki kockázatmenedzsmentből

2.3. Kockázatelemzés

A kockázatelemzés a következő lépés, amely az azonosított kockázatok mélyebb megértését célozza. Miután egy szervezet összeállította a lehetséges kockázatok listáját, minden egyes kockázatot részletesen meg kell vizsgálni: milyen gyakran fordulhat elő (valószínűség vagy gyakoriság), és ha bekövetkezik, milyen következményekkel járhat (hatás vagy súlyosság). A kockázatelemzés során lényegében kvantifikáljuk vagy kvalifikáljuk a kockázatokat. Egyszerűbb esetekben elegendő lehet a kockázatok minőségi (kvalitatív) elemzése, ahol szakértői becsléssel „alacsony-közepes-magas” kategóriákba sorolják a valószínűséget és a hatást. Formálisabb megközelítéssel kockázati mátrixot alkalmaznak: a mátrix egyik tengelyén a bekövetkezés valószínűsége (ritka, valószínű, gyakori stb.), a másikon a hatás súlyossága (elhanyagolható, jelentős, súlyos, katasztrofális stb.) szerepel. Minden kockázatot ebben a mátrixban helyeznek el, és ezzel egy szemléletes képet kapnak arról, mely kockázatok esnek a kritikus (piros) zónába, és melyek elfogadhatók (zöld zóna). Komplexebb helyzetekben kvantitatív elemzésre is sor kerülhet: például statisztikai adatok alapján számított valószínűségeket és várható értékeket rendelnek a kockázatokhoz, pénzügyi kockázatoknál meghatározzák a várható veszteség forintban kifejezett értékét, vagy műszaki rendszerekben megbecsülik egy meghibásodás esélyét pontos, számított valószínűségi adatokkal. A kockázatelemzés gyakran magában foglalja a szenzitivitás vizsgálatát is: megvizsgálják, milyen tényezők befolyásolják leginkább a kockázat nagyságát, illetve mely bizonytalanságok a legjelentősebbek az elemzésben. Az ISO 31010:2019 által bemutatott módszerek közül több is kifejezetten erre a lépésre koncentrál – például az FMEA-módszer pontozással értékeli egy hiba előfordulási gyakoriságát, súlyosságát és észlelhetőségét, míg a HAZOP- (Veszély- és működőképesség- tanulmányok) módszer strukturáltan elemzi egy technológiai folyamat lehetséges eltéréseit és azok hatásait. A lényeg, hogy a kockázatelemzés számszerű vagy kategorizált eredményt ad minden egyes kockázatra: meghatározza a kockázati szintet vagy kockázati besorolást (például „A” osztályú kockázat, vagy 8/10 kockázati pontszám, stb.), amely alapul szolgál a következő döntési fázishoz (Jensen–Bird–Nichols, 2022).

A kockázatelemzés eredményeit dokumentálni kell, gyakran kockázati jelentés vagy táblázat formájában, amely tartalmazza a kockázat leírását, a becsült valószínűséget, a becsült hatást, esetleg a számítások vagy becslések módszerét, és a kapott kockázati besorolást. Fontos, hogy ez a lépés tárgyszerű legyen: a számítások és becslések legyenek megalapozottak. Itt még nem hozunk végső döntést arról, hogy mely kockázatot fogjuk kezelni – pusztán képet alkotunk a kockázati profilról. A jó kockázatelemzés segít kiemelni a legsúlyosabb kockázatokat és kiszűrni azokat, amelyekkel valószínűleg együtt lehet élni. Természetesen a számítások pontossága függ a rendelkezésre álló adatok minőségétől és a szakértői ismeretektől, ezért a bizonytalanságot mindig figyelembe kell venni. A kockázatelemzés végén a szervezet tisztább képet kap arról, hogy egy adott kockázat mennyire fenyegető vagy mennyire valószínű – ezzel alapozza meg a következő lépésként következő értékelést.

Példák különböző iparágakból a kockázatelemzésre:

Munkavédelem: A gyárban azonosított gépi sérülés kockázatát a munkavédelmi szakember pontrendszerrel elemzi. Egy egyszerű kockázatértékelő módszert használva értékeli a veszélyt okozó esemény (például gép bekapcsolása közben kéz a présben) valószínűségét mondjuk egy ötfokú skálán (ahol 5: nagyon gyakori – például havonta előfordulhat kisebb baleset, 1: nagyon ritka – gyakorlatilag soha), és a következmény súlyosságát szintén egy skálán (5: halálos vagy maradandó sérülés, 1: jelentéktelen sérülés). Tegyük fel, arra jut, hogy a valószínűség 3 (évente előfordulhat kisebb baleset), a súlyosság 4 (súlyos sérülés lehetősége, például ujjamputáció). A két értéket összeszorozva kockázati pontszámot kap (3 × 4 = 12 egy 25-ös skálán), ami a magas kockázat kategóriába esik. Így számszerűsítve van, hogy a gép melletti munka jelentős kockázatot hordoz a jelenlegi állapotában.
Repülés: A repülőtéri madárütközés kockázatának elemzése során a repülésbiztonsági szakemberek valószínűségszámítást és szcenárióelemzést végeznek. Összegyűjtik az előfordult madárütközések adatait: például megállapítják, hogy átlagosan 100 000 repülésre jut 1 olyan eset, amikor a madár jelentős kárt okoz a repülőgépnek (tehát 0,001% eséllyel következik be egy komoly incidens egy adott repülés során). A következmények elemzéséhez figyelembe veszik, hogy egy hajtóműleállással járó madárütközés potenciálisan katasztrofális balesetet is okozhat, bár a modern repülőgépek egy hajtóművel is képesek repülni. Az eredmény: a kockázat valószínűsége nagyon alacsony, de a lehetséges hatás extrém súlyos. Ezt a kombinációt a szakemberek közepes kockázatnak minősítik – nem a legmagasabb, mert ritka, de nem is elhanyagolható, hiszen a tét emberélet. Így kerül a fókuszba a veszély mérséklése.
Beléptetőrendszerek: A vállalat beléptetőrendszerénél az illetéktelen behatolás kockázatának elemzését a szakértők valós esettanulmányok és valószínűségi becslések alapján végzik. Kiszámítják például, hogy a több ezer kiadott belépőkártya közül évente hányat jelentenek elveszettnek (tegyük fel, 50 kártya/év), és ezek közül hány esetben történt gyanús belépés később (például 5 kártyával visszaéltek, ami 10% arány). A valószínűség tehát, hogy egy adott kártya elvesztése illetéktelen belépést eredményez, nem túl magas, de nem is elhanyagolható. A következmények elemzéséhez számba veszik, mi történhet, ha valaki jogosulatlanul bejut: biztonsági incidens, adatlopás, esetleg ipari kémkedés. Ezek súlyosságát magasnak értékelik, hiszen érzékeny információkhoz férhet hozzá, vagy vagyoni kár okozható. Az elemzés eredményeként a kockázatot közepes-magas kategóriába sorolják: a valószínűség viszonylag alacsony (esetleges), de a hatás jelentős, így a kombináció figyelmet érdemel.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 195 5

Műszaki tudományok

A Bizonytalanság és biztonság című tanulmánykötet 6 mérnökvégzettségű, Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Karán dolgozó oktató közös munkája. Karunk gépész-, mechatronikai- és biztonságtechnikai képzésre járó hallgatói képzésük során megismerkednek a kockázatmenedzsment alapjaival, módszertani hátterével, és elsajátítják a kockázatértékeléshez és -kezeléshez szükséges elméleti hátteret. A könyv nem egyetemi tankönyvnek készült, de ott is használható. Fontos célunk volt a 8 tanulmányt tartalmazó kötet közreadásával, hogy a különböző szakterületek képviselői lássák a műszaki beruházási és fejlesztési projektek, az információbiztonság, a minőségbiztosítás, a karbantartás, a munka- és tűzvédelem kockázatmenedzsmentjének néha eltérő, de integrálható sajátosságait.

A gazdálkodó szervezetek életében szükség van egységesen alkalmazott kockázatmenedzsment szabályokra, hiszen a kockázati eseménynek több, eltérő eredetű kiváltó oka és több következménye is lehet. Eltérő skálákon történő értékelésük zavart okozhat kockázatok felismerésében és kezelésében is. A mérnöki kockázatok mellett a szervezeteknél többek között megjelennek stratégiai, piaci és pénzügyi vagy akár biztosítási kockázatok is. A könyv terjedelme nem teszi lehetővé, hogy ezekkel is foglalkozzunk, de fontos felhívni a figyelmet, hogy a kockázatmenedzsment nemcsak a mérnöki feladat…

Hivatkozás: https://mersz.hu/michelberger-bizonytalansag-es-biztonsag//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero