Elektromosság: Az áramszolgáltató diszpécserszolgálata valós időben monitorozza a hálózat állapotát. Műszereik figyelik a transzformátorok hőmérsékletét, a feszültség- és áramerősség-értékeket, és ha bármely kritikus paraméter túllépi a küszöböt, riasztást kapnak. Például a nyári forróságban óránként riportot néznek a legnagyobb terhelésű alállomásokról. Ha valahol közelít a túlterhelés, átirányítják a terhelést más vonalakra (operatív beavatkozás monitorozás alapján). Negyedévente a műszaki vezetés felülvizsgálja a hálózati eseményeket: összegyűjtik, hol volt üzemzavar, milyen karbantartási igény merült fel, és ezek alapján frissítik a kockázati regisztert. Előfordulhat, hogy észrevesznek egy trendet, például egy bizonyos típusú transzformátor sorozatosan problémás – ekkor azt felveszik magasabb kockázatnak és előreütemezik a cseréjét. A felülvizsgálat során az is kiderülhet, hogy egyes intézkedések beváltak vagy épp nem: például ha a tavaly telepített új hűtőrendszer jól vizsgázott (mert idén nem volt túlmelegedés), az pozitív visszajelzés; ha viszont történt olyan áramszünet, amelyet nem prognosztizáltak, annak okát kielemezve új tanulságokat vonnak le a rendszer javítására.

Munkavédelem: A gyárban a munkavédelmi megbízott naponta körbejárja a csarnokot és ellenőrzi, hogy a biztonsági szabályok betartása megfelelő-e – ez a folyamatos monitorozás része. Jegyzőkönyvet vezet arról, ha például valaki nem visel sisakot, vagy ha egy védőberendezés ki van iktatva, és ezeket azonnal korrigáltatja. Havonta tartanak munkavédelmi értekezletet, ahol áttekintik a baleseti statisztikákat és a near-miss jelentéseket (olyan események, amikor kis híján baleset történt). Ha mondjuk azt látják, hogy egy adott gépnél több veszélyes helyzet is kialakult az elmúlt hónapban, akkor azt a kockázatot újra napirendre veszik, még ha nem történt is baleset – lehet, hogy további intézkedés kell. Évente egyszer a vállalat vezetése felülvizsgálja a teljes munkavédelmi kockázatkezelési rendszert – ez része a cég minőségirányítási és munkahelyi biztonsági rendszere auditjának. Ilyenkor külső auditorok is ellenőrizhetik, hogy a kockázatkezelés megfelel-e az ISO 45001 (munkahelyi egészségvédelem és biztonság) követelményeinek. A felülvizsgálat megállapításai alapján akciótervet dolgoznak ki: például, ha kiderül, hogy a dolgozók nem jelentik a kisebb incidenseket, akkor ösztönző programot indítanak a jelentési fegyelem javítására. Mindez biztosítja, hogy a munkavédelmi kockázatok kezelése ne legyen statikus, hanem mindig igazodjon a valósághoz.

Repülés: A légitársaság és a repülőtér közösen monitorozza a madármozgásokat: radarok és megfigyelők követik nyomon a repülőtér környéki madárrajokat valós időben. Minden egyes madárütközés-mentes felszállás és leszállás adatnak számít, de ha történik egy apróbb esemény (például madár húzott el közel egy géphez), azt is jelentik. Ezeket az adatokat egy biztonsági adatbázisban gyűjtik. Havonta a repülésbiztonsági bizottság felülvizsgálja ezeket a jelentéseket: trendeket keresnek, évszakos mintázatokat (például tavasszal több a madár a költözés miatt), és ennek alapján finomítják a riasztómódszereket. Ha például azt látják, hogy a hangágyúk egy idő után veszítenek hatékonyságukból (a madarak megszokják), akkor új módszert vezetnek be (például idomított ragadozómadarak reptetését). Ezenkívül minden repülőesemény után – még ha nem is okozott kárt – utólagos elemzést tartanak: a pilóták jelentéseit kiértékelik, és ha szükséges, módosítják a protokollt (például kibővítik a pilóták számára az előírást, hogy bizonyos magasságig ne csak a futóművek, hanem a fények használata is kötelező, ha az segít a madarak távoltartásában). A nemzetközi repülésbiztonsági szervezetek ajánlásait is figyelik, és évente összevetik a saját gyakorlatukat ezekkel – ha egy új eljárás bizonyul hatékonyabbnak máshol, átveszik. Ez a folyamatos felülvizsgálati mechanizmus garantálja, hogy a repülés kockázatai a lehető legjobban kontrollálva legyenek, és ha egy váratlan esemény (például új madárfaj megjelenése a régióban) következik be, arra gyorsan reagáljanak a folyamatok módosításával.

Riasztórendszerek: A bank biztonsági központja monitorozza a riasztórendszer állapotát: a központi panel folyamatosan jelzi az érzékelők és akkumulátorok státuszát. Naponta ellenőrzik, hogy minden szenzor kommunikál-e, és a rendszer automatikusan teszteli az akkumulátorokat is (küld egy figyelmeztetést, ha merülőben vannak). Minden riasztási eseményt – még a téves riasztásokat is – naplóznak, és havonta elemeznek: például kiderülhet, hogy egy adott szenzor gyakran produkál vakriasztást, ilyenkor azt kijavítják vagy kicserélik (monitorozás alapján beavatkozás). Negyedévente a bank felülvizsgálja a biztonsági kockázatokat a felsővezetés szintjén is: jelentést kapnak arról, hány incidens történt, milyen hibák merültek fel a rendszerben, és van-e új fenyegetés (például új betörési módszerekről érkező hírek). Ha például más bankoknál előfordult egy új típusú támadás, azt megelőző jelleggel felveszik a saját kockázati listára, és ellenintézkedést dolgoznak ki (például ha máshol felfedezték, hogy a riasztórendszer egy bizonyos típusát hackelték, akkor itt is frissítik a szoftvert). A felülvizsgálat során a vezetőség azt is értékeli, hogy a korábbi kockázatkezelési intézkedéseik beváltak-e: például a 48 órás akkuüzem-kapacitás bevált-e (mondjuk volt egy 24 órás áramszünet, és a rendszer tényleg kitartott). Ha nem, akkor újratervezik a kapacitást. Ily módon a biztonsági rendszer mindig naprakész marad és fejlődik az új kihívásokkal szemben.