Michelberger Pál (szerk.)

Bizonytalanság és biztonság

Fejezetek a mérnöki kockázatmenedzsmentből

4.2. Brainstorming

A módszer az ötletek gyors összegyűjtésére való egy csoportban, különösen a kockázatok azonosításának kezdeti szakaszában. A résztvevők szabadon mondhatnak ötleteket, nincs kritika vagy értékelés. A mennyiség fontosabb, mint a minőség, mert a szűrés később történik.

A brainstorming – vagy ötletbörze – egy olyan kreatív csoportos módszer, amelynek célja, hogy rövid idő alatt minél több lehetséges megoldást, ötletet vagy nézőpontot összegyűjtsünk egy adott problémára. A módszer lényege, hogy a résztvevők szabadon, kritikától mentesen mondják ki az ötleteiket, bármilyen szokatlannak vagy akár kivitelezhetetlennek tűnjenek is elsőre. A mennyiségre törekvés a kulcs, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a legjobb megoldások sokszor a szokatlan, elsőre „őrültnek” tűnő ötletekből születnek, vagy ezek inspirálják a végül megvalósítható változatokat.

A brainstorming során jellemzően van egy moderátor, aki felteszi a problémát, vezeti a folyamatot, és gondoskodik róla, hogy minden résztvevő szóhoz jusson. Fontos szabály, hogy az ötletelés közben nincs helye kritizálásnak vagy értékelésnek, mert ez visszafoghatja a kreatív gondolkodást. Az összegyűjtött ötleteket csak az ötletbörze után, egy külön szakaszban elemzik és értékelik.

A brainstorming sikerének kulcsa abban rejlik, hogy képes kizökkenteni a résztvevőket a megszokott gondolkodási mintáikból, és lehetővé teszi számukra, hogy szabadon asszociáljanak. Ez a szabadság gyakran olyan ötleteket is felszínre hoz, amelyek a hagyományos, lineáris problémamegoldás során soha nem kerülnének elő. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az ötletbörze önmagában csak egy gyűjtőfázis: az igazi értéke akkor mutatkozik meg, amikor a sokszor nyers, formátlan ötletek közül utólag kiválasztjuk azokat, amelyek valóban megvalósíthatók, és hozzájárulnak a kockázatok azonosításához vagy csökkentéséhez. Éppen ezért a brainstormingot mindig érdemes kiegészíteni strukturáltabb módszerekkel, például ok-okozati elemzéssel, mátrix technikával vagy SWOT-elemzéssel.

A módszer erőssége, hogy demokratikus: minden résztvevőnek lehetőséget ad arra, hogy kifejtse a véleményét, és az ötletek értékét nem az határozza meg, hogy ki mondta, hanem az, hogy mit tartalmaz. Ez különösen fontos kockázatkezelésnél, ahol gyakran a „terepen dolgozók” tudják legjobban, milyen veszélyek fenyegetnek, de hangjuk könnyen elveszhet a hierarchiában. A brainstorming során azonban az ő meglátásaik ugyanúgy bekerülnek a közös gondolkodásba, mint a vezetőké. Nem ritka, hogy éppen egy látszólag jelentéktelen megjegyzés indít el egy olyan gondolatmenetet, amely végül valódi áttörést hoz a probléma megoldásában.

A brainstorming azonban nem mentes a kockázatoktól sem. Előfordulhat, hogy a résztvevők túlságosan egymás ötleteihez igazodnak, és így a folyamat „csordaszellemmé” válik, ahol nem születnek igazán újszerű gondolatok. Ezt a moderátor feladata ellensúlyozni azzal, hogy folyamatosan bátorítja a különböző nézőpontokat és a merészebb elképzeléseket is. Hasonlóképpen probléma lehet, ha a résztvevők túlzottan a mennyiségre törekednek, de teljesen irreális ötletek özöne születik, amelyeket később nehéz lesz értékelni. Ezért fontos a kiegyensúlyozott hozzáállás: legyen sok ötlet, de közben törekedjünk arra is, hogy azok kapcsolódjanak a valós problémához.

A kockázatmenedzsmentben a brainstorming tipikusan a kezdeti fázisban kerül elő, amikor még nem pontosak az adatok és a cél inkább a lehetőségek feltárása, mint a pontos számítás. Ilyenkor a módszer kiválóan működik, mert rövid idő alatt széles skálájú ötletkészletet ad, amelyből később finomított, strukturált elemzéseket lehet készíteni. Ezért a brainstormingot sokszor nevezik „széles hálónak”: messzire dobjuk, hogy minél több halat fogjon, még ha nem is mindegyik használható.

Például egy beléptetőrendszert gyártó cég új, érintésmentes azonosítási technológiát szeretne kifejleszteni. A brainstorming során felmerülhetnek olyan ötletek, mint a hőkamerás arcfelismerés, a vénaszkenner, a járásminta-azonosítás vagy akár az, hogy a rendszer a felhasználó mobiltelefonjának egyedi jele alapján enged be. Lehet, hogy ezek közül egyes ötletek technikailag vagy anyagilag nem kivitelezhetők, de inspirálhatják a végső megoldást, például egy kombinált azonosítási módszert.

A brainstorming nemcsak termékfejlesztésre, hanem kockázatkezelési folyamatokban is jól használható, például veszélyazonosításra vagy lehetséges meghibásodási módok feltárására. A lényeg, hogy a kreatív energiákat felszabadítsa, és olyan ötleteket is felszínre hozzon, amelyek a hagyományos, formális gondolkodás során rejtve maradnának.

Ez a technika jó például a kockázatok beazonosítására, de nem fog jól működni annak a megállapítására, hogy mekkora a veszély, milyen gyakran következik be és az összefüggésekre sem mutat rá. Az biztos, hogy jó sok ötletet lehet vele összegyűjteni. A brainstorming más technikákkal együtt is használható, de önállóan is megállja a helyét.

Albert Einstein azt mondta, hogy ha csak egy órája lenne egy feladat megoldására, akkor ő 55 percet töltene a feladat pontos meghatározásával és csak 5 percet a megoldásával. Gondoljunk csak a felújítási munkálatokra. A megrendelő kér például egy fürdőszoba-felújítást, ezt elmondja a tervezőnek, aki beszél a kivitelezőkkel és amikor elkészül a teljes munka, akkor a megrendelő azt mondja, hogy teljesen mást képzelt el. Tehát nem fordítottak elég időt a probléma megfogalmazására.

Számítógépes verziója is létezik a módszernek, így a résztvevők egymástól távol, akár más országokban is dolgozhatnak együtt. Anonim verziója is van a brainstormingnak, így bátrabbak a résztvevők, tehát sokkal több és jobb ötlet gyűlhet össze. Az anonim változat működhet személyesen vagy online is.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 195 5

Műszaki tudományok

A Bizonytalanság és biztonság című tanulmánykötet 6 mérnökvégzettségű, Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Karán dolgozó oktató közös munkája. Karunk gépész-, mechatronikai- és biztonságtechnikai képzésre járó hallgatói képzésük során megismerkednek a kockázatmenedzsment alapjaival, módszertani hátterével, és elsajátítják a kockázatértékeléshez és -kezeléshez szükséges elméleti hátteret. A könyv nem egyetemi tankönyvnek készült, de ott is használható. Fontos célunk volt a 8 tanulmányt tartalmazó kötet közreadásával, hogy a különböző szakterületek képviselői lássák a műszaki beruházási és fejlesztési projektek, az információbiztonság, a minőségbiztosítás, a karbantartás, a munka- és tűzvédelem kockázatmenedzsmentjének néha eltérő, de integrálható sajátosságait.

A gazdálkodó szervezetek életében szükség van egységesen alkalmazott kockázatmenedzsment szabályokra, hiszen a kockázati eseménynek több, eltérő eredetű kiváltó oka és több következménye is lehet. Eltérő skálákon történő értékelésük zavart okozhat kockázatok felismerésében és kezelésében is. A mérnöki kockázatok mellett a szervezeteknél többek között megjelennek stratégiai, piaci és pénzügyi vagy akár biztosítási kockázatok is. A könyv terjedelme nem teszi lehetővé, hogy ezekkel is foglalkozzunk, de fontos felhívni a figyelmet, hogy a kockázatmenedzsment nemcsak a mérnöki feladat…

Hivatkozás: https://mersz.hu/michelberger-bizonytalansag-es-biztonsag//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero