Michelberger Pál (szerk.)

Bizonytalanság és biztonság

Fejezetek a mérnöki kockázatmenedzsmentből

Delphi

A delphi módszer egy strukturált szakértői véleménygyűjtés, amelyet gyakran használnak kockázatelemzésben, amikor nincs elegendő objektív adat, és a döntést bizonytalanság övezi. A módszer lényege, hogy a részt vevő szakértők többször, egymástól függetlenül értékelik a kérdést, miközben minden kör után visszajelzést kapnak az előző forduló összesített eredményeiről. Így a vélemények fokozatosan konvergálnak, és kialakul egy kollektív, konszenzusos álláspont, amely általában megbízhatóbb, mint egyetlen szakértő véleménye.

A delphi különlegessége, hogy egyszerre ötvözi a csoportos gondolkodás előnyeit és az egyéni véleménynyilvánítás függetlenségét. A hagyományos megbeszéléseken gyakran előfordul, hogy a résztvevők véleményét befolyásolja a hierarchia, a hangosabb személyiségek, vagy éppen az a vágy, hogy ne térjenek el a csoport konszenzusától. Ez könnyen vezethet felszínes, torzított eredményekhez. A delphi ezzel szemben anonim formában gyűjti a válaszokat, így minden szakértő saját tudása és tapasztalata alapján nyilatkozik, anélkül, hogy mások jelenléte nyomást gyakorolna rá. Ez lehetővé teszi, hogy a valóban sokféle szempont felszínre kerüljön.

A módszer lényegében egy irányított kommunikációs folyamat. Az első fordulóban a szakértők széles körű, sokszor eltérő véleményeket fogalmaznak meg. Ez a „szétszórt” tudás adja az alapot. A koordinátor ezután összegzi a válaszokat, kiemeli a közös pontokat és az eltéréseket, majd anonim módon visszajuttatja az összképet a résztvevőknek. A második fordulóban már minden szakértő látja, hogy mások hogyan vélekedtek, és ennek fényében pontosíthatja a saját véleményét. Ez a folyamat addig ismétlődik, amíg a válaszok nem kezdenek közelíteni egymáshoz, és ki nem alakul egy megalapozott közös álláspont.

A delphi módszer különösen értékes abban, hogy képes strukturált keretet adni a szakértői bizonytalanságnak. Ahelyett, hogy a döntéshozatal személyes megérzésekre vagy domináns véleményekre épülne, a folyamat átláthatóvá és követhetővé teszi, hogyan alakult ki a végső konszenzus. Ez a kockázatelemzésben különösen fontos, hiszen itt gyakran előfordul, hogy nincs elegendő statisztikai adat egy ritka eseményről, mégis döntést kell hozni arról, hogyan készüljünk fel rá. Gondoljunk például egy új technológia, egy önvezető jármű, egy új gyógyszer vagy egy teljesen digitális pénzügyi rendszer kockázatainak felmérésére: ezeknél nem áll rendelkezésre évtizedekre visszanyúló tapasztalat, így a szakértői tudás rendszerezése válik az egyetlen reális eszközzé.

A folyamat anonim: a résztvevők nem tudják, ki milyen választ adott, ezért kisebb az esélye a tekintélyelv vagy a csoportnyomás hatásának. Az első körben minden szakértő leírja a véleményét vagy becslését egy adott kérdésről (például: „mekkora a valószínűsége annak, hogy egy új informatikai rendszer bevezetése során súlyos adatvesztés történik?”). Ezután az összesített eredményeket – átlag, szórás, tipikus érvek – visszajelzik a csoportnak, majd új kör következik, ahol mindenki finomíthatja az álláspontját. A folyamat addig folytatódik, amíg a vélemények nem stabilizálódnak, vagyis be nem áll a konszenzus.

A delphi módszer előnye, hogy rendszerezett módon gyűjti össze és szűri meg a szakértői tapasztalatot, így különösen hasznos új technológiák, ritka események vagy komplex problémák kockázatainak becslésére, ahol kevés a múltbeli tapasztalat. Gyakran alkalmazzák a repülésbiztonságban, egészségügyi kockázatok felmérésében, stratégiai tervezésben vagy informatikai rendszerek bevezetésénél. Hátránya ugyanakkor, hogy időigényes, és az eredmény erősen függ attól, hogy milyen szakértőket vontak be: ha a résztvevők tudása vagy tapasztalata korlátozott, a konszenzus sem lesz feltétlenül helyes.

Példa: egy kórház új robotsebészeti rendszert tervez bevezetni. A kockázatok előrejelzésére különböző területek szakértőit – sebészeket, mérnököket, kiberbiztonsági szakembereket és egészségügyi menedzsereket – vonnak be egy delphi folyamatba. Több forduló után kialakul a közös álláspont: a legnagyobb kockázat nem a robot mechanikai meghibásodása, hanem a rendszerrel szembeni informatikai sérülékenység. Ez az eredmény segíti a kórház vezetését abban, hogy a biztonsági beruházásokat megfelelően priorizálja.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 195 5

Műszaki tudományok

A Bizonytalanság és biztonság című tanulmánykötet 6 mérnökvégzettségű, Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Karán dolgozó oktató közös munkája. Karunk gépész-, mechatronikai- és biztonságtechnikai képzésre járó hallgatói képzésük során megismerkednek a kockázatmenedzsment alapjaival, módszertani hátterével, és elsajátítják a kockázatértékeléshez és -kezeléshez szükséges elméleti hátteret. A könyv nem egyetemi tankönyvnek készült, de ott is használható. Fontos célunk volt a 8 tanulmányt tartalmazó kötet közreadásával, hogy a különböző szakterületek képviselői lássák a műszaki beruházási és fejlesztési projektek, az információbiztonság, a minőségbiztosítás, a karbantartás, a munka- és tűzvédelem kockázatmenedzsmentjének néha eltérő, de integrálható sajátosságait.

A gazdálkodó szervezetek életében szükség van egységesen alkalmazott kockázatmenedzsment szabályokra, hiszen a kockázati eseménynek több, eltérő eredetű kiváltó oka és több következménye is lehet. Eltérő skálákon történő értékelésük zavart okozhat kockázatok felismerésében és kezelésében is. A mérnöki kockázatok mellett a szervezeteknél többek között megjelennek stratégiai, piaci és pénzügyi vagy akár biztosítási kockázatok is. A könyv terjedelme nem teszi lehetővé, hogy ezekkel is foglalkozzunk, de fontos felhívni a figyelmet, hogy a kockázatmenedzsment nemcsak a mérnöki feladat…

Hivatkozás: https://mersz.hu/michelberger-bizonytalansag-es-biztonsag//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero