Michelberger Pál (szerk.)

Bizonytalanság és biztonság

Fejezetek a mérnöki kockázatmenedzsmentből

3. A kockázatmenedzsment heterogén szakmai háttere

A szervezeti kockázatmenedzsment szabályozásához és a kockázatelemzés és -kezelés elvégzéséhez sok dokumentum, szabvány és ajánlás elérhető (Jenei, 2016). Most néhány olyan szakmai anyag kerül felsorolásra, amelyek funkcionális és/vagy teljes szervezeti működést átfogó kockázatmenedzsmenttel foglalkoznak (a lista biztosan nem teljes körű):

ISO/IEC 310XX-es szabványcsalád,
ISO/IEC 27005-ös szabvány – információbiztonsági kockázatok kezelésére készült útmutató,
ALARP-alapelv (As Low As Reasonable Practicable a lehető legkisebb, még észszerűen megvalósítható kockázati szint elérésére történő törekvés),
a COSO ERM (Committee of Sponsoring Organisations of Treadway Comission) vállalati kockázatkezelő (Enterprise Risk Management) keretrendszer, amely a Governance-Risk-Complience (GRC) modellen alapszik (Cendrowski–Mair, 2009; Takács–Tóth, 2024; Racz–Weippl–Seufert, 2010),
MIL-STD 882E amerikai katonai szabvány a kockázatmenedzsmentre,
a CRAMM-modell (CCTA Risk Analysis and Management Method) elsősorban információbiztonsági kockázatok elemzésére és kezelésére szolgáló modell (Yazar, 2005; Mógor–Rajnai, 2014),
az FMEA (Failure Mode and Effect Analysis) hibamód- és hibahatás-elemzés elsősorban a minőségirányításban (AIAG & VDA, 2019) (Koncz–Pokorádi–Szabó, 2018),
Risk IT Framework (az ISACA információtechnológiai kockázatok kezelését szabályozó keretrendszere).

A dokumentumok általában ajánlásokat fogalmaznak meg a kockázatelemzés és -kezelés módszertani kérdéseivel kapcsolatban nem kötelező jelleggel. A belső szakemberekre van bízva a választás, hogy melyek alapján egységesítik (integrálják) a vállalati kockázatmenedzsmentet. A kockázatok értékelése azonban mindegyiknél hasonló, de mégis eltérő skálákon történik. Vegyünk három, az előző felsorolásban is szereplő dokumentumot.

Az ISO/IEC 27005-ös szabványban a kvalitatív kockázatértékeléshez használt kockázatiszint-mátrixban 5 valószínűségi szint (majdnem biztos, nagyon valószínű, valószínű, kissé valószínűtlen, valószínűtlen) mellett 5 következményosztályzat (katasztrofális, kritikus, súlyos, jelentős, mérsékelt) kerül megadásra, amely azután 5 kockázati szintet (nagyon magas, magas, közepes, alacsony, nagyon alacsony) eredményezhet.

A MIL-STD-882-E amerikai szabvány egy hasonló mátrixot ad meg, amelyet a katonai kockázatelemzés során „kötelező” használni. A 6 valószínűségi szint (gyakori, valószínű, alkalmi, csekély, valószínűtlen, lehetetlen) és 4 következmény (katasztrofális, kritikus, nem jelentős, elhanyagolható) alapján kapjuk meg az 5 lehetséges kockázati szintet (magas, súlyos, közepes, alacsony elhanyagolható).

Az FMEA-módszerrel három tényezőt vizsgálhatunk és osztályozhatunk (Koncz–Pokorádi–Szabó, 2018):

kárérték, súlyosság foka (Effect, 1 – alig észrevehető hiba, 10 – nagyon súlyos kár),
bekövetkezés valószínűsége (Occurance, 1 – nagyon kis valószínűség, 10 – biztosan várható a hiba előfordulása),
felderíthetőség (hiba esetén milyen gyorsan válik az felismerhetővé; Detection, 1 – jó hatásfokkal jelezhető a hiba, 10 – a hiba nem észrevehető, csak a későbbi káresemény jelzi).

Ebből a három tényezőből számolunk egy ún. kockázatprioritási számot (RPN – Ratio Priority Number, ami valójában egy kockázati szintet mutat.

RPN = súlyosság foka × bekövetkezési valószínűség × felderíthetőség

A kockázatelemzést, -értékelést és -kezelést irányító szakemberek felelőssége, hogy milyen kvalitatív értékelésre alkalmas skálákat használnak – egységesen – a teljes szervezet működését tekintve.

A kockázatok, kockázati események (bekövetkezési valószínűség × következmények súlyossága) összegyűjtése és feldolgozása nehezen megvalósítható egy integrált kockázatmenedzsment-rendszerben. Vannak olyan területek, amelyekben a valószínűség és a következmény majdnem pontosan meghatározható vagy kiszámolható, esetleg mérhető (például árfolyam-ingadozás), más esetekben (például korábban nem tapasztalt természeti katasztrófák bekövetkezése, ill. azok következményei) ezek a paraméterek inkább csak becsülhetők. Integrált rendszerekben tehát az előbb bemutatott kvalitatív, osztályba soroláson alapuló kockázati eseményminősítés lehet a végcél. Természetesen ameddig lehetséges, próbáljunk meg a számszerűsíthető, kiszámolható adatoknál maradni. Kvantitatív elemzés számszerű eredményeiből könnyebben határozhatunk meg kvalitatív kockázati szinteket, mint fordítva.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 195 5

Műszaki tudományok

A Bizonytalanság és biztonság című tanulmánykötet 6 mérnökvégzettségű, Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Karán dolgozó oktató közös munkája. Karunk gépész-, mechatronikai- és biztonságtechnikai képzésre járó hallgatói képzésük során megismerkednek a kockázatmenedzsment alapjaival, módszertani hátterével, és elsajátítják a kockázatértékeléshez és -kezeléshez szükséges elméleti hátteret. A könyv nem egyetemi tankönyvnek készült, de ott is használható. Fontos célunk volt a 8 tanulmányt tartalmazó kötet közreadásával, hogy a különböző szakterületek képviselői lássák a műszaki beruházási és fejlesztési projektek, az információbiztonság, a minőségbiztosítás, a karbantartás, a munka- és tűzvédelem kockázatmenedzsmentjének néha eltérő, de integrálható sajátosságait.

A gazdálkodó szervezetek életében szükség van egységesen alkalmazott kockázatmenedzsment szabályokra, hiszen a kockázati eseménynek több, eltérő eredetű kiváltó oka és több következménye is lehet. Eltérő skálákon történő értékelésük zavart okozhat kockázatok felismerésében és kezelésében is. A mérnöki kockázatok mellett a szervezeteknél többek között megjelennek stratégiai, piaci és pénzügyi vagy akár biztosítási kockázatok is. A könyv terjedelme nem teszi lehetővé, hogy ezekkel is foglalkozzunk, de fontos felhívni a figyelmet, hogy a kockázatmenedzsment nemcsak a mérnöki feladat…

Hivatkozás: https://mersz.hu/michelberger-bizonytalansag-es-biztonsag//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero