Michelberger Pál (szerk.)

Bizonytalanság és biztonság

Fejezetek a mérnöki kockázatmenedzsmentből


3.1. HACCP-eljárás

A HACCP-t (Hazard Analisys and Critical Control Point – Veszélyelemzés és kritikus szabályozási pontok) eredetileg az 1960-as években a Pillsbury Company dolgozta ki a NASA-val és az amerikai hadsereg Natick Laboratories laboratóriumával együttműködésben azzal a céllal, hogy az űrhajósok számára biztonságos, kórokozóktól mentes élelmiszert legyenek képesek előállítani és biztosítani. Újszerűsége abban rejlett, hogy túllépett a késztermék-ellenőrzésen, és a kulcsfontosságú szabályozási pontokra fókuszált, ezeken azonosította és csökkentette a lehetséges kockázatokat az élelmiszer-előállítás teljes folyamatában. A módszert az 1970-es években kezdték alkalmazni az élelmiszer-előállítók, és 1989-ben a Codex Alimentarius Bizottság hivatalosan is jóváhagyta, ami számos élelmiszeripari ágazatban széles körű bevezetéséhez és kötelező alkalmazásához vezetett.
A HACCP egy olyan komplex, szisztematikus eljárás a veszélyek, kockázatok elemzésére és kezelésére, amelynek segítségével egy folyamatban előforduló potenciális problémák feltárása, értékelése, szabályozása valósítható meg. Az ISO 22000:2018 Élelmiszer-biztonsági irányítási rendszerek. Az élelmiszerláncban részt vevő szervezetekre vonatkozó követelmények szabvány biztosítja az élelmiszerlánc minden egyes szervezetének a HACCP-alapelvek megvalósulását és összhangját az élelmiszer-biztonsági előírásokkal. A módszer az élelmiszeriparban terjedt el, de mára más ipari ágazatokban mint egyfajta kockázatelemző eljárásként is alkalmazzák. 7 alapelvet fogalmaz meg, és a metódusát tekintve 13 lépésben valósítja meg az átfogó elemzést.
A HACCP alapelvei:
  1. A veszélyelemzés elvégzése.
  2. A kritikus szabályozási pontok meghatározása.
  3. A kritikus határértékek megállapítása.
  4. A kritikus szabályozási pontok szabályozását felügyelő rendszer felállítása.
  5. Azon helyesbítő tevékenység meghatározása, amelyet akkor kell elvégezni, ha a felügyelet jelzi, hogy egy adott kritikus szabályozási pont nem áll szabályozás alatt.
  6. Az igazolásra szolgáló eljárások megállapítása, annak megerősítésére, hogy a HACCP-rendszer eredményesen működik.
  7. Olyan dokumentáció létrehozása, amely tartalmaz ezen alapelvekhez és alkalmazásukhoz tartozó minden eljárást és feljegyzést.
 
A HACCP megvalósításának egyes lépései:
  1. A HACCP-munkacsoport összeállítása. A szervezeten belüli munkacsoport összeállítása tulajdonképpen keresztfunkcionális csapat létrehozását jelenti. Tagjai között minden érintett terület (például tervezés, beszerzés, gyártás, minőségbiztosítás stb.) képviselője megjelenik, akik az adott folyamattal kapcsolatban vannak.
  2. A termék leírása. Tartalmazza a termék vagy a termékkategória részletes leírását többek között az összetevőkre, a csomagolásra, a biztonságra stb. vonatkozóan.
  3. A tervezett felhasználás meghatározása. A termék tervezett felhasználásának meghatározása többrétű, vonatkozik a felhasználás körére, módjára, céljára, valamint ezzel összefüggésben a várható tárolásra, kezelésre, eltarthatóságra.
  4. A folyamatábra szerkesztése. A folyamatábra tartalmaz minden lépést, amelynek megvalósítása a folyamatábra-szerkesztésen keresztül valósul meg. A folyamatábra jelentősége, hogy egységes szimbólumokat (jelöléseket) tartalmaz, segítségével jól áttekinthetően és könnyen azonosíthatóan írható le egy folyamat minden lépése.
  5. A folyamatábra helyszíni megerősítése. A helyszíni igazolása azt a tevékenységet jelenti, amely során meggyőződünk, hogy a folyamatábrán megvalósuló lépések a gyakorlatban is megvalósulnak. Eltérés esetén a folyam újragondolása és a folyamatábra aktualizálása szükséges.
  6. Minden lehetséges veszély felsorolása. Veszélyelemzés elvégzése. A szabályozó intézkedések átgondolása (1. alapelv). Az élelmiszeripari tevékenységek során fellépő veszélyek alapvetően három kategóriába sorolhatók, ezek: fizikai, kémiai és mikrobiológiai veszélyek. Ennél a lépésnél történik az elemzendő folyamat minden egyes lépésének szisztematikus vizsgálata és annak meghatározása, hogy milyen veszélyek jelenhetnek meg.
  7. A kritikus szabályozási pontok meghatározása (2. alapelv). A második alapelve megvalósítása az úgynevezett döntési fa (IV.3. ábra) segítségével történik, amelynek eredményeképpen meghatározásra kerül, hogy melyik lépés tekinthető pontnak (P), szabályozási pontnak (CP) és kritikus szabályozási pontnak (CCP).
  8. A kritikus határértékek meghatározása minden kritikus szabályozási pontra (3. alapelv). Minden kritikus ellenőrzési ponton (CCP) megfelelő kritikus határértékeket (CL) kell megállapítani. Ennek megvalósítása tudományos adatokon és/vagy a szabályozási előírások betartásán alapul.
  9. A felügyelőrendszer felállítása minden kritikus szabályozási pontra (4. alapelv).
  10. Minden kritikus szabályozási pontra felügyeleti rendszert kell létrehozni a kritikus hatásértékek ellenőrzésére. A felügyelőrendszer kialakítása során a „mikor”, „hogyan” és „ki” kérdések mentén kell meghatározni a működés elemeit.
  11. A helyesbítő tevékenységek meghatározása (5. alapelv). Minden olyan esetre szükséges meghatározni, amikor a kritikus határértékek nem teljesülnek. Olyan eljárás, amelyet a kritikus határértéknek való megfelelés elmulasztása esetén az élelmiszer-biztonsági hatás csökkentésére kell elvégezni.
  12. Az igazolási eljárások meghatározása (6. alapelv). Az igazolási eljárások magukban foglalják azokat a rendszeres tevékenységeket, vizsgálatokat, amelyeket annak érdekében végeznek el, hogy a HACCP hatékony legyen. Ezek lehetnek auditok, laboratóriumi vizsgálatok, elemzések, gyártóeszközök, gépek, berendezések vizsgálata stb.
  13. A feljegyzések és a dokumentáció létrehozása (7. alapelv). A HACCP eljárás kezelésével és működtetésével kapcsolatos összes tevékenységet dokumentálni kell annak érdekében, hogy bizonyítható legyen, hogy az összes fontos kritérium teljesült.
 
IV.3. ábra. Döntési fa a kritikus szabályozási pont meghatározásához
 

Bizonytalanság és biztonság

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 195 5

A Bizonytalanság és biztonság című tanulmánykötet 6 mérnökvégzettségű, Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Karán dolgozó oktató közös munkája. Karunk gépész-, mechatronikai- és biztonságtechnikai képzésre járó hallgatói képzésük során megismerkednek a kockázatmenedzsment alapjaival, módszertani hátterével, és elsajátítják a kockázatértékeléshez és -kezeléshez szükséges elméleti hátteret. A könyv nem egyetemi tankönyvnek készült, de ott is használható. Fontos célunk volt a 8 tanulmányt tartalmazó kötet közreadásával, hogy a különböző szakterületek képviselői lássák a műszaki beruházási és fejlesztési projektek, az információbiztonság, a minőségbiztosítás, a karbantartás, a munka- és tűzvédelem kockázatmenedzsmentjének néha eltérő, de integrálható sajátosságait.

A gazdálkodó szervezetek életében szükség van egységesen alkalmazott kockázatmenedzsment szabályokra, hiszen a kockázati eseménynek több, eltérő eredetű kiváltó oka és több következménye is lehet. Eltérő skálákon történő értékelésük zavart okozhat kockázatok felismerésében és kezelésében is. A mérnöki kockázatok mellett a szervezeteknél többek között megjelennek stratégiai, piaci és pénzügyi vagy akár biztosítási kockázatok is. A könyv terjedelme nem teszi lehetővé, hogy ezekkel is foglalkozzunk, de fontos felhívni a figyelmet, hogy a kockázatmenedzsment nemcsak a mérnöki feladat…

Hivatkozás: https://mersz.hu/michelberger-bizonytalansag-es-biztonsag//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave