A korpusz adatai azt mutatják, hogy a jelenléti tanórák párbeszédes jeleneteiben a beszédfordulók hosszának szempontjából is megfigyelhető a kommunikációs aszimmetria. A vizsgált 4 tanóra 24 jelenetében a tanári beszédben átlagosan 9,02 másodperc hosszúságú beszédfordulók figyelhetők meg, míg a tanulók beszédében ez az érték csupán 2,93 másodperc. A tanárok a jelenléti tanórák párbeszédes jelenetei során tehát átlagosan közel háromszor olyan hosszan beszélnek egy forduló alatt, mint a tanulók. Ez az átlagérték pontosításra szorul: mint ahogy azt az előző alfejezetek már megmutatták, a jelenléti korpusz párbeszédes jelenetei eltérnek az időtartamuk, a beszédidőarányok és a beszédfordulók számát illetően is, így a pontosabb összefüggések feltárása érdekében szükséges a korpuszra vonatkoztatott teljes átlag további bontása. A 40. ábra összegzi a tanári és tanulói beszédfordulók hosszának átlagos értékeit a 4 tanórára külön feltüntetve.

 

A tanórákra való lebontás adatainak értelmezése előtt fontos hangsúlyozni, hogy jelen adatokból kizárólag tendenciák értelmezhetők, mivel a tanórákon különböző számú és időtartamú jelenetek figyelhetők meg. A tanórákra való lebontásából látszik, hogy nincsen olyan tanóra, ahol a tanulói beszédfordulók átlagos hosszának száma meghaladná a tanári adatokat: a tanárok minden óra jeleneteiben hosszabban beszélnek a tanulóiknál, amikor átveszik a szót. Tanóránként vizsgálva a tanári és a tanulói átlagos beszédfordulós időtartamokat eltérések figyelhetők meg. A tanári beszédfordulók hosszának szempontjából a 3. tanórán láthatók átlagosan a legrövidebb tanári beszédfordulók (8,05 másodperc). Ez az eltérés jó eséllyel azzal magyarázható, hogy egyes tanárok a tanóráikon hosszabb magyarázatokat fűznek a tanulói beszédfordulókhoz, ami adódhat a tanóra témájának sajátosságaiból, a megjelenő tanulói kérdésekből, a megbeszélt feladatok nehézségéből vagy jellegéből stb. Ha a tanár kevesebb magyarázattal él, beszédfordulóiban gyakoribbak a megszólítások, kérdések, rövid értékelések, akkor alapvetően rövidebb tanári beszédfordulók lesznek megfigyelhetők a párbeszédes jelenetekben (102. példa, 1. tanóra, 1. jelenet).

 

Ha azonban a tanári beszédfordulókban hosszabb magyarázó megnyilatkozások jelennek meg, akkor a beszédfordulók átlagos hossza nő (103. példa, 4. tanór,a 3. jelenet).

 

Hasonló jelenség figyelhető meg a tanulói beszédfordulók átlagos hosszában is: azokon a tanórákon, ahol a jelenetek elsősorban zárt végű kérdésekre, például egyes anyanyelvi feladatok röviden megfogalmazható válaszainak ellenőrzésére épülnek, ott a tanulói beszédfordulók átlagos hossza csökken (104. példa, 1. tanóra, 1. jelenet).

 

Míg az olyan tanórákon, ahol a párbeszédes jelenetek több esetben épülnek nyílt végű kérdésekre, esetleg a tanulóknak előzetesen valamiféle produktumot kellett alkotniuk, amit a jelenet alatt előadnak, akkor a tanulói beszédfordulók átlagos hossza nő (105. példa, 2. tanóra, 3. jelenet).

 

Összességében kijelenthető tehát, hogy a tanárok kb. 3-szor annyit beszélnek átlagosan egy beszédfordulóban, mint a tanulóik. Jelen vizsgálat korpusza reprezentatív eredmények kimutatására a korpusz jellegéből adódóan nem alkalmas ugyan, de a tendenciákat tekintve az látszik, hogy a megbeszélés módszerére épülő párbeszédes jelenet diskurzusaiban elsősorban maga a diskurzus alapvető felépítése a fontos: míg egyes jelenetek inkább a hosszabb tanulói nyelvi megnyilvánulásokra épülnek, mások elsősorban rövid, zárt kérdések megválaszolására. A párbeszédes jelenetek kommunikációs hatékonysága csak ezen adatok alapján nem ítélhető meg: egy ilyen jelenet célja lehet a gyors ellenőrzés, amelyben a rövid tanulói beszédforduló olyan sikeresnek tekinthető, mint más típusú feladatok megoldásánál a hosszabb megnyilatkozások.