Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


1.1.1. Bevezetés

Az emberiség egyik legősibb kérdése, hogy mi teszi az életet értelmessé, boldoggá, mi a jó, a teljes élet titka. Egészen a 20. század közepéig ez a kérdéskör elsősorban a filozófusokat foglalkoztatta. Az orvosi, pszichológiai lexikonokban sem jelentek meg ezek a fogalmak. A jelen monográfia nyilvánvalóan nem vállalkozhat a boldogság, „arany középút”, értelmes élet filozófiai elméleteinek áttekintésére, azonban a mai életminőség kutatások alapjaként mindenképp hivatkoznunk kell Aristoteles munkásságára, különösképpen, mivel a mai pszichológiai életminőség kutatás is innen eredezteti a gyökereit.
Lennart Nordenfelt, az egészség és életminőség összefüggéseinek kitűnő svéd kutatója „Quality of Life, Health and Happiness” (1993) című kötetében áttekinti ezt a filozófiai irodalmat, különösen Aristoteles tételeit. Aristoteles szerint az élet alapvető célja az „eudaimonia”, ami megfeleltethető a boldogság mai fogalmának. a boldogság, ebben az értelemben nem állapotot jelent, amit az ember birtokolhat, nem is élményt, hanem aktivitást. Az emberi létezés alapvető célja az ember funkcióinak lehető legteljesebb gyakorlása. Aristoteles szerint az emberi lény funkciói az erények, amelyek megkülönböztetik az állattól. Annál magasabb szintű egy erény, minél inkább csak az emberre jellemző. Az az ember, aki aktívan és folyamatosan gyakorolja az erényeket, az eudemoniát valósítja meg, azaz boldog. (Aristoteles: Nikomachosi etika).
Az Aristoteles féle megközelítés a mai pszichológiai elméletek közül közel áll a Maslow (1968) féle szükséglet hierarchia modellhez, Erikson (1959) pszichoszociális fejlődés elméletéhez, Allport-nak (1961) a személyiség érettségével kapcsolatos elméletéhez, valamint Csikszentmihályi Mihály (1997) „Flow”, áramlat modelljéhez (lásd részletesen Kopp, Berghammer, szerk, 2004). Mindezekben az elméletekben közös, hogy az érett személyiség jellemzője az, hogy mennyire tudja megvalósítani önmagát, ahol a szükségletek hierarchiájában a legmagasabb rendű szükségletek túlmutatnak az egyénen.
Az embert épp az különbözteti meg az állatvilágtól, hogy magasabb szintű erkölcsi igényeinek, életcéljainak alá tudja rendelni ösztönös késztetéseit, bár a kettő egyensúlya mind a lelki, mind a testi egészség, jóllét alapja. Ezt a gondolatot legegyértelműbben Victor Frankl (1996), az egzisztenciál analízis megalapozója írta le. Szerinte a mai társadalomban egzisztenciális vákuum alakult ki, mert a társadalom éppen csak az anyagi szükségleteket elégíti ki, ám a magasabb szintű szükségletek háttérbe szorultak. Frankl abból indul ki, hogy a Maslow által feltételezett hierarchia helyett, amely szerint az ember csak akkor elégíti ki magasabb szintű igényeit, ha az alacsonyabb szintűek már ki vannak elégítve, azt tapasztalta, hogy „az élet értelme iránti igény és kérdés gyakran éppen akkor lángol fel, amikor valakinek nagyon rosszul megy. Ezt haldokló pácienseink éppúgy bizonyítják, mint a koncentrációs és hadifogolytáborok túlélői. Azt a tényt akarom ezzel körülírni, hogy az emberi lét mindig is túlmutat önmagán, valamire, ami nem önmaga, valamire vagy valakire: egy értelemre, amit érdemes beteljesíteni, vagy egy másik emberi létre, amellyel szeretettel találkozunk. Egy ügy iránti szolgálatban vagy egy személy iránti szeretetben az ember önmagát teljesíti ki. Minél inkább feloldódik a feladatában, minél odaadóbb a partnerével szemben, annál inkább ember, annál inkább lesz önmaga. Önmagát megvalósítani tehát igazán csak abban a mértékben képes, amennyire megfeledkezik önmagáról és túllép önmagán”. „Ez volt a lecke, amit Auschwitzból és Dachauból magammal hozhattam: leginkább azok voltak képesek határszituációkat átélni, akik nyitottak voltak a jövőre, egy feladatra, amely várt rájuk, egy értelemre, amelyet be akartak tölteni” (Frankl, 1996).
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave