Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


4.1.1.5. A koherencia és az életminőség további dimenzióinak összefüggései

Ma a népegészségügyi kutatások széles körben bizonyították, hogy a koherencia érzés alapvető egészségvédő tényező (Suominen és mtsai, 2001). A jelen tanulmány azt vizsgálja, hogy a koherencia élményen, pontosabban az élet értelmébe vetett bizalmon alapuló egészségfelfogás mennyiben érvényes a magyar népesség körében, tehát hogy mennyiben támaszkodhatunk erre a modellre, ha az életminőség egyéni és társadalmi meghatározóit kívánjuk elemezni. A vizsgálat további célja annak feltárása volt, hogy melyek azok az erőforrások, amelyek az élet értelmébe vetett bizalmat, a koherencia élményt kialakítják és fenntartják az átalakuló, változó társadalmi feltételek között. Mivel a koherencia élmény alapvetően erőforrás gazdagságot jelent, igen logikus, hogy az erőforrások és az egészség összefüggéseit ebben a keretben vizsgáljuk.
A salutogenezis modell szerint a koherencia genetikus tényezők, gyermekkori hatások, a nevelés során alakul ki, válik a személy meghatározó jellemzőjévé. Durkheim homo duplex modellje szerint az ember ösztönös késztetések kielégítésére törekvő önérdekű lény, aki ugyanakkor a másik oldalról értékekre fogékony. Ez teszi lehetővé számára a társadalom közös értékeinek elfogadását. a nevelés a családon és oktatási intézményeken keresztül történik, amelynek során az egyének a közösség többi tagjához hasonlóvá válnak, elfogadva a közös értékeket, gondolkodás és viselkedés módokat. Ez a hasonlóság az emberek közötti együttműködés alapja. a nevelés további célja speciális ismeretek átadása, amelyek lehetővé teszik az egyén részvételét a társadalmi munkamegosztásban. Ez egyénre szabott szerepet jelent. A hasonlóság az értékek elfogadásában és a különbözőség a szakértelem terén – Durkheim alapján – az egyén befogadását segíti elő a társadalom közösségébe. A koherencia, az egyén és társadalom közötti összhang a sikeres szocializáció eredménye.
Vizsgálataink a jelenlegi magyar valóságra, egy átalakuló társadalomra vonatkoznak. Nyilvánvalóan mást jelent a koherencia egy hagyományos, Parsons szerint (Halarambos és Holborn, 1995) „A”- típusúnak nevezett társadalomban, amely csupán beilleszkedést vár el a kialakított, merev kollektív szabályokhoz, mint egy „B”-típusú társadalmi modellben, ahol nincs mihez „illeszkedni”, mert maguk a kollektív játékszabályok sokfélék és kialakulatlanok. Az „A”-típusú modell (például egy zárt faluközösség) esetében az egyén minden tevékenységét egyetlen közösség keretében végzi, és itt elégíti ki minden szükségletét. Az egyén alá van vetve a közösségnek, amelynek teljes személyiségével átadja magát. Szükség esetén életét is feláldozza a közösségért. Az „A”-típusú modell esetén a nevelési folyamatban domináns szerep jut a közösségnek és az egyén passzívabb, befogadó szerepet tölt be. az egyén számára adva van a helye és szerepe a közösségben, ezt kell felismernie és elfogadnia, de itt is elképzelhető, hogy az egyén változtathat a helyzetén, például Európában az elmúlt századokban elmehetett papnak vagy katonának.
A Parsons-féle „B”-típusú társadalom modelljében, (mint az amerikai nagyvárosok, de a mai magyar társadalom többsége is) az egyén a tevékenységeit és szükségleteinek kielégítését más-más közösségekben végzi. Naponta számos közösség tevékenységében vesz részt (vásárló-, utazó-, iskolai-, szülői-, lakó közösség, munkahely, klub), ezek közül az egyetlen a család, amelynek teljes személyiségével tagja lehet. A társadalmat általános értékek hangolják össze és az egyénnek önmagának kell a család és iskola segítségével megtalálnia a helyét a társadalomban. A szocializációs folyamat során az egyén a lehetőségek tömegével találkozik, ezek között választva saját fejlődésében számára kezdeményező szerep jut. Az egyén részben örökli, részben maga alakítja ki vagyonát, ismereteit, képességeit, humán tőkéjét és személyes kapcsolatait, társadalmi tőkéjét. Egy pluralista társadalomban maga választhat több értékrendszer között. A szocializáció sikertelenségnek mind az egyén, mind a társadalom a kárvallottja. Durkheim nevelésről alkotott képe az „A” és „B”-típusú társadalomban egyaránt értelmezhető, de a „B”-típusú társadalomban a koherencia elérése nagyobb mértékben teszi próbára a szocializáció alanyát. Sokkal bonyolultabb szerepe van a családnak és az iskolai oktatásnak, és megfelelő támogatás hiányában megnő az egyéni kudarcok esélye. Ez magyarázatul szolgál arra, hogy a fejlett társadalmakban megnőtt a lelki egészség zavarainak aránya (WHO, 2001), az önazonosság zavarainak valószínűsége, ami a koherencia csökkenését tükrözi. Miközben a fejlett társadalmakban erőteljesen visszaszorítják a kórokozók által terjesztett vagy testi sérülésekből származó betegségeket és azok következményeit, jelentősen nő a lelki betegségek, az önkárosító magatartásformákból származó betegségek aránya (WHO, 2001).
Magyarországon ebből a szempontból rendkívül drámai változások játszódtak le az utóbbi évtizedekben. Egy korábban lényegében tradicionális társadalomban az igen nagy társadalmi mobilitás ellenére az 1970-es évekig viszonylag egyértelmű megbirkózási stratégiák voltak csak lehetségesek a társadalom egyes rétegei számára. Nem voltak komoly kitörési lehetőségek, valódi versenyhelyzet, munkanélküliség. Az 1970-es évektől folyamatosan megnyíló kiskapuk, új, viszonylagos, de mégis elérhető gazdasági lehetőségek a politikai rendszerváltozásig és azután különösen olyan új helyzetet teremtettek, amelyre a társadalom tagjainak többsége nem volt kellően felkészülve. Ezalatt az időszak alatt jelentkezett az aktív népesség rendkívüli idő előtti egészségromlása és halálozási krízise.
A változó társadalomban tranziens folyamatok játszódtak és játszódnak le, amelyek során a magyar társadalom alkalmazkodni és megbirkózni próbál az új gazdasági és politikai feltételekkel. vizsgálataink eredményei szerint ebben az átalakulási időszakban rendkívül szoros összefüggés mutatható ki a koherencia érzés és az egészségi mutatók között. Az átlag feletti koherenciával rendelkezők 9,5-szer nagyobb valószínűséggel minősítették az egészségi állapotukat közepesnek, jónak vagy kiválónak, mint rossznak vagy nagyon rossznak, továbbá 7,8-szor nagyobb valószínűséggel állították, hogy nincs vagy enyhe munkaképesség csökkenésük van, mint közepes vagy súlyos a munkaképesség csökkenésük. Esetükben az átlag feletti életminőség valószínűsége 4.6-szoros és a tünetmentesség vagy enyhe depresszió valószínűsége 6,9-szeres mint a közepes vagy súlyos depresszió valószínűsége.
Megállapítható tehát, hogy az élet értelmébe vetett bizalom, a koherencia érzés a mai magyar társadalomban, függetlenül a nemtől, életkortól, sőt az iskolai végzettségtől, a testi és lelki egészségi állapot megőrzésének igen fontos előrejelzője.
Az élet értelmébe vetett bizalom ugyanakkor több más egészségi kockázat csökkentő tényezővel szoros kapcsolatot mutat. Azoknál, aki átlag felett bíznak az élet értelmében, a magas önhatékonyság valószínűsége 6,5-szörös, a probléma orientált megbirkózásé 2,8-szoros, az érzelem orientált stratégiák elkerüléséé 3,9-szeres, a közösségi hatékonyság 2,5-szeres, a bizalom 1,6-szoros és a társadalmi támogatottságuk is 2,9-szer magasabb. Ez azt mutatja, hogy az élet értelmében vetett bizalom a személyiség fejlettségének, önazonosságának, kompetenciájának, sikeres megbirkózásának, a környezetével kialakított harmóniájának is jó mérőeszköze. Nem képeznek külön csoportot a koherens és kompetens személyek, hanem ezek a tulajdonságok szinte teljesen ugyanannak a csoportnak a jellemzői. Az élet értelmébe vetett bizalom magyarázó változói között negatív előjellel jelentek meg a nagy egészségi kockázatot jelentő mutatók, mint a bizalmatlanság, a rivalizálás, az anómia, amelyek a társadalommal kialakított harmónia hiányára utalnak. Az élet értelmébe vetett bizalommal pozitív kapcsolatot mutat a közösségi hatékonyság, azaz a szomszédsági kapcsolatok erőssége, a vallásgyakorlás, a civil szervezeti tagság, amelyek más vizsgálatok tanúsága szerint jelentős egészségvédő faktorok (Kopp és mtsai, 1998, 2000/a, 2000/b, 2002, Skrabski és mtsai 2003, Skrabski 2003a,b).
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave