Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


4.1.3.3. A rendszeres sport hatása az életminőségre krónikus betegséggel küzdők között

A rendszeres sporttevékenység életminőséget befolyásoló hatása különösen fontos a gyenge egészségi állapotban lévő krónikus betegséggel küzdők körében.
Külföldi kutatások eredményei szerint a kardiológiai betegségek esetén a közepes intenzitású testmozgás jelentősen javítja az életminőséget (Fontana és mtsai, 2000), ráadásul csökkenti az újabb kardiológiai esemény kifejlődésének esélyét. Magas intenzitású erő-állóképességi edzéseket tartalmazó kardiológiai rehabilitációs programban részt vevők szignifikánsan magasabb pontszámot értek el a Profile of Mood States hangulati kérdőíven, és alacsonyabb értéket a Beck depresszió és vitális kimerültség kérdőíven, mint a mozgás-rehabilitációban részt nem vevő csoport tagjai (Mock és mtsai, 1997). A rendszeres testmozgás életminőség-javító hatását találták fibromialgiás (Mannerkorpi és mtsai, 2002) és szklerózis multiplexszel küzdő betegek körében (Loudeon és mtsai, 1999). Mindkét krónikus betegségben az egyik leghatékonyabb testmozgásnak a Tai Chi gyakorlása bizonyult, mely mozgásrendszer kombinációját alkotja a fizikai testgyakorlatoknak és relaxációs technikáknak. a hat héten keresztüli heti kétszeri Tai Chi gyakorlás szignifikánsan javította a fibromialgiás betegek életminőségét (Taggart, 2003). Krónikus hátfájás esetén, mind a megelőzésben (Vuori, 1998), mind a terápiában a rendszeres mozgásnak kardinális szerepe van. A krónikus hátfájásért felelős tényezők, jelesül az egyoldalú megterhelés, a mozgásszegény életmód és a pszichoszociális stressz (Johnston és mtsai, 2003, Watson és mtsai, 2003) hatását a rendszeres sport csökkenti, ezáltal jelentősen hozzájárul a krónikus hátfájás kialakulásának megelőzéséhez, illetve a már kialakult krónikus betegség tüneteinek csökkentéséhez, a betegek életminőségnek javításához. Lang és mtsai (2003) vizsgálatában már a rendszeres testmozgás megkezdése után három hónappal szignifikánsan magasabb értéket értek el a krónikus hátfájásban szenvedő betegek az SF-36 életminőség skálán.
Szintén hatásos életminőség javító faktornak bizonyult a krónikus hátfájásban szenvedő betegek körében a rendszeres gyaloglás beiktatása napi rutinjukba, mely csökkentve a fájdalmukat, növelte a betegek mobilitását és pszichoszociális jóllétét (Woolf és mtsai, 2002).
A kis intenzitású, ízületkímélő fizikai aktivitásnak osteoarthitisben, (különösen a mozgást erősen korlátozó térdarthitisben) is jelentős életminőség javító hatását írták le (Evic és mtsai, 2002, Evenson és mtsai, 2003, Dias és mtsai, 2003, Rao és Hootman, 2004). A rendszeres mozgás csökkentette a betegség tüneteit, növelte az érintett ízület mozgásterjedelmét, növelve a betegek mobilitását, megkönnyítve mindennapi életüket, javítva pszichoszociális jóllétüket.
A rendszeres fizikai aktivitás jótékony hatásúnak bizonyult krónikus obstruktív légúti megbetegedések esetében is (Cambach és mtsai, 1997, King és mtsai 2000, Rosenberg és mtsai, 2003). Obstruktív légúti apnoés betegeket vizsgálva a rendszeres fizikai aktivitást folytató betegek magasabb értéket értek el az SF-36 vitalitás skáláján, illetve a Profile of Mood States hangulatkérdőív energia (vigour), illetve alacsonyabb értéket a kimerültség (fatique) skáláján (Hong és Dimsdale, 2003). Ráadásul a betegek energiaszintjét a sporttevékenység gyakorisága jobban befolyásolta, mint az alvási apnoé gyakorisága.
Daganatos betegségek esetén a mozgás preventív szerepén kívül jelentős terápiás hatását is leírták. Daganatos betegséget túlélők körében végzett vizsgálat szerint a rendszeres sportnak jelentős életminőség-javító hatása van, csökkenti a rák kiújulásának esélyét, javítja a pszicho-szociális jóllétet, és növeli az önértékelést. Sugárkezelés alatt álló mellrákos betegek körében a mérsékelt intenzitású fizikai aktivitás, (séta) növelte a pszichés és fizikai jóllétet, csökkentette a sugárkezelés következtében jelentkező tünetek intenzitását, legfőképpen a fellépő ájulások, rosszullétek gyakoriságát, a kimerültséget, a szorongást és az alvásproblémákat (Cooper, 1992).
Ugyanakkor különösen a daganatos megbetegedéseknél jellemző, hogy nehéz rávenni a betegeket a rendszeres fizikai aktivitás elkezdésére és rendszeres gyakorlására. Ennek valószínűleg egyik oka a tájékozatlanság, a félelem a megerőltető gyakorlatok végzésétől, illetve a gyenge fizikai teljesítőképesség érzete. Emiatt terápiás szempontból a leghatásosabb és legtartósabb intervencióként a mérsékelt intenzitású gyakorlatok bevezetését javasolja az irodalom. Fontos motivációs faktor a mozgásprogram elkezdésében a szakember véleménye, a szakszerű tájékoztatás, a mozgással kapcsolatos félelmek, hiedelmek eloszlatása, illetve a szakember általi folyamatos megerősítés, visszajelzés a program hatékonyságáról (Jones és mtsai, 2002).
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave