Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


4.2.1. Öngyilkossági gondolat, kísérlet és életminőség felnőttek és serdülők között

Hajnal Ágnes, Susánszky Éva, Szántó Zsuzsa
 
Egy országos reprezentatív mintán (I. minta, Hungarostudy), valamint egy budapesti serdülőkorú iskolásokból álló kérdőíves mintán (II. minta) az öngyilkossági problémák súlyossági fokozata (csak öngyilkossági gondolat kísérlet nélkül vagy öngyilkossági kísérlet), és annak hiánya függvényében vizsgáltuk az életminőség bizonyos mutatóit.
Az I. mintában a 20–59 éves korosztályban az összefüggések vizsgálatát azokra a személyekre szűkítettük, akiknél az a vizsgálatot megelőző öt évben fordult elő öngyilkossági kísérlet (1%) vagy gondolat (3,4%). Az alacsonyabb iskolai végzettség, elvált családi helyzet, az önkezű halál és az öngyilkossági kísérlet családi előfordulása, az egészségi állapot negatívabb önmegítélése, a depresszió miatt történt kezelés az utóbbi egy évben, a Beck Depresszió Kérdőívben elért magas pontszám szignifikánsan gyakoribb a szuicid csoportokban, mint az e problémáktól mentes csoportban.
A munka- és teljesítőképesség csökkenése, a táppénzes napok száma a szuicid problematika függvényében jelentős növekedést mutat, miközben a szomatikus betegségek előfordulásában (BNO) a három csoport egymástól nem különül el.
Hasonló összefüggés jelentkezik az alvászavar, a jóllét skálán elért pontszám, a negatív életesemények halmozódása vonatkozásában. A 26 pont fölötti „súlyos depressziós tünetegyüttes” kategóriába eső személyek 69%-a soha nem állt depresszió miatt kezelés alatt, miközben körükben az öt éven belüli öngyilkossági gondolat előfordulása 17%, és 3,8%-uknál fordult elő öngyilkossági kísérlet az elmúlt öt évben, ami a kezeletlen depressziósok öngyilkossági veszélyeztetettségére hívja fel a figyelmet.
II. minta: Az öngyilkossági problémától mentes csoport egészségi állapotát lényegesen kedvezőbben ítéli meg, mint a másik két csoport. Az orvoshoz fordulás gyakorisága az öngyilkossági probléma súlyosságával nő, és főleg az öngyilkosságot megkísérelt csoport vesz erőteljesen igénybe orvosi ellátást, miközben szomatikusan nem betegebbek, mint a másik két csoport.
A pszichés állapot valamennyi jellemzője: mind a depresszió pontszám és a szomatizációs tünetek, mind a szorongásos tünetek szignifikáns emelkedést mutatnak az öngyilkossági probléma súlyosbodása szerint. Azonban a magas depresszió pontszám kiemelkedő szerepe ebben a mintában is tettenérhető, amennyiben 8,6-szorosára (CI: 3,1-23,6) fokozza a szuicid problémák esélyét az alacsony depresszió-pontszámú személyekhez mérten. A vizsgált rizikómagatartások mindegyikénél (dohányzás, alkoholfogyasztás és droghasználat) szignifikáns különbség tapasztalható az egyes csoportok között, és a leghátrányosabb helyzetet az öngyilkosságot megkísérelt fiatalok mutatják. A szuicid problémával összefüggő segítségkeresést vizsgálva feltűnő, hogy legtöbben kortársakhoz fordulnak segítségért, és a súlyosabb, szuicidiumot már megkísérelt csoportból csupán 6,2% fordult pszichiáterhez, míg a „csak gondolattal küzdők” közül 12,5% részesült pszichiátriai ellátásban. Az orvoshoz fordulás nagy gyakoriságát feltételezésünk szerint a szomatizációs panaszok indokolhatják, és ez ennyiben a segítségkeresés egy sajátos módjának tekinthető, amely azonban inadekvát módon jelenik meg, mert a pszichés tényezők szerepe rejtve marad.
Kulcsszavak: öngyilkossági gondolat, öngyilkossági kísérlet, egészségi állapot, depresszió, táppénzes nap, munkaképesség-csökkenés, pszichés labilitás, rizikómagatartások, segítségkeresés.
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave