Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


4.2.1.1. Bevezetés

Amennyiben az életminőség fogalmát az egyén percepciójának oldaláról közelítjük meg, vagy a kötet bevezetőjében (Kopp → 1.1. fejezet, Kovács → 1.3. fejezet) idézett Nordenfelt-féle meghatározáshoz nyúlunk vissza (az életminőség lényegében a boldogsággal azonos, melyet a hétköznapi életben az élettel való elégedettség vagy elégedetlenség mértékeként szoktak definiálni), akkor az öngyilkossági gondolat jelenléte – akár mint halálvágy, akár mint az önpusztításra irányuló késztetés vagy a valóságból való menekülés iránti vágy – az élet minőségileg negatív megítélésére, az egyén boldogtalanság-érzésére, inszufficiens állapotára utal. Ezért az öngyilkossági gondolatokkal (öngyilkossági késztetésekkel) élő személy életminőségét rossznak minősíthetjük, függetlenül életminősége objektív vonásaitól.
Magyarországon a szuicidium miatt bekövetkező halálozások az utóbbi években mutatkozó csökkenés ellenére is „rangos” helyen állnak a halálozási okok között. Százezer férfi lakosra 45,5, és százezer női lakosra 12,2 öngyilkosság jut a Demográfiai Évkönyv 2002-es adatai szerint. Az öngyilkossági kísérletek számát csak becsülni tudjuk, mivel regisztrációjuk igen problematikus, és országos adat nem áll rendelkezésre. A szuicid kísérletek élettartam-prevalenciája 1,1-5% között van a nyugat-európai országokban (Rihmer, 2001), a kísérlet és befejezett öngyilkosság becsült aránya a kutatók szerint 10-15:1 (Buda – Füredi, 1986). A kísérletek női dominanciát mutatnak, miközben az öngyilkossági halálozásban a férfiak jóval nagyobb aránya jellemző. A fiúk nagyobb öngyilkossági rátája már serdülőkorban megjelenik: Magyarországon százezer 15–19 éves lányra 3,5 halálos kimenetelű szuicidium jut, míg százezer megfelelő korú fiú esetében az öngyilkossági halálozási ráta 11,2 (Életminőség, egészség, KSH 2002). Hazánkban ebben az életkori csoportban csak a motoros járműbaleset miatti halálozás haladja meg a szuicid halálozást.
A 20–24 éves korcsoportban az öngyilkosság révén meghaltak száma 2002-ben Magyarországon már két és félszeresre nőtt az előbbi korcsoporthoz képest, ami főleg a férfiak ugrásszerűen növekvő szuicid halálozásából adódik. Ezért e probléma prevenciós szempontból serdülőkortól kiemelten fontossá válik.
Az utóbbi években az ismétlődő öngyilkossági kísérletek vizsgálata fokozott figyelmet kapott, mert a WHO/EURO multicentrikus európai szuicidológiai kutatások eredményei szerint a 90-es évektől nőtt a szuicid kísérletek ismétlődésének aránya a korábbi évtized adataihoz mérten (Osváth és mtsai, 2002), aminek kiemelt jelentősége abból is adódik, hogy a megelőző szuicid kísérlet a befejezett öngyilkosság egyik legfontosabb rizikófaktora (Osváth és mtsai, 2002, Rihmer 2001). Kontrollált tanulmányokban adolescenseknél és fiatal felnőtteknél a halálos kimenetelű szuicid rizikó azoknál, akiknek volt korábbi kísérletük, kb. 30-szor gyakoribb, mint azoknál, akiknek nem volt (Shaffer és mtsai, 1996, Appleby és mtsai, 1999). A poszt mortem kutatási eredmények szerint az elkövetők mintegy 60-70%-a depresszióban szenved, és növeli az öngyilkosság esélyét a depresszió családi előfordulása is.
Habár az öngyilkossági gondolat jelentőségével, szerepével a nem pszichiátriai osztályon kezelt populációban nem sok tanulmány foglalkozik, néhány felmérés arra utal, hogy az öngyilkossági gondolat is jelentős rizikófaktor, mert a pszichoszociális stresszorok erősebb jelenlétével, a drogfogyasztás, a zilált családi helyzet, a szociális problémamegoldás deficitjének nagyobb gyakoriságával, reményvesztettséggel és a depresszió jelenlétével társul (Thompson és mtsai, 1994, Zurilla és mtsai, 1998).
A Hungarostudy 2002 adatai alapján, valamint egy budapesti tanulókból álló serdülőkorú mintán felmértük azokat a rizikófaktorokat, életminőség-mutatókat, amelyek fontosak lehetnek az öngyilkosság megelőzésére irányuló programok kidolgozásában. Mindkét mintán vizsgáltuk az öngyilkossági gondolatok előfordulását is, mivel a kérdőíves felmérések és klinikai tapasztalatok alapján az öngyilkosságra irányuló gondolatok, kognitív folyamatok csekély kivétellel mindig megelőzik a kísérletet.
Nyilvánvaló, hogy az öngyilkosságra irányuló gondolat sokkal gyakoribb, mint a kísérlet – és főleg, mint a befejezett öngyilkosság -, de korábbi felméréseink és szakirodalmi adatok szerint az öngyilkossági gondolatokkal küzdő személyek is mutatnak olyan életminőség-romlást, komorbid maga-
tartásproblémákat, pszichés labilitásra utaló tüneteket, amelyek alapján elkülönülnek az öngyilkossági problémáktól mentes csoporttól, ugyanakkor e mutatók tekintetében közel állnak az öngyilkossági kísérleten már átesett személyekhez. Ezért e fejezetben a negatív emocionális állapot jelzéseként tekintettük az öngyilkossági kísérlet előfordulása mellett az öngyilkossági gondolat jelenlétét, akkor is, ha a személynek élete során öngyilkossági kísérlete még nem volt.
Feltételezéseink szerint tehát a vizsgált személyek előtörténetében az öngyilkossági gondolat és az öngyilkossági kísérlet előfordulása mint az öngyilkossági magatartás különböző súlyossági fokai, az általunk vizsgált egyéb jellemzőkben is tükröződnek. A pszichés labilitás, az egészségi állapot önbecslése, a pszichoszomatikus tünetek, a negatív életesemények és bizonyos rizikómagatartások (túlzott alkoholfogyasztás, dohányzás, droghasználat) előfordulása tekintetében jól elkülöníthető csoportot képeznek azokhoz az egyénekhez képest, akikre az öngyilkossági magatartás egyik formája sem jellemző.
A serdülőkorúak mintájának elemzése alapján vizsgáljuk a segítség igénybevételére vonatkozó jellemzőket az öngyilkossági problémákkal jellemzett csoportokban, amelyek figyelembe vételét prevenciós szempontból gondoljuk fontosnak.
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave