A nemzetközi és a magyarországi adatok (melyek között új és releváns metodológiával végzett felmérések is vannak) általánosan alátámasztják, hogy férfiak között magasabb a drogkipróbálás és drogfogyasztás aránya. Az eddigi legátfogóbb magyarországi felmérés (Paksi, 2003) a 18 és 65 év közötti felnőtt lakosságban azt találta, hogy a férfiak biztosan droghasználati céllal történő pszichoaktív szer fogyasztása 2,5-szerese a nők körében tapasztaltnak. Egy huszonegy éves átlagéletkorú, diszkóba járó célcsoportban végezett vizsgálat szerint mind az alkoholfogyasztás, mind minden lényegesebb illegális drog kipróbálása esetén a férfiak aránya jelentősen nagyobb volt (Demetrovics, 2001). A magyarországi fiatalkorúak adatait áttekintve azt találjuk, hogy míg néhány éve az ún. ESPAD vizsgálat (Elekes és Paksi, 2000) még szignifikáns különbséget tárt fel a 10. osztályos fiúk és leányok tiltott drogfogyasztásának életprevalencia értékei között, addig a 2002-es adatok már a nemek közötti kiegyenlítődés irányába mutatnak (Paksi, 2002).

Az Európai Unió Drogmonitorozási Központjának 2003-as jelentése szerint az unió felnőtt lakosságának körében a férfiak droghasználata nagyobb mértékű (EMCDDA, 2003a). (Kivételt képez a droghasználati célú nyugtatószer fogyasztás, ahol a nők vannak többségben). Egy 1998-as angol-walesi, felnőtt (16-59 éves) lakossági mintában a drogfogyasztás életprevalenciája esetén 1,4, az aktuális szerhasználat esetén pedig 2,0 volt a férfiak esélyhányadosa a nőkhöz képest (Ramsey és mtsai, 1999). A fiatalok körében jelentős nemek közötti különbséget észleltek Franciaországban, Görögországban, Olaszországban és Portugáliában – a fiúk „javára”. Ugyanakkor – egy másik vizsgálat (Ariza és mtsai, 2003) értelmében – Spanyolországban a lányok drogfogyasztása immár eléri a fiúk mértékét. 30 európai ország kilencvenes évek végéről származó ESPAD vizsgálatait összehasonlítva Hibell és munkatársai (2001) összességében jelentős nemek közötti különbséget írtak le a drogkipróbálás terén – a fiúk „javára”, azonban ez a különbség annál kisebb volt, minél fiatalabb korosztályt vizsgáltak.

Az utóbbi évek nemzetközi adatai között keresve olyan beszámolókra bukkanunk, melyek szerint például:

A fentiek alapján felmerül a kérdés: vajon miért fogyasztanak kevesebb drogot a nők, mint a férfiak? A férfiak esetében merülnek-e fel speciális veszélyeztető faktorok, vagy a nők körében érvényesülnek protektív tényezők? Mivel magyarázható férfiak és nők drogfogyasztási rátájának szétnyílása a kamaszkort követően, amikor a kamaszkorban még egy szinten mozgott a szerkipróbálás a két nem között? Egy empirikus elemzésben azt feltételezték, hogy mivel a nők vallásosabbak, ez talán bizonyos védelmet jelent a drogfogyasztással kapcsolatban. Nemzetközi vizsgálatok ezt a feltevést nem igazolták (Engs és Mullen, 1999). Újabb hazai vizsgálatok azonban azt mégis megerősíteni látszanak (Pikó, 2003). Egy meggyőzően érvelő tanulmányban (Thom, 2003) a férfiak fokozott kockázat keresésével magyarázzák a nagyobb arányú drogkipróbálást és (káros) -fogyasztást. Kifejtik, hogy a fiúk fokozott kockázatkeresése csírájában már a születéskor adott és feltehetően biológiailag determinált, később azonban szocio-kulturális tényezők facilitálják ennek előtérbe kerülését: a kockázatkereső magatartást a legtöbb kultúrában a maszkulin jegyek között tartják számon, s mint ilyen a hagyományos férfi szerep és identitás része. A kockázatkereső magatartás számos ennek alapján egészségkárosító tevékenységre hajlamosít, köztük a legális és illegális szerek kipróbálására és káros fogyasztására. Ugyanakkor csökkenti az esélyét annak, hogy a problémás drog- és alkoholfogyasztók segítséget kérjenek. A szerzők felvetik azt is, hogy a drogfogyasztás prevalenciájának az adoleszcens kor utáni szétnyílása részben azzal is magyarázható, hogy a leányok relatíve zökkenőmentesebben lépnek át a kamaszkorból a felnőttkorba, ami lehet azért, mert a lányok kapcsolati igénye a szülőkkel, a „felnőtt” világgal erősebb ebben a korban (Pikó, 2000), és emiatt ők hamarabb és nagyobb felelősséggel fognak neki a gyermeknevelési feladatoknak. Más szerzők a hagyományos férfi szerepből adódó szociológiai és szociálpszichológiai „viszontagságokkal” magyarázzák a jelenséget. Eszerint: azok a férfiak, akik az iskolában, a családban vagy a munkaerőpiacon marginalizálódnak, az utcán, a devianciában és a kriminalitásban találhatnak egyfajta önerősítő és a hagyományos férfiszerepet erősítő pótlékot (Collison, 1996). az 1995-ös Hungarostudy kutatásban 18 és 24 év közötti fiatalok magyar korcsoportjának elemzésekor (még jóval alacsonyabb drog kipróbálási élettartam prevalencia mellett) azt találták, hogy a lányoknál a szerkipróbálás jóval erősebben összefüggött a Beck Depressziós Kérdőív a középsúlyos és súlyos pontértékű válaszaival (Csoboth, Kopp és Szedmák, 1998). Ebből arra is következtethetünk, hogy a fiúknál a drogkipróbálás mintegy a férfi szerepből és az életkorból adódó kalandkeresés, addig lányoknál inkább egyfajta pszichés patológiára adott válaszreakció.