Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


4.2.2.3. Összegzés: Miért fontos tehát a nem?

A Hungarostudy 2002 szerkipróbálással kapcsolatos adatainak elemzése szoros összefüggést tárt fel a problémás ivás és az illegális drogok kipróbálásra vonatkozóan. Mivel férfiak között sokkal több a problémás ivó, feltételezhetjük, hogy részben e jelenség magyarázza, hogy a férfiak statisztikailag gyakrabban válnak drogkipróbálóvá.
A felmérés az első drogfogyasztás időpontjára és a problémás alkoholfogyasztás kialakulásának idejére nem kérdez rá. Ennek ellenére – hipotetikusan ugyan – de a legális elérhetőség, és egyéb nemzetközi vizsgálati adatok alapján felvethetjük, hogy az alkohol egyfajta kapudrog: utat nyit az illegális drogok kipróbálása felé. A kapudrog teória általánosságban jól ismert a modern addiktológia művelői számára, de talán érdemes még egyszer hangsúlyozni, hogy a legvalószínűbb kapudrogot úgy hívják: etilalkohol. Statisztikailag mindenképpen releváns a két jelenség együttes előfordulása. Egy francia vizsgálat (Beck, 2001) is mutatja például, hogy a 10-18 éves fiúk között a lerészegedés megjelenése és aránya párhuzamosan emelkedik a drogkipróbálással. (Ennek kapcsán megemlítendő, hogy a fiatalkori nagyivás és az illegális droghasználat tekintetében egyaránt növekvő irodalma van a pszichiátriai kettős diagnózisoknak, mely a kapuelméletet megkerülve, pszichiátriai kórképek talaján feltételezi mindkét jelenség kialakulását (Thom, 2003)).
Úgy tűnik azonban, a nők relatív védettsége, vagy másképpen nézve a férfiak relatív veszélyeztetettsége az illegális drogokra nézve szorosan együtt mozog az alkoholfogyasztási különbségekkel, ilyen módon közöttük kapcsolat feltételezhető. A férfiak fokozottabb alkoholfogyasztásának számos kulturális gyökerét találhatjuk meg. Az alkoholfogyasztó kultúrákat áttekintve azt látjuk, hogy az alkoholfogyasztás nem egyszer szerves része a férfiak gazdasági és politikai tevékenységének, sok kultúrában összefonódik a férfi státusszal, kiváltságokkal és autoritás szerepekkel.
A nők alkoholfogyasztását a különböző normák és elvárások inkább korlátozzák, a nők lerészegedését mélyen elítélik, míg a férfiak ittasságával kapcsolatban a különböző kultúrák sokkal elnézőbbek. Az alkoholfogyasztás relatív „engedélyezése” tulajdonképpen abban a maszkulin magatartásmintázatban rejlik, melyet a kultúra a férfiaktól elvár. Az illegális szerkipróbálás prevenciója szempontjából nagy népegészségügyi jelentőségűnek látszik az alkoholfogyasztás mennyiségének csökkentése. Felmerül, hogy így az illegális szerekkel való megismerkedés mértéke is csökkenne. Az alkoholfogyasztás ugyan legnagyobb mértékben a középkorú (férfi) lakosságot sújtja, ám mint elemzésünkből kitűnik, az alkoholfogyasztók egy másik szegmensét képező fiatalkori alkoholfogyasztás egyúttal a különféle illegális drogok kipróbálására is prediszponál.
A dohányzással kapcsolatban hasonló megállapítások fogalmazhatók meg, azzal a különbséggel, hogy ez esetben a nemi különbségek jelentősége az előbbihez képest kisebb. a dohányzás kapudrog jellegét a fiatalkorúak körében számos tanulmány taglalja, ezen esetekben azonban mindkét nemre egyforma mértékben kell alkalmazni a prevenciós megfontolásokat. A nők drogfogyasztásának vizsgálata túlmutat ugyan tanulmányunk keretein, és további vizsgálatok tárgyát képezheti az a kérdés, hogy relatív védettségük ellenére miért találunk a nők között mégis drogkipróbálókat és droghasználókat. Ezen a ponton mindössze arra az adatra utalnánk, miszerint a nem dohányzó férfiak jóval nagyobb valószínűséggel válnak drogkipróbálóvá, mint a nem dohányzó nők. Nők esetében a nem-dohányzás ténye szorosabban összefügghet az illegális drogoktól való tartózkodással, és a dohányzásprevenció egyértelműbben preventív lehet a drogfogyasztást illetően, mint férfiaknál. (Csoboth → 4.2.3. fejezet.) A tartós párkapcsolat létesítése és a gyermekvállalás protektív faktornak tűnik a szerkipróbálás szempontjából – különösen férfiakra nézve. Feltételezhetően a felelősségvállalás és a kockázati tényezők szubjektív értékelésének felerősödése magyarázza ezt. Ám a két tényező nagy valószínűséggel kölcsönhatásban áll: a szerhasználat során, következményesen kialakuló értékrendi és életviteli átalakulások miatt kitolódik, vagy nem is történik meg a tartós párkapcsolat létesítése és a szülővé válás, mely szintén hozzájárulhat ahhoz, hogy az egyedülállóak és gyermektelenek között statisztikailag gyakoribb a drogkipróbálás. Adataink tehát megerősítik a fentebb említett a nemi különbségek okaira vonatkozó érettségi, felelősségvállalási hipotézist. A tartós kapcsolat főként azok esetében jelent „védelmet” akik 23 és 32 éves kor között kötötték a kapcsolatot (4.2.2-3. ábra). E megállapítás mindkét nemre vonatkozóan fennáll, de a nőknél valamelyest erősebben érvényesül. Ennél korábbi időpont esetén a házasság(szerű) kapcsolat inkább veszélyeztető faktor, ennél későbbi életkorban pedig már indifferens.
 
4.2.2-3. ábra. Illegális szerhasználat a családi állapot és az életkor függvényében
 
Elemzésünk tükrében a drogfogyasztás prevenciója szempontjából igen fontosnak tűnik a fiatalkori alkoholfogyasztás megelőzése, amely – még ha jelen esetben csak hipotetikusan is – kapudrognak tekinthető a későbbi drogkipróbálás és – fogyasztás elkezdésére vonatkozóan. Az eredményekből kitűnik, hogy ebből a szempontból elsősorban a fiúk és a fiatal férfiak veszélyeztetettek, ami (szűkebb és tágabb) kulturális, pszichológiai – ám nemegyszer pszichopatológiai tényezőkkel is magyarázható. Ennek alapján a megelőzésnek nemcsak az alkoholspecifikus tényezőkre kell irányulnia, hanem azokra a tágabb családi, környezeti, kulturális tényezőkre, melyek hozzájárulhatnak mind a problémás iváshoz, mind az antiszociális magatartáshoz és a kriminalitáshoz. Egyes esetekben fontos lehet elfogadható új férfiszerep-alternatívák felkínálása is a hagyományos szerepekkel szemben. A nők sajátos szocializációjából származó hátrányoknak jelentős irodalma van (pl. Chodorow, 1978). Esetünkben azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül a férfi szocializáció, a hagyományos férfiszerep (erős, domináns, független, versengő, agresszív, kevéssé óvatos…) buktatóit sem. Bizonyos esetekben ugyanis a férfiak nagyobb mértékben vannak kitéve bizonyos egészségi és szociális veszélyeknek, például gyakrabban esnek bűncselekmény áldozatául, többször szenvednek autóbalesetet, nagyobb eséllyel kezdenek el egészségkárosító magatartásokat, és nagyobb valószínűséggel lesznek drogfogyasztók is, ugyanakkor kisebb valószínűséggel fognak segítségért folyamodni. A prevenciós tervezés mindezt nem hagyhatja figyelmen kívül.
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave