Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


4.2.3.2. Hazai adatok

Magyarországon a dohányzás nagy népegészségügyi problémát jelent, főként mivel mind a magyar nők, mind a magyar férfiak tüdőrák és kardiovaszkuláris betegség miatti halálozási adatai a világranglistán igen rosszul állnak. A dohányzásra egyre gyakrabban szoknak rá a fiatalok. Legfőképpen a fiatal nők veszélyeztetettek, 1998-ban a fiatal nők (15–24 éves) 31,9%-a dohányzott (Csoboth, Szumska, Purebl, 2004). Ez emelkedést mutatott 1995 óta, amikor a fiatal nőknek 28,1% dohányzott (Csoboth mtsai, 2002). A magyar fiatalok egyre korábban kezdenek el dohányozni. Míg 1994-ben 18,1 év volt az átlagéletkor 1998-ban a fiatal nők átlagban 15,8 évesen kezdtek el dohányozni (Józan, 1999). Az Országos Gyermekegészségügyi Intézet adatai szerint a 17 éves fiatalok 80%-a már kipróbálta a dohányzást (WebDoki, 2004).
A dohányzás gyakorisága 1984 és 2000 között a férfiak körében csökkent (47%-ról 40,7%-ra), viszont a nők körében emelkedett (20,7-ről 26,3%-ra). A 35–49 éves nők körében mutatható ki kétszeres emelkedés (KSH, 2001).
 
Hungarostudy 2002 eredményei
Magyarországon a 18 évnél idősebb nők 22,8% és férfiak 34,9%-a dohányzott a kérdőívfelvételekor (4.2.3-1. táblázat). A férfiak átlagban 18,2 szál, a nők 13,5 szál cigarettát szívtak naponta. A mintában a férfiak átlagban 20,75 évig, a nők pedig 16,34 éven keresztül dohányoztak. A dohányzást átlagosan a férfiak 18 éves korban, a nők pedig 20 éves korban kezdték. A mintában a dohányosok 60%-a legalább egyszer már próbált leszokni a dohányzásról.
A dohányzási szokások szignifikánsan összefüggnek a korral mindkét nemben (4.2.3-1. ábra). A fiatalabb korosztályban a legmagasabb a dohányzók aránya. Nőknél az idősebb korosztályban (65 év felett) magas arányban fordulnak elő a soha nem dohányzók.
 
4.2.3-1. táblázat. Dohányzási szokások megoszlása nemek szerint
Dohányzási szokás
Nők
Férfiak
 
%
N
%
N
Jelenleg dohányzik
22
,8
1563
34
,9
1940
Leszokott
12
,3
845
25
,1
1397
Soha nem dohányzott
64
,9
4443
40
,0
2226
 
4.2.3-2. táblázat. Szubjektív egészségi állapot gyakorisága dohányzási szokások szerint (p = 0,000)
 
Szubjektív egészségi állapot
Soha nem dohányzott
(%)
Leszokott
(%)
Jelenleg dohányzik
(%)
Férfiak
Rossz
11
,9
20
,1
14
,2
Közepes
34
,1
42
,7
38
,6
53
,9
37
,2
47
,2
Nők
Rossz
19
,6
16
,1
14
,2
Közepes
40
,5
40
,3
40
,5
39
,9
43
,5
45
,3
 
Iskolai végzettség szerint, mind a férfiaknál, mind a nőknél az általános iskolát vagy szakmunkásképzőt végzetteknél leggyakoribb a dohányzás. A férfiaknál a nem dohányzók aránya szignifikánsan a legmagasabb a gimnáziumi végzettséggel rendelkezőknél, a nők körében viszont mind a gimnáziumot, mind a felsőfokot végzetteknél egyforma arányban vannak a nem dohányzók (4.2.3-2. ábra). Foglalkozás szerint vizsgálva a dohányzók aránya legmagasabb az alkalmi munkások és munkanélküliek körében, mindkét nemben. Fontos adat, hogy a GYES-en levő nők körében magasabb arányban fordultak elő dohányzók (28,7%), mint a nem GYES-en levő nők körében (22,3%; p<0.001). Családi állapot szerint vizsgálva, mindkét nemnél legmagasabb arányban az élettársi kapcsolatban élők dohányoztak (férfiak: 48%, nők: 41,6%), ezt követően a házas nem együtt élők és elváltak körében volt a legmagasabb a dohányzók aránya.
Életminőség mutatóink közül a szubjektív egészségi állapot mutató szignifikánsan összefüggött a dohányzási szokásokkal. A férfiaknál a soha nem dohányzók körében fordult elő legnagyobb arányban az egészségi állapot jó, vagy nagyon jó minősítése (4.2.3-2. táblázat). Mint ahogy már a könyv korábbi fejezetében (Csoboth → 3.2. fejezet) említettük, a nők szubjektíven rosszabbnak ítélik meg egészségi állapotukat, hiszen a soha nem dohányzók között is magasabb arányban fordul elő közepes egészségi állapot. a dohányzást abbahagyók között a férfiaknál magasabb arányban fordul elő az egészségi állapot szubjektíven közepes megítélése, míg a nőknél magasabb arányban fordul elő a jó vagy nagyon jó minősítés. Érdekes, hogy a dohányzók közül sokan jónak, vagy nagyon jónak ítélték meg egészségi állapotukat, ez a dohányzás, mint nem adaptív megbirkózási mód jelentőségére utal.
A dohányzás csak a férfiak körében mutatott szignifikáns összefüggést a WHO Jóllét Index pontszámokkal, nőknél ez nem volt szignifikáns. az alacsony szintű jólét gyakrabban fordult elő a dohányzó férfiaknál (41,4%), míg a magas szintű jólét a nem dohányzók körében volt gyakoribb (63,1%; p<0.005).
A depressziós tünetegyüttes erősen összefüggött a férfiak dohányzási szokásaival és gyengébb, de szignifikáns (p<0,05) összefüggést mutatott a nők körében (4.2.3-3. táblázat). A soha nem dohányzó férfiak körében ritkábban fordul elő súlyos depressziós tünetegyüttes (5,4%), míg a dohányzást abbahagyók csoportjában a legmagasabb ez az előfordulás (7,5%). Markáns különbségeket az enyhe depressziót jelző kategóriában lehet látni, amely szintén a dohányzást abbahagyó férfiaknál fordul elő leggyakrabban (16%). a nőknél valamelyest más kép mutatkozik, náluk a súlyos depresszió a soha nem
 
4.2.3-1. ábra. Dohányzási szokások korcsoport szerint a magyar lakosság körében (Hungarostudy 2002)
 
4.2.3-2. ábra. Dohányzás előfordulása végzettség szerint a magyar lakosság körében (Hungarostudy 2002)
 
dohányzóknál a leggyakoribb (9,4%), majd a jelenleg dohányzóknál (8,1%). A dohányzást abbahagyóknál szignifikánsan alacsonyabb értékű mind az enyhe, mind a súlyos depressziós tünetegyüttes. A depressziós kategóriákat korcsoportonként is megnéztük (4.2.3-4. táblázat). A férfiaknál mind a 18–44 éves (p = 0,000), mind a 45–64 éves (p<0,005) éves korcsoportban szignifikáns összefüggés volt a dohányzási szokások és a depressziós tünetegyüttes között. A 18–44 éves korosztályban a súlyos depressziós tünetegyüttes a leszokottak csoportjában volt a leggyakoribb (3,9%), a középkorúaknál viszont a dohányosok körében (10,4%). A nők esetében csak a legfiatalabb korcsoportban volt szignifikáns az összefüggés, a dohányosok körében gyakrabban fordult elő mindegyik depressziós kategória. Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a dohányosok körében a súlyos depressziós tünetegyüttessel kapcsolatosan milyen markáns eltérés van a két nem között a férfiak esetében, amely a megbirkózási stratégiák nemi különbségeire utalhat.
Gyakori feszültség és idegesség a dohányos férfiak 25,6%-ban és a dohányzó nők 34,4%-ban fordul elő.
A fájdalom előfordulása (4.2.3-5. táblázat) mindkét nem esetében a dohányzást abbahagyók csoportjában a leggyakoribb (férfiak: 52,9%, nők: 55,2%). A nőknél viszont a soha nem dohányzott csoportban is igen magas a fájdalom előfordulása, míg a férfiaknál abban a csoportban fordul elő legkevésbé. Logisztikus regressziós vizsgálattal elemeztük nem szerint a dohányzás legfontosabb háttértényezőit az életminőség mutatói mentén, kontrollálva korra és végzettségre (4.2.3-6. táblázat). A férfiaknál a dohányzás leggyakrabban azoknál fordult elő, akik gyakran fogyasztanak alkoholt, szubjektíven alacsonynak ítélik meg saját anyagi helyzetüket, keveset sportolnak és ellenségesek. Nőknél szintén a gyakori alkoholfogyasztás és kevés sportolás, a szubjektív rossz családi anyagi helyzet és a szorongás jelenléte emelte a dohányzás előfordulásának esélyét.
 
4.2.3-3. táblázat. Depresszió kategóriák gyakorisága dohányzási szokások szerint
 
Depresszió kategória
Soha nem dohányzott (%)
Leszokott (%)
Jelenleg dohányzik (%)
Férfiak
P = 0,000
Normál
78
,7
70
,1
71
,9
Enyhe
11
,4
16
,0
15
,2
Középsúlyos
4
,6
6
,4
6
,4
Súlyos
5
,4
7
,5
6
,4
Nők
P<0,05
Normál
68
,6
72
,9
68
,9
Enyhe
15
,8
14
,9
17
,4
Középsúlyos
6
,1
5
,6
5
,6
Súlyos
9
,4
6
,6
8
,1
 
4.2.3-4. táblázat. Depressziós tünetegyüttes előfordulása dohányzási szokások és korcsoportok szerint a magyar férfiak és nők körében
 
Depresszió kategória
Soha nem dohányzott (%)
Leszokott (%)
Jelenleg dohányzik (%)
Férfiak
18–44 év
P = 0,000
Normál
86
,6
84
,7
78
,6
Enyhe
8
,6
8
,5
14
,1
Középsúlyos
3
,1
3
4
,8
Súlyos
1
,8
3
,9
2
,5
Férfiak
45–65 év
P<0,005
Normál
73
,2
65
,8
65
,0
Enyhe
14
,1
18
,7
16
,4
Középsúlyos
6
,1
7
,7
8
,2
Súlyos
6
,6
7
,8
10
,4
Nők
18–44 év
P = 0,000
Normál
83
,1
80
,6
74
,2
Enyhe
11
,8
11
,8
15
,9
Középsúlyos
3
,1
4
,8
5
,6
Súlyos
2
,0
2
,8
4
,3
 
4.2.3-5. táblázat. A fájdalom előfordulása dohányzási szokások szerint magyar férfiak és nők körében
 
Fájdalom
Soha nem dohányzott (%)
Leszokott (%)
Jelenleg dohányzik (%)
Férfi P = 0,000
Igen
37
,9
52
,9
42
,6
 
Nem
62
,1
47
,1
57
,4
P<0,001
Igen
53
,9
55
,2
48
,6
 
4.2.3-6. táblázat. Férfiak körében a dohányzás és a pszichoszociális háttértényezőket vizsgáló logisztikus regresszió elemzés eredményei (p<0,05; R² = 0,12)
Háttértényező
Wald
Sig
R
Exp (B)
95% CI
Kor
149,0172
,0000
-,1825
,9686
,9637 – ,9736
Alkohol fogyasztás
57,8186
,0000
,1125
1,2309
1,1667 – 1,2986
Végzettség
44,4498
,0000
-,0981
,8178
,7708 – ,8676
Saját anyagi helyzet
8,6264
,0033
-,0388
,8980
,8357 – ,9648
Fizikai aktivitás
7,3738
,0066
,0349
1,3766
1,0930 – 1,7338
Ellenségesség
6,5386
,0106
,0321
1,0381
1,0088 – 1,0683
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave