Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


4.2.4.1. Bevezetés

A táplálkozásnak több funkciója van: a szükséglet kielégítése, az élet fenntartásához szükséges feltétel, de jelen van az evés, mint az örömszerzés, vagy mint a szorongás-, a feszültségcsökkentés egyik módja is. A közös étkezés a szociális együttlét egyik formája: a táplálék elfogadásának és elutasításának pszichológiai jelentősége is van, azzal gyakran a kapcsolatot minősítjük. Azt, hogy mennyit és mit eszünk, a fennálló lehetőségek, a kínálat, a táplálék elérhetősége, személyes preferenciák, kulturális szokások, egészségi állapot és sok más tényező is befolyásolja.
Korunkban egyszerre van jelen az alultápláltság, mint számos ország társadalmi problémája, valamint az egyre növekvő mértében megjelenő elhízás (obesitas) és az evészavarok. az utóbbiak: anorexia nervosa (AN) és bulimia nervosa (BN) főleg a fiatal nőket érintik (90% nő). az epidemiológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy az evészavarok prevalenciája növekszik, és szélesedik az evészavarok spektruma. Az evészavarok prevalenciája a nemzetközi adatok szerint 1–3% körül mozog a serdülők és a fiatal nők körében (DSM IV), és magyarországi adatok is hasonló gyakoriságokat mutatnak (Szumska 2001). Bár az evészavarok ritkábban fordulnak elő, mint az elhízás, de nagyon fontos egészségügyi problémát jelentenek, mivel számos, nem ritkán később jelentkező testi szövődménnyel járnak, magas a mortalitásuk (főleg anorexia nervosa esetében), nagy a krónikussá válás veszélye, és mindkettő gyakran más komorbid pszichiátriai zavarral is társul. A BN szempontjából (Fairburn 1997) rizikófaktornak tekintik a szülők obesitását, valamint a beteg gyermekkori obesitását. Az evészavarok prevenciójával foglalkozó kutatások hangsúlyozzák (Irving és Neumark-Sztainer 2002), hogy a prevenciós programoknak együttesen kell foglalkozniuk az elhízással és az egészségtelen súlycsökkentő szokásokkal.
Ebben a fejezetben nem térünk ki részletesen az evészavarok tárgyalására, e tárgykörben magyarul is olvashatók átfogó tanulmányok (Túry, Szabó 2001).
A WHO (1997) álláspontja szerint az elhízás egyike a legkomolyabb, de tagadott egészségügyi problémáknak. Gyakorisága folyamatosan nő mind a nyugati, mind a fejlődő országokban és nő a gyermekkori elhízás is. az obesitas sok negatív következménnyel jár: kockázati tényezőnek számít számos betegség szempontjából, befolyásolhatja a pszichés állapotot, hozzájárul a munkaképesség csökkenéséhez, és pluszköltségeket ró az egészségügyre, részben az obesitas következményeként kialakuló betegségek kezelése, részben a kezelésére kidolgozott programok költségei miatt (McIntyre 1998).
A testtömegindex-számítás (Body Mass Index, BMI) alapján az elhízás három kategóriáját különböztetik meg. A BMI kiszámítási képlete: testsúly (kg)/magasság (m)². A BMI $ 30 értéktől elhízásról beszélünk, BMI $ 35 értéktől középsúlyos, BMI $ 40 értéktől pedig súlyos, vagy morbid elhízásról. Az obesitas különböző betegségek kialakulásához járul hozzá: a magasvérnyomás-betegség, a II típusú cukorbetegség, a zsíranyagcsere-zavar, a szív és érrendszeri megbetegedések, némelyik daganatos betegség, vagy az izületi-mozgásszervi betegségek (Pados 1999, Oldridge 2001). Mindez ahhoz vezet, hogy az obesitas erőteljesen befolyásolja az elhalálozást. Sturm szerint (Sturm 2001) az elhízásnak hasonló befolyása van az elhalálozásra, mint a szegénységnek vagy a dohányzásnak. A legújabb adatok szerint (Mokdad 2004) az USA-ban a halálhoz vezető magatartás rizikófaktorai közül a dohányzás mellett a nem megfelelő táplálkozásnak és a fizikai inaktivitásnak van a legnagyobb szerepe.
Az obesitas prevalenciája folyamatosan nő a különböző országokban, de a legnagyobb emelkedés az Egyesült Államokban tapasztalható. 1960. óta a National Health and Nutrition Examination Surveys (NHNES) folyamatosan vizsgálja az elhízás pervalenciáját. Az eredmények azt mutatják, hogy az 1960-1980 évek között az elhízás prevalenciája az Egyesült Államokban viszonylag stabil volt és 13,3–15,1% között mozgott, de az 1988–1994 között végzett NHNES III felmérés már jelentős növekedést, 23,3%-ot, az 1999–2000. felmérés pedig további drasztikus emelkedést mutatott, 30,9%-ot (Flegal és mtsai 2002).
Halmy (2001), összefoglalva az eddigi magyar vizsgálatokat, megállapította, hogy az elhízás a magyar lakosság közel 20 százalékánál fordul elő, míg túlsúly 40%-nál jelen van. Az előző, 1995-ben végzett országos reprezentatív felmérés adatai szerint (Csoboth 1997) a magyar lakosság 21,4%-a elhízott, ebből 9,1% középsúlyosan és 0,3% súlyosan. a férfiak 24%-ka elhízott volt e vizsgálat szerint, míg a nők 19,3%-a. Az elhízás kialakulásában genetikai faktoroknak, kulturális tényezőknek, az életmódnak és más környezeti hatásoknak van szerepe. A genetikai kutatásban fontos lépés volt 1994-ben az ob gén felfedezése. A jelenlegi kutatások azt mutatják, hogy a testömeginexnek megközelítően 1/3-át határozzák meg a genetikai faktorok (Spence-Jones 2003). Az elhízás kialakulásához rossz táplálkozási és magatartási szokások járulnak hozzá, amelyek mozgásszegény életmóddal párosulnak. Amíg a napi kalória-bevitel folyamatosan nőtt az évek során, addig a napi fizikai aktivitás csökkent, ami több okra vezethető vissza: a közlekedési eszközök elterjedt igénybevétele, a fizikai munka csökkenése az ülőmunka javára, olyan elfoglaltságok széleskörű elterjedése a szabadidő eltöltésben, amelyeket az ülő életmód jellemez (számítógép, TV). Mások inkább olyan kulturális és szociális tényezőkre teszik a hangsúlyt, amelyek hozzájárulnak a nem megfelelő táplálkozási szokások elterjedéséhez, amelyek leszűkítik a táplálkozási repertoárt (gyorséttermek, büfék). Az elhízás gyors növekedéséhez hozzájárul még az élelmiszerek széles választékának könnyű elérhetősége és megfizethetősége.
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave