Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


5.1.1.6. A család az érett, hosszú távú tervezésre, kapcsolatokra képes személyiség kifejlődésének alapja. A házasság és család társadalmi jelentősége

A házasság és a család, miközben két ember, a szüleik és nagyszüleik legszemélyesebb ügye, soha nem volt ennyire fontos a társadalom számára. A következő évszázadban minden más veszélynél nagyobb kockázat a személyiségzavarok, magatartászavarok általánossá válása a bizalom nélkül felnövő fiatalokban. Aaron T Beck (2001) megfogalmazásában a „gyűlölet rabjai”, az ellenségesség, bizalomvesztés lelkiállapotában az agresszivitás, céltalan pusztítás és önpusztítás járványát gerjesztik.
Az ember mind biológiailag, mind pszichológiailag éretlen állapotban jön világra, és akkor, ha nem biztosítjuk a csecsemő, a gyermek számára az alapvető pszichológiai fejlődési feltételeket, nagyon könnyen válhat szeretetre, kölcsönösségre, bizalomra képtelen, minden manipulációnak kiszolgáltatott lénnyé, aki egész életében céltalan és boldogtalan. A fejezet korábbi részében bemutattuk az erős családi támogatás védő hatását valamennyi életminőség mutatóra vonatkozóan, illetve a rossz családi légkör következményeit (5.1.1-1. táblázat és 5.1.1-2. táblázat).
Valamennyi statisztika azt mutatja, hogy a depressziók, szorongásos állapotok, drogfüggés a civilizált társadalmakban a legsulyosabb egészségügyi, de társadalmi problémává váltak. Ezek a problémák nagyságrendekkel gyakoribbak az intézetben nevelkedő gyermekek között, az elvált szülők gyermekei fokozottan veszélyeztetettek (Hajnal → 5.1.3. fejezet). Tehát amikor a család fontosságát kiemeljük, először is arra a természeti törvényre hivatkozunk, hogy a gyermeki személyiség fejlődéséhez szükség van a szerető környezetre, és a személyiség kiteljesedése szempontjából a legnagyobb védettséget a bizalomra épülő, kölcsönös kapcsolat jelenti.
A személyiség fejlődésében az anya és a gyermek közötti szimbiózis a bizalom kialakulásához, illetve annak hiánya a születés után a bizalom képességének hiányához vezet. Ha ez a kapcsolat kialakul, a gyermek később képes lesz kölcsönösségre, ennek hiányában befelé forduló magányra lehet kárhoztatva. Ez a bizalom felvértez a külső nehézségekkel szemben, ha képesek vagyunk adni és elfogadni, hiányát viszont állandó kiszolgáltatottságként, szorongással éljük át. A magyar Hermann Imre (1943) írta le először az anya és gyermek közötti kötődés meghatározó szerepét, de világszerte Bowlby (1978) kötődés elmélete nyomán vált ismertté ennek élettani, pszichológiai jelentősége.
Tévedés, és az emberi személyiség fejlődésével ellentétes manipuláció eredménye a modern világban az emberi kapcsolatok, mégpedig a tartós, bizalmon alapuló emberi kapcsolatok értékének relativizálása, ami ellenséges beállítottsághoz vezethet. A modern pszichológia és pszichiátria az ellenséges beállítottságot nem csupán az egyik legsúlyosabb lelki veszélyeztető tényezőként írja le, hanem igen komoly egészségügyi rizikófaktor is. Mint a korábbiakban láttuk, a rossz családi légkör legsúlyosabb következménye éppen az ellenséges beállítottság kialakulása, illetve a partnerek ellenséges beállítottsága komolyan veszélyezteti a kapcsolatokat (5.1.1-1. táblázat és 5.1.1-2. táblázat).
Több jelentős vizsgálat szerint az Egyesült Államokban élő japán férfiak közül azok, akik japán családi környezetben nőnek föl, tehát nagyon szoros anya-gyermek kapcsolatban, illetve akik a japán identitásukban nagyon erősek, akik a közösséghez tartozást az életük során kifejezik, tartják a szokásokat és a közösséghez tartozónak érzik magukat, ötször ritkábban kaptak szívinfarktust, mint azok, akik modernizálódott és amerikanizálódott életmódot élnek. tehát a gyermekkori hatásoknak illetve a közösséggel való azonosulásnak biológiailag kimutatható egészségvédő hatása van (Marmot és mtsai, 1976, 1989).
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave