Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


5.1.1.7. Személyiségzavarok: a család működészavarainak terméke, az elkényeztetett, narcisztikus gyermek, a „túlkötés” jelentősége

A pszichológiai elméletek ma már elég nagy súllyal fogadtatták el a korai anyagyermek kapcsolat meghatározó jelentőségét. A személyiségzavarok megelőzése szempontjából valóban ez az egyik legfontosabb tényező, azonban nem az egyetlen. Éppen a modern gyermeknevelési elvek egyik vadhajtása, illetve a szülők túlhajszoltságának gyakori következménye, hogy a gyereket teljesen elfogadják, szeretettel veszik körül, – azonban éppen emiatt nárcisztikus, önimádó személyiséget alakítanak ki. A gyerek úgy nő föl, hogy nem talál más célt önmagán kívül. Minden igényét azonnal igyekeznek kielégíteni, nem tanulja meg a felfedezés, a nehézségek legyőzésének örömét, az önálló játék képességét, nem tud hosszabb távon gondolkodni, tervezni, pedig ezek a képességek a pozitív érzelmi állapot alapját képezik. Ezeknek a képességeknek a hiányában az unalom, belső üresség válhat a személyiség alapvető életérzésévé, ami a negatív érzelmek, az állandó külső élménykeresés alapja. A nevelés célja a reális énideál, pszichológiai célok, attitűdök kialakítása. Ehhez szükséges a család, a nagycsalád, a tágabb közösség állandó visszajelzése, a szociokultúrális azonosságtudat kialakítása.
A mai fiatalok között rendkívül gyakorivá váltak azok a személyiségzavarok, amelyekben az üresség, kiábrándultság, unalom, az öncélú kockázatkeresés, a tartós kapcsolatok képességének hiánya az alapvető. A különféle személyiségzavarok a család mai működészavarának leggyakoribb és legtragikusabb termékei. Mind a szülők, mind a fiatalok pokollá tehetik egymás életét, és ez az állapot az anyagi jóléttől függetlenül kialakulhat, egy budai villában ugyanúgy, mint egy józsefvárosi udvari lakásban. A civilizált világ drogfüggő, öngyilkosságba menekülő, galerikban hidegvérrel gyilkoló, elvadult szektákba szédülő vagy akár csak céltalanul sodródó fiataljainak tömegei jelzik a helyzet drámaiságát. Nincs az az atombomba, környezetszennyezés, ami súlyosabb veszélyt jelentene az emberiség túlélése szempontjából (Kopp, Skrabski, 1992, 1995).
Nem szoktuk eléggé hangsúlyozni, hogy amíg a testi, lelki fejlődés feltételeinek megfelelő családba születő gyermek a leghatékonyabb befektetés a társadalom számára, ennek hiányában a megszülető gyermek a legsúlyosabb hosszútávú kockázatot jelenti felnevelődését tekintve. Elsősorban nem is az anyagi feltételeken múlik a gyermek személyiségének fejlődése. Mind az Egyesült Államokban, mind Magyarországon végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a drogproblémák két rétegben a legsúlyosabbak, az intézetben nevelkedettek között, valamint a leggazdagabb, legjobbmódú családokban, ahol anyagilag mindent megkap a gyermek, ugyanakkor narcisztikus, önimádó, belül üres személyiséggé válhat, ha a szülők nem érnek rá a személyes odafigyelésre (Csoboth, 1999, Kopp és mtsai, 1999).
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave