Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


5.1.1.8. Hogyan segítheti elő az iskolai nevelés a család erősödését?

Világszerte kísérletet tesznek a „Családi életre nevelés” bevezetésére az iskolai oktatásba. A család valódi szerepének félreértése vezetett ahhoz, hogy leginkább szexuális felvilágosítást, technikákat oktatnak ilyen címen, nyugaton is. Nagyon jellemző, hogy a házastársi hűség fontossága kizárólag azért került elő az oktatási programokban, mert ezzel csökkenteni lehet az AIDS terjedését. Pedig az önkéntes, életre szóló döntés a mai világban sokkal fontosabb, mint akkor, amikor a társadalom kényszerítette ki.
A mai iskolarendszerben Magyarországon, miközben hihetetlenül nagy ismeretanyagot kell elsajátítaniuk a diákoknak, minden oktatáskutató két területen lát igen nagy elmaradást az angolszász iskolarendszerrel összehasonlítva:
  1. a problémaközpontú, problémamegoldó készségek kialakítása;
  2. a gyakorlati készségfejlesztés, elsősorban a kommunikációs, együttműködési készségek terén.
 
A két terület igen szorosan összefügg, és a családi életre nevelés csak erre a két alapelvre támaszkodva lehet eredményes. Nem elvont ismeretekre van szükség, hanem azokra az alapvető kommunikációs, konfliktus megoldási készségekre, amelyek nem csupán a család, hanem valamennyi közösség életében alapvetőek. Siralmas látni, hallani, hogyan futnak zátonyra ma a kapcsolatok a legjobb szándékú partnerek „játszmáinak” csapdájában (Berne, 1997).
Már az óvodától kezdődően a tananyag részévé kellene tenni annak átélését, hogy az együttműködés hatékonyabb a másik legyőzésénél, mindkét fél többet nyer ezáltal. a csoportos sporttal és a közös színjátékokkal, drámapedagógiai eszközökkel fejleszthetőek leghatékonyabban ezek a képességek. (Nem véletlen, hogy az iskola sportcsapatai és színjátszó körei az angol iskolarendszer tartópillérei.)
Az iskolarendszer egészére gyakorlati programot kell kidolgozni – természetesen felhasználva az óvónők, tanítónők kreativitását – arra vonatkozóan, hogy a fenti készségeket milyen módon fejleszthetjük leghatékonyabban. Ebben a programban a tanítóképzőknek, óvónőképzőknek alapvető szerepe van, első lépésként ott kellene elindulnia ilyen programoknak.
Az óvoda, iskola másodlagos szocializációs szerepe megsokszorozódott a családok válsága miatt és igen fontos nevelői-kompenzatórikus feladatot lát el. Bár a család meghatározó szerepét a gyereknevelésben semmi sem helyettesíti, a konfliktusmegoldó készségek, az egészségmegőrző magatartás, a társas kapcsolatok erőssége a modern társadalomban leginkább az iskolázottság mértékével függnek össze.
A gyermekek jövője, személyiségfejlődése érdekében a családokat minden módon támogatni kell abban, hogy gyermekeiket tanitatthassák. A szülők legfontosabb befektetése, ajándéka gyermekeik részére, ha mindent megtesznek iskoláztatásuk érdekében. Minden módon törekedni kell a család és iskola együttműködésére. Igen sok esetben a szülők részére is új szociális hálót, érzelmi segítséget jelent a szülőtársakkal való megismerkedés, a közös programok, amelyek gyakran megmaradnak a szülők között azután is, hogy a gyermek elhagyta az iskolát. A mai világban, amikor a helyi közösségek egyre gyengülnek, az ilyen természetes szerveződési formák igen jelentős szociális kohéziót fokozó hatást fejtenek ki.
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave