Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


5.1.1.9. A konfliktus megoldási készségek fejlesztése, a konfliktusok, viták, krízisek előrevivő szerepe

Minden családban, minden kapcsolatban vannak feszültségek, nehézségek, konfliktusok. Ez azonban egyáltalán nem baj, sőt a konfliktusok, a nehézségek megoldásán át fejlődhetnek a kapcsolatok. Ezek a megoldási módok nagyon sokfélék, a konfliktusok letagadása is konfliktus megoldási mód, egyáltalán nem a legszerencsésebb. A legfontosabb, hogy tudatosítsuk, nincs konfliktusok, problémák nélküli kapcsolat, és a konfliktus megoldási módokat tanulni, tanítani lehet. Ez ugyanolyan készség, mint a kerékpározás, úszás elsajátítása, csak sokkal nagyobb a jelentősége.
Természetesen igen nagy különbség van különböző típusú emberek között, van, aki a konfliktusait kirobbanóan, drámaian éli át, mások igen nehezen tudják kifejezni az érzelmeiket. Pszichológiai törvényszerűség, hogy a konfliktusok a fejlődés hajtóerejévé válhatnak, a partnerek, a házaspár, a szülők és gyerekek között, csak jól kell élni velük (Erikson, 1968, 2002).
A gyerekek a szülők konfliktus megoldási módjait látják, veszik át, így sokszor mintegy a szülők viselkedésének karikatúráját láthatjuk a gyerekeiknél. Igy például az a szülő, aki nehézségeit érzelmi konfliktus megoldási módszerekkel, evéssel, ivással, nyugtatókkal vezeti le, ne csodálkozzék, ha iskolás gyereke hasonlóan fog viselkedni. De a túlságosan merev, az érzelmi oldódást nem ismerő szülő gyereke lázadásként is választhatja a szülő által mindenáron tiltott érzelmi konfliktus megoldási módokat. Éppen ezért a konfliktus megoldási készségek fejlesztése során különösen nagy figyelmet kell fordítani a családból hozott hibás, diszfunkcionális konfliktuskezelési módok felismerésére és ezzel az önrontó körök megszakítására. A statisztikákból ismert, hogy az elvált szülők gyermekei közül igen sokan maguk is elválnak, annak ellenére, hogy elhatározzák, nem fogják elkövetni szüleik hibáit. Saját vizsgálataink is kimutatták azt az összefüggést, hogy azok a fiatalok, akiket otthon fizikailag bántalmaztak, lényegesen gyakrabban találnak olyan partnerre, aki ismét bántalmazza őket (Csoboth, 1999). A hibás konfliktus megoldási módok csapdái viszonylag könnyen felismerhetőek, és bár nem ugyanilyen könnyen, de megváltoztathatóak. Az ilyen csoportos készségfejlesztő gyakorlatok nagy érzelmi felszabadulással járnak, ha megfelelő pedagógus, pszichológus, szociálpedagógus vezeti azokat – a legfontosabb, hogy soha nem megszégyenítéssel, hanem építő módon kell vezetni a csoportot.
A későbbi élet előjátékaként a gyerekek egymás között gyakorolják a szoros együttélésből fakadó konfliktus megoldási módokat. Rendkívül fontos, hogy helyes irányba igyekezzünk ezt alakítani. Ugyanakkor a gyermek számára a szülő, a felnőtt a külvilággal való megbirkózás, a tekintély és lázadás konfliktusainak kísérleti terepe. Ezen nem szabad megsértődnünk, sőt örülnünk kell, ha minél több lehetőséget adunk azoknak a játszmáknak a lejátszására, amivel a későbbiekben nap mint nap szembe kell majd nézniük.
A kamasz gyerekek számára a két szülőnek más és más a szerepe. A szülőnek el kell vállalnia, a fiatalokban pedig tudatosítani kell ezt a váltakozó szerepet, hiszen egyes helyzetekben csak az ellenkező nemű szülő, máskor épp az azonos nemű a megfelelő partner. Alapvető, hogy a gyermek minden konfliktusban érezze, hogy mindig mellette fogunk állni, még akkor is, ha az adott magatartásformát helytelenítjük. Soha ne engedjük, hogy teljes töréssé fajuljon a szülő-gyermek kapcsolat, a gyermeknek mindig legyen visszaútja. Ha átmenetileg nehéz is elviselni, a kalandozások után a gyermekek mindig visszatérnek, ha nem vágtuk el a köteléket teljesen.
Az őszinteség minden kapcsolatban alapvető. Fontos, hogy társunknak, családtagjainknak tudtára adjuk érzéseinket, de ne minden áron mi akarjuk kimondani az utolsó szót. Ezért lehet az építő vita nagyon hasznos, ha nem a másikat, mint embert akarjuk megsemmisíteni, megtámadni, hanem valamilyen, a kapcsolatot romboló jelenséget, magatartásmódot szeretnénk megváltoztatni.
Az érzelmi megoldások után mindig szükség van a problémamegoldásra is. Ennek formái a probléma megértése, a döntések meghozatala, céltudatos tevékenység. Mindezek eredményeként a konfliktusokból, nehéz helyzetekből más emberként, más családként kerülünk ki, jó értelemben véve.
A segítség kérése a családon belül is fontos konfliktus megoldási mód, egyben az összetartó erőt is fokozza. Sokan nehezebben kérnek és fogadnak el segítséget, mint adnak, ez különösen a férfiakra jellemző. Tanuljunk meg és tanítsunk meg kérni, és örömmel elfogadni, hálánkat kimutatni az apró segítségekért is. A japánok szerint az az ember lekötelezett inkább, aki adhat, hiszen ezáltal ő gazdagodik lelkileg. Valóban így van, sokan éppen azért nem kérnek segítséget, hogy ne kelljen hálát, lekötelezettséget érezniük. A hála, a segítség elfogadása szintén készség, az emberi kapcsolatok gazdagításának egyik fontos készsége, amely tudatosan fejleszthető, tanulható és tanítható. Annak tudatosítása, hogy szükségünk van a társunkra, szüleinkre, felnövő gyermekeinkre, rokonainkra, hogy nehéz helyzeteken nélkülük alig tudnánk úrrá lenni, igen fontos formáló, összetartó erő.
Az utóbbi időben számos tanulmány foglalkozik a sikeres, egészséges öregedés kérdéskörével (Kovács és Jeszenszky → 3.3.3. fejezet). Széleskörű követéses vizsgálatok eredményei szerint a sikeres idős kor egyik alapfeltétele, hogy legyen kinek adniuk. a nagyszülők szerepe meghatározó a mai agyonhajszolt, sokszor szétszakadt családokban, ha lehetőséget adunk nekik, hogy segítsenek. Gyakran a nagyszülő, vagy más rokon tudja hatékonyan pótolni azt a szeretet, odafigyelési hiányt, amit a szülőktől nem kap meg a gyermek (Somlay, 1991). Az 5.1.1-1. táblázatban és 5.1.1-2. táblázatban bemutatott eredményeink egyik alapvető tanulsága, hogy a különböző családtagoktól kapott támogatás összeadódik, és az összesített érték a meghatározó az életminőség alakításában.
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave