Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


5.1.1.13. Az értékválság tudatosítása

Ha megkérdezik a külföldieket, hogy milyen képük van a magyarokról, általában a talpraesettséget, a teljesítmény motivációt emelik ki, erre mutat a nyugatra kerülő magyarok példája. valóban úgy tűnik, hogy a magyar népesség fontos jellemzője a talpraesettség (Kopp és mtsai → 3.1. fejezet), a magas teljesítmény motiváció, ami abban az esetben, ha valaki úgy érzi, hogy nem tud megfelelni a sajátmaga elé állított elvárásoknak, reménytelenségbe, kudarcélménybe fordulhat. Ezt látjuk ma az idősek között, illetve azokon a területeken, ahol a munkanélküliség igen rövid idő alatt igen sok embert érintett. Az értékválsággal összefüggésben igen gyakori az a szemlélet, hogy csak az az értékes ember, aki külső sikereket ért el életében.
Az objektív mutatók szerint is, ma azok a szülők, akik több gyermek érzelmileg gazdag nevelését vállalják, legalább annyit tesznek a társadalomért, mint akármelyik tudós vagy üzletember. Az az idős ember, aki élete példájával bemutatja, hogy idős korban, a fájdalmak, betegségek ellenére is lehet valaki derűs, kiegyensúlyozott, példájával sokkal értékesebb, mint az, aki másokkal nem törődve vagyonossá válik. A mai magyar önkép legsúlyosabb hiányossága ez az értéktorzulás, a külső anyagi sikernek szinte egyedüli értékként, mérceként való elfogadása. Nem minden rétegre jellemző ez a felfogás, az értelmiségiekre statisztikusan kevésbé jellemző, mint a kevéssé tanult rétegekre, és közöttük érdekes módon kevésbé függ össze a rosszabb anyagi helyzet a rosszabb egészségi állapottal. A társadalmi elvárások miatt a férfiakat sokkal inkább megviseli az anyagi helyzet romlása, mint a nőket, és ez a jelenség a középkorú magyar férfiak egészségromlásának igen fontos háttértényezője. Ugyanakkor a nők szerepe a családon belül meghatározó abban, hogy a férfiak hogyan élik meg az anyagi helyzet romlását, a nők fokozott elvárásai kimutatható egészségkárosító tényezők (Kopp és mtsai, 1999, 2000, 2005, Kopp, Berghammer, 2004, Kopp, Réthelyi, 2004, Kopp, Skrabski, 2001, 2005).
Vizsgálataink kimutatták, hogy a viszonylag rosszabb szociális-gazdasági helyzet csak akkor vezet egészségromláshoz, ha ezt lecsúszásként, kudarcként, reménytelen, önfeladó lelkiállapottal éljük át. Sokkal nehezebb helyzetben, a II. világháború utáni a szegénység nem vezetett egészségromláshoz. A magyar népesség körében végzett vizsgálataink szerint, különösen idős korban mutatható ki, hogy a reális értékrend, önértékelés lényegesen rosszabb anyagi helyzet mellett is jobb életminőséget és egészségi állapotot tarthat fenn.
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave