Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


1.2.1. Az életminőség meghatározásának jelentősége

Az egészséghez, betegséghez, halálhoz való viszony minden kultúra alapvető jellemzője. A 19. század végén, a 20. század során az orvostudomány fejlődésének eredményeként az objektivitás, tudományosság érdekében a szubjektivitást igyekeztek mindinkább kiszorítani az orvosi gondolkozásból. Ennek a szemléletnek az alapja a kórbonctani bizonyítékok megjelenése volt, ami lehetővé tette a betegségek tanulmányozását az élő ember jelenléte nélkül is. A boncteremben vizsgálható, megfigyelhető emberi test a modern orvostudomány, orvosi gondolkozás központi tárgyává lett (Foucault, 1973). Az utóbbi évtizedekben a képalkotó eljárások széles köre az orvoslás alapvető eszközévé vált. Mindezeknek az eljárásoknak a lényege a teljesen objektiválható egészségi állapot hiedelme. Ez a biomedikális modell széles körben jellemzi nem csupán az orvosok, egészségügyben dolgozók, hanem az emberek egy részének gondolkozását is (Szántó és Susánszky → 1.6. fejezet). Ez a modell valóságos dogmává merevült, aminek jelentős szerepe van abban, hogy az orvoslás minden eredménye ellenére az egészségüggyel való elégedetlenség soha nem volt olyan nagy mértékű világszerte, mint napjainkban.
Elsősorban a bioetika, az orvosi szociológia, orvosi antropológia, orvosi pszichológia, azaz a magatartástudomány szemléletének köszönhetően a 20. század második felétől a személy, a beteg percepciója, autonómiájának elismerése kezd polgárjogot nyerni az egészség felfogással kapcsolatban, ami a bio-pszicho-szociális modell lényege. Ezt a szemléletet tükrözi az „életminőség” fogalma. A fogalom egyik első említése a tudományos irodalomban 1966-ban jelent meg, az Annals of Internal Medicine szerkesztőségi közleményében (Elkington, 1966). Az azóta eltelt évtizedekben igen kemény küzdelem folyik annak elfogadtatásáért, hogy a páciens nem csupán javításra és tanulmányozásra szoruló szerkezet, testi valóság, hanem értékekkel rendelkező és döntésekre képes személy. A szemléletváltás azt jelenti, hogy az orvoslás tárgya nem csak az emberi test, hanem az emberi élet, az emberi egészség. Ez a hozzáállás különösképpen nélkülözhetetlen az időskori egészség megértéséhez. A modern társadalmakban a népesség egyre nagyobb hányada él meg magas életkort, amikor bizonyos fokú egészségromlás már természetes, ugyanakkor az életminőség, a szubjektív egészségi állapot is különösen fontos és a hagyományos módszerekkel ez nem követhető.
Az életminőség fogalma a modern orvoslás egyik leggyakrabban emlegetett szakkifejezésévé vált. Ma már klinikusok, kutatók és egészségpolitikusok egyaránt fontosnak tartják ezt a fogalmat. Kutatásokban, egészségfejlesztési programokban és gyógyszerkipróbálási folyamatok során egyaránt alkalmazzák az életminőségi mutatókat.
Az életminőség fogalmának diadala szorosan összefügg azzal, hogy a rendkívüli technikai, tudományos fejlődés eredményeképp a mai orvoslás feladatai alapvetően megváltoztak (Pikó és Stempsey, 2002). Először is, jelentős változás állt be a betegségspektrumban. A 20. század első feléig a fertőző megbetegedések vezettek a halálozási statisztikákban. A 20. század második felére azonban a születéskor várható élettartam jelentősen megnövekedett. a szív- és érrendszeri betegségek, daganatos kórokok, a légzőszervek és a tápcsatorna krónikus nem fertőző megbetegedései váltak a leggyakoribb halálokokká. A balesetek és más akut okból eredő halálozás csak mindezek után következik. Ennek megfelelően, míg korábban a legnagyobb hangsúly az akut ellátáson volt, mára ez fokozatosan eltolódott a krónikus ellátás irányába. Ma tehát a legnagyobb kihívást jelentő feladat a krónikus betegek viszonylagos egyensúlyának megőrzése (Stuifbergen, Seraphine és Robert, 2000). Bár az akut ellátás, a sürgősségi esetek kezelése ma is igen fontos, heroikus feladat, azonban az orvoslás mindennapjait a krónikus kórállapotok adaptációs kihívásai fémjelzik. Az ennek a változásnak megfelelő szemléletváltás, a hangsúlyok áthelyezése ma még sokszor nem kap elég szerepet az orvosképzésben (Kopp és Pikó, 2001. Pikó és Kopp, 2002). Az életminőség fogalmának megjelenése, az ezzel kapcsolatos publikációk számának rendkívüli emelkedése ezzel a változással függ össze. Ennek következményeként az is megfigyelhető, hogy az utóbbi évtizedekben szinte üzletté vált az életminőség skálák gyártása, hiszen a legkülönbözőbb gyógyszerhatás vizsgálatoknál is mind gyakoribbá válik az életminőség mérése. Így aztán az életminőség skálák „piaca” kezd áttekinthetetlenné válni. Ennek legfőbb oka, hogy már az életminőség fogalmának meghatározása is vita tárgya.
Az életminőség vizsgálatok alapja az a kérdés, hogyan mérhető az egészség? Az életminőség vizsgálatokkal kapcsolatos leggyakoribb kritika éppen azzal függ össze, hogy az egészség meghatározása rendkívül szubjektív: van olyan ember, aki fogyatékossága ellenére is teljes értékűnek érzi magát, míg mások minden kimutatható objektív kritérium hiányában sem mondják magukat egészségesnek. Ez az ellentmondás azonban éppen arra az alapvető szemléleti változásra mutat rá, mely szerint az egészség legfontosabb kritériuma a szubjektív egyensúlyérzés, amit mindig célszerű figyelembe venni az objektív leletek eredményei mellett (Diener és mtsai, 1999,Tringer, 2003).
Ezzel szorosan összefügg az a kritika, hogy az életminőség mérése azért is nehéz, mert az egészség fogalma túl összetett, olyan sok tényezőt foglal magába, amit nem lehet egyetlen mutatóval mérni. Ez valóban így van, az egészségnek, és ennek következtében az életminőségnek is természetszerűen igen sok dimenziója van. Azonban az ember képes arra, hogy ’közérzetét’ egyetlen értékkel meghatározza (Diener és mtsai, 1999). Ezért van szükség szemléletváltozásra az egészség meghatározásával kapcsolatban, hiszen a szubjektív egészség az életminőség szempontjából ugyanolyan fontos mutató, mint az objektív leletek (Sullivan, 2003).
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave