Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

5.1.2.2. Családi állapot és egészségi állapot összefüggései

Számos tanulmány igazolta, hogy a házasok szemben a nem-házasokkal boldogabbak, elégedettebbek és egészségesebbek: morbiditási és mortalitási mutatóik jelentősen alacsonyabbak (Kopp és Skrabski → 5.1.1. fejezet). Azonban a családi állapot és a halálozás összefüggéseit a legtöbb tanulmány keresztmetszeti elemzésre alapozza, amely értelemszerűen, nem tud választ adni az ok-okozati összefüggés irányára vonatkozó kérdésre. Ugyanakkor találunk longitudinális vizsgálatokat is, ugyanezzel a konklúzióval (Mastekaasa, 1994, Johnson, 2000).

Bár Johnson (2000) tanulmánya longitudinális, hátránya, hogy túl kevés rizikótényezőre kontrollálják az adataikat. És találunk olyan elemzést is, mely amellett, hogy longitudinális, figyelembe vett több rizikótényezőt is (egészségi állapotra, szocio – ökonómiai tényezőkre és egészségkárosító magatartás jellemzőire is kontrollál), és nem talált különbséget a házasok, elváltak és özvegyek halálozási arányában (Ebrahim, 1995, Cheung, 2000).

Bár az eredmények egymásnak ellentmondóak, annak magyarázatára, hogy miért jobbak a házasok egészségi és halálozási mutatói, mint a nem-házasokéi, két kiemelendő hipotézis is született: a „szelekciós” és a „protektív” elmélet. A „szelekciós” elmélet szerint az egészségi állapot meghatározza a családi állapot alakulását: az eleve egészségesebb egyének nagyobb valószínűséggel házasodnak és maradnak házasok, jobb anyagi jólléttel rendelkeznek, több társas támogatottsággal és kevesebb egészségkárosító szokással. A „protektív” elmélet képviselői szerint a halálozás alakulása okozati összefüggésben van a családi állapottal: tehát a „nem-házas” családi állapot okozója a nagyobb arányú mortalitásnak, a házasság pedig önmagában is egészségvédő.

A fentebb említett longitudinális vizsgálatok is (Huston, 2001, Previti, 2000), melyek szerint a válás bekövetkezése már az udvarlás szakaszában, vagy a házasság korai szakaszában bejósolható, leginkább a szelekciós elméletnek kedveznek, de nézzünk meg néhány, a szelekció tesztelésére tervezett longitudinális vizsgálatot.

Joung (1998) az egészségi állapot változásainak és a családi állapot változásainak összefüggéseit elemezte, és a „szelekciós” elméletet érvényesnek találta a házasságból válásba való átmenet esetén: a válás bekövetkeztének valószínűsége akkor is nagyobb volt azoknál, akiknek két vagy több krónikus panaszuk is volt, amikor az eredményeket kontrollálták az általános egészségi állapotra, és a szubjektív egészségi panaszokra is. a szerző megkülönböztetett „indirekt” szelekciót is: az egészségi állapotot determináló tényezőket (mint a szocioökonómiai státusz, a fizikai megjelenés, magasság, obezitás), és az egészségi állapotot befolyásoló magatartást (alkoholfogyasztási szokások). Ugyanakkor azt találta, hogy a szelekciós hatás erősebb férfiak, mint nők esetében: 2,53-szor volt nagyobb az esély a válásra férfiaknál, nőknél viszont csak 1,64-szer volt nagyobb, ha két vagy több krónikus panaszuk volt a vizsgálat kezdetén.

Ezekhez hasonló, de a nemi különbségek tekintetében mégis ellentmondó eredményekre jutott Cheung (1998) is: férfiak és nők esetében különböző szelekciós tényezők érvényesülnek, és ezek összefüggésben vannak az érvényes nemi szerep-elvárásokkal. A váláshoz vezető szelekciós tényezők a szocioökonómiai státusz, egészségi állapot és a „tetszetősség” területeiről kerültek ki, beleértve azt is, hogy fizikailag mennyire vonzó valaki, milyen egészségkárosító szokásai vannak és milyen a temperamentuma. A házas és elvált férfiak egészségi állapota közötti különbség nagyon kicsi volt, és teljességgel magyarázható volt a szelekciós tényezőkkel. Nőknél ez a különbség erősebb volt, és a szelekciós tényezőkre való kontrollálás után is megmaradt. Ebből persze nem következik egyenesen, de mindenesetre itt kézenfekvő az a feltételezés, miszerint nőkre a válás erőteljesebb negatív hatást gyakorol, mint férfiakra. A szelekcióval kapcsolatos nemi különbségek mellett az is kiderült, hogy a különböző életkorokban különböző szelekció működik (Cheung, Slogett, 1998). A 16–23 évesek között egy „ellentétes” szelekció működött: az alacsonyabb szocioökonómiai státusszal rendelkezők, és a dohányzók nagyobb valószínűséggel házasodtak. A 23–33 évesek között ez az „ellentétes” szelekció csökkent és az egészségi állapotot-, a szocioökonómiai státuszt-, az egészségvédő magatartást illetően jobb életesélyekkel rendelkezők nagyobb valószínűséggel házasodtak.

Találunk olyan longitudinális vizsgálatot is (Overbeek, 2003), amely a „szelekciós” és a „protektív” elméletet, egymást kölcsönösen elősegítő folyamatokként írja le: a korábbi hangulatzavarok növelték a válás vagy szakítás előfordulási valószínűségét, ugyanakkor a korábbi kapcsolati zavarok bejósolták a hangulati zavarokat.

Surján (2004) idézi Franklint (2000), aki a szívinfarktus túlélési esélyeit tanulmányozta egyedülállóknál és házasoknál. Nem a házasságnak, mint jogintézménynek volt protektív szerepe: azok is a jobb túlélési esélyű csoportba tartoztak, akiknek házastársa ugyan nem volt, de bizalmas jó barátja igen. A „tartozom valakihez”, „fontos vagyok valakinek” érzésen volt a hangsúly. Az a szerencsés helyzet, hogy valakinek mind házastársa, mind jóbarátja volt, már nem növelte tovább a szívinfarktus túlélésének esélyeit.

A protektív elméletet megkérdőjelezik azok a tanulmányok is, melyek a házastársi stressz és egészségi állapot összefüggéseit elemzik (K-Orth Gomer, 2000, Balog, 2003). A házastárs egyszerű jelenléte ugyanis nem feltétlenül protektív: egy problémás házasság önmagában stressz-forrás, ugyanakkor limitálja a házastársak más kapcsolatokból való támogatás-keresési lehetőségeit (Blom M, 2003). Az említett tanulmányokban csak nőket vizsgáltak, de az összehasonlító, longitudinális vizsgálatok is azt mutatják, hogy a házastársi stressz egészségre gyakorolt negatív hatása erőteljesebb nőknél, mint férfiaknál (Kiecolt-Glaser, 2001).

Baker (2000) longitudinális tanulmányának eredményei szerint a házassággal való elégedetlenség szingnifikánsan együttjárt a szív falának megvastagodásával, és ennek megfelelően, magasabb vérnyomás-értékekkel. Mind nőknél, mind férfiaknál leírják, hogy a házastársi konfliktusokkal együttjáró negatív, ellenséges viselkedést követi a stressz-hormonszint, és a kardiovaszkuláris reaktivitás megemelkedése, valamint az immun-funkciók csökkenése.

Vagyis a házasság minősége, működési jellemzői fiziológiai változásokkal járnak, és ennek hosszú távú következményei az egészségi állapot változásain megmutatkoznak. A házastársi stressz több úton is hozzájárulhat az egészség romlásához: indirekt úton a pszichiátriai zavarok, depresszió, szorongás előfordulási gyakoriságának, intenzitásának növekedésével, valamint az egészségkárosító magatartásformák útján (gyógyszer-, alkohol-abúzus, elhízás, rossz étkezési szokások), ugyanakkor direkt úton, a szív-érrendszer, neuro – endokrin-, és immunrendszer fiziológiai folyamataira hatva (Robles, 2003).

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero