Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

5.1.3.1. Irodalmi áttekintés

A gyermekekre vonatkozó szakirodalomban általános nézet, hogy a gyermek számára megfelelő környezetet csak a két biológiai szülőből álló család képes nyújtani. Az ötvenes-hetvenes évek szakirodalmi adatai szerint a kétszülős családi struktúra elengedhetetlen fontosságú a gyermek megfelelő szocializációjához, és az apa hiányát végzetes konzekvenciájúnak gondolták, főleg a fiúk esetében. Másrészt feltételezték, hogy a válás, mint egyértelműen traumatikus esemény, súlyosan károsító hatással van a gyermekek fejlődésére. E tanulmányok általában nem-reprezentatív felmérésekből és klinikai mintákból indultak ki. Az elvált családok ugyanis fölülreprezentáltak a klinikai mintákban, és az elvált szülők gyermekei a viselkedéses, szociális, teljesítmény- és pszichológiai problémák sokaságát mutatják. A kutatások másik vonulatát képezik a longitudinális vizsgálatok (és a nagy nemzeti mintákon készült felmérések (McLanahan, Sanderfur, 1994).

A legtöbbször feltett kérdés, hogy miként hat a válás a gyermekek alkalmazkodására közvetlenül a válás után és hosszabb távon. Az eltérő eredményeket sokszor az eltérő metodológia okozza. A vizsgálatok eltérnek a válás óta eltelt időben, a gyermekek életkorában a válás időszakában, a vizsgálatok módszertanában, a követő vizsgálatokon alapuló tanulmányok pedig csak egy meghatározott életkori sávra koncentráltak (Emery 1998).

A válás utáni hónapokban (Hetherington, 1992, 1993) a gyermekek gyakran depressziósak, szoronganak, indulatosak, sokszor antiszociálisak, és sokszor csökken az iskolai teljesítményük. Leggyakoribbak az externalizációs problémák, amelyek magukba foglalják az agresszív viselkedést és az önregulációs képesség csökkenését, a csökkent szociális válaszkészséget, a kognitív képességek és a teljesítmény csökkenését. Kisebb mértékben, de a válással összefüggésben megjelennek internalizációs zavarok, szorongásos és depresszív szimptómák, a szociális kapcsolatkészség problémáival együtt. A szülők válásához gyakran kapcsolódnak a szülőkkel, testvérekkel, tanárokkal összefüggő kapcsolati problémák. Barnes (1999) klinikai kutatás keretében vizsgálja a válás rövidtávú hatását a gyermekekre. Az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Angliában, Új-Zélandon készült vizsgálatok azt mutatták, hogy a válás jelentős stresszor a gyermekek életében, amelynek akár hosszú távú negatív hatásai is lehetnek.

Sok gyermeknél a problémák elcsitulnak a család restabilizációjával, azonban a kutatások általános megállapításai szerint az elvált szülők gyermekei hosszabb távon is számos problémával küzdenek: kevésbé szociábilisak, érzelmileg labilisabbak, teljesítőképességük gyengébb, mint a nem elvált családok gyermekeinél (Amato, Keith, 1991a, Hetherington, 1993, Zill és mtsai, 1993). Még azoknál a gyerekeknél is, akik megküzdöttek korábban a szülők házasságnak felbomlásával, későbbi életszakaszokban, serdülőkorban és fiatal felnőttkorban, amikor új fejlődési követelményekkel és helyzetekkel szembesülnek, megjelenhetnek a szülők válásával összefüggésbe hozható problémák. Az elvált családokban élő serdülők két-háromszor gyakrabban maradnak ki az iskolából, mint a nem vált szülők hasonló korú gyermekei, gyakrabban fordul elő antiszociális fejlődés, vagy gyakrabban kerül sor klinikai kezelésükre.

Még fiatal felnőttkorban is, hosszú idővel a válás után mutatkozhatnak problémák a professzionális teljesítmények és a szoros személyes kapcsolatok terén, gyakrabban munkanélküliek és rosszabbak az anyagi viszonyaik, jellemzőbbek a szüleikkel és gyermekeikkel, valamint a házastársaikkal való kapcsolati problémák (Keith, Finely, 1988, McLeod, 1991, McLeod, 1991, Zill és mtsai, 1993, Cooney, 1994, White, 1992).

A klinikai kutatásokon alapuló szakirodalom szerint az elvált családokban több a különféle mentális probléma, mint az együtt élő családokban, de a klinikai kiindulású kutatásoknál gyakran hiányzik a teljes családban nevelkedő gyermekek kontrollcsoportja, ami könnyen vezet hibás általánosításhoz a nem-klinikai populációra vonatkozóan.

Gould és mtsai (1998) a fiatalkorú (20 évesnél fiatalabb) befejezett öngyilkosságok és a szeparáció, válás összefüggését vizsgálták New Yorkban élő személyeknél, kontrollált tanulmányban. Eredményeik szerint a válás csekély hatása tovább csökkent, ha figyelembe vették a szülőknél mutatkozó pszichopatológiai jelenségeket. A szerzők szerint a fiatalkorúak öngyilkossági arányának drasztikus növekedése nem a válási ráta növekedésével magyarázható.

Lanz és mtsai (1999) azt vizsgálták, hogy a 450 11-17 éves serdülő körében az önértékelésben és szülő-gyermek kommunikációban jelentkezik-e különbség az adoptált, az egy szülő által nevelt és teljes családban élő fiatalok között. Az eredmények azt mutatják, hogy az elvált szülők gyermekeinél a szülő-gyermek viszonyban mind az anya, mind az apa vonatkozásában több probléma mutatkozik, mint a teljes családban vagy nevelőszülői családban nevelkedő serdülők körében. Breidablik és mtsai (1999) Norvégiában vizsgálták 828 olyan középiskolás serdülőnél a szubjektív egészségi állapotot és egészségmagatartást, akiknek szülei gyermekkorban elváltak. Szignifikánsan gyakoribbnak találták az elvált szülők gyermekeinél a testi és érzelmi panaszokat. Ugyancsak markáns különbségeket találtak a rizikómagatartások, és főleg a dohányzás tekintetében. Emellett az elvált szülők gyermekei rosszabb iskolai közérzetről és alacsonyabb iskolai teljesítményekről számoltak be. Következtetésük, hogy a válás súlyos negatív életeseményt jelent, amely serdülőkorban markáns egészségi következményekkel jár. Kardas és mtsai (1999) nem-klinikai mintán készült tanulmányukban 48 elvált és 32 teljes családban nevelkedő gyermeknél vizsgálták az emocionális és a kognitív sajátosságok alakulását. Az elvált szülők gyermekei a Rosenzweig-féle frusztrációs teszten több impunitiv (autoagresszív) választ adtak, kerülték a direkt konfliktust, és jellemző volt a frusztráció tagadása. A Wechsler Intelligencia Teszt gyermek – változatában alacsonyabb teljesítményeket nyújtottak az elvált szülők gyermekei a teljes családban nevelkedőkhöz képest.

Anda és mtsai (1999) retrospektív tanulmányukban 9215 felnőttből álló mintában a gyermekkori nyolc fajta negatív életesemény (többek között a szülők válása) és dohányzás kapcsolatát vizsgálták. Azt találták, hogy a nyolc fajta negatív gyermekkori életesemény mindegyike növeli a dohányzás rizikóját. Hosszabb idő elteltével a gyermekek adaptálódnak a szülők válásához, de a válást mind a gyermekek, mind a szülők az egyik legstresszkeltőbb életeseménynek minősítik (Davies, Cummings, 1994).

Az elvált családok serdülőkorú gyermekeinek 25%-a, míg az el nem vált családok hasonló korú gyermekeinek 10%-a kevés időt tölt a családban, elkerüli a közös családi tevékenységeket, kommunikációt és interakciót a családtagokkal. A konfliktusok, a szülői kontroll és szülői támogatás hiánya növeli az alacsony iskolai teljesítmény, antiszociális viselkedésproblémák, alkoholizmus, drog-használat, korai szexualitás és korai terhesség esélyét (Hetherington, 1993, Simons, Associates, 1996). Másrészt a válás és az egyszülős családban történő nevelkedés gyakran növeli a negatív életesemények számát, ami hárányosan hat a családi működésre és növeli a gyermekeknél a fejlődési problémák gyakoriságát (Amato, Keith, 1991a, Hetherington és mtsai, 1985).

A kutatások szerint tehát az elvált családok gyermekeinél több a probléma, mint az együtt élő családok gyermekeinél, azonban nincsen egyetértés abban, milyen mértékűek és szignifikanciájúak ezek a különbségek. Egyes kutatók szerint a különbségek minimálisak és csökkennek azzal, ahogyan a válás egyre elfogadottabbá és gyakoribbá válik, másrészt tovább csökkentek a különbségek, ha a gyermek pszichés állapotát a válást megelőzően is kontrollálták (Block és mtsai, 1989, Cherlin és mtsai, 1991). A gyermekek életkorát illetően az egyik elképzelés az volt, hogy minél fiatalabb a gyermek a váláskor, annál negatívabb a válás hatása, mert a gyermek még nem érti meg az eseményeket, erős függésben van a szülőktől, és kevésbé képes arra, hogy családon kívüli kapcsolatokat létesítsen (Alison, Furstenberg, 1989). Azonban a legtöbb tanulmány szerint a válás fiatalabb vagy serdülőkorú gyermekekre egyformán negatívan hat (Amato, Keith 1991a, Frost és Pakiz 1990).

Japel és mtsi (1999) a korai válás hatását vizsgálták négyéves követéses vizsgálataik során 77 leánygyermek pszichoszociális fejlődésére. A diszruptív viselkedés azoknál a lányoknál volt jellemző, akiknek szülei első két életévükben váltak el. Externalizációs viselkedéses problémák azoknál jelentkeztek jellemző módon, de csupán az iskolában, akiknek szülei három és öt éves koruk között váltak el. Az eredményeikből arra következtetnek, hogy a korai szülői szeparációnak áthatóbb és stabilan negatív hatása van a pszichoszociális alkalmazkodásra lányoknál az egyszülős családokban.

A gyermekek nemének szerepét illetően is számos ellentmondásos eredmény született. Serdülőkorban az elvált családok leánygyermekeinél mutatkozik több probléma a kutatások egy része szerint, miközben más eredmények alapján a fiúk alkalmazkodására van rosszabb hatással a válás, viszont a lányokra negatívabban hat a szülő újraházasodása (Hetherington, 1985). Más tanulmányok szerint a viselkedésproblémák serdülőkorban megugranak az elvált családok gyermekeinél, és a lányoknál inkább, mint a fiúknál (Hetherington 1992, 1993). A lányoknál ugyanis némely problémának hátrányosabb konzekvenciái vannak, mint fiúknál. Például a leányanyaság gyakoribb elvált szülők serdülőkorú gyermekeinél, mint a nem váltaknál, és ez további negatív hatással van a tanulmányokra, a fiatal lányok életminőségére (McLanahan, Sandefur, 1994). A tanulmányok egy része szerint a lányok hátrányosabb fejlődésében szerepet kap az is, hogy a válást követően az apák kapcsolata szorosabb marad fiúgyermekeikkel, mint a leánygyermekekkel, és így az apák több szerepet kapnak a fiúk nevelésében a válást követően (Maccoby, Mnookin, 1992, Amato, Keith 1991a).

Azonban a kutatási eredmények azt is hangsúlyozzák, hogy a válás hatása nem szükségképpen negatív. A konfliktuózus, abuzív vagy elhanyagoló családokból történő kiválás és harmonikusabb életfeltétel csökkentheti is a gyermekeknél mutatkozó problémákat (Amato és mtsai, 1995), másrészt a válás negatív hatásait jól kompenzálhatja az olyan felnőtt a fiatal környezetében, aki megfelelő biztonságot és emocionális melegséget nyújt, például nagyszülő, családi barát stb.

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero