Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

5.1.3.2. Saját vizsgálati eredmények

A szülők válása hatásának vizsgálata során figyelembe vett változók

15-19 éves budapesti serdülőkorúak mintáján vizsgáltuk azt, hogy a szülők válása illetve együttélése függvényében jelentkeznek-e különbségek a kérdőíves módszerrel vizsgált fiataloknál a különféle rizikómagatartásokban, egészségi állapotuk szubjektív megítélésében, iskolai teljesítményben, pszichés állapotuk bizonyos mutatóiban. Kíváncsiak voltunk arra, hogy a szülői támogatottság észlelése, a szülők iránti bizalom miként alakul az egyszülős családokban a teljes családban nevelkedő serdülőkhöz képest. A felmérésben 248 fiú és 254 lány vett részt. 5.1.3-1. táblázatunk a fiatalok családi helyzetét mutatja be. A serdülők 26,7%-ának szülei (a jogi helyzettől függetlenül) külön éltek a vizsgálat időpontjában. A külön élő szülők gyermekeinek 60%-át az anya egyedül neveli, és csak 13,3% él az apa önálló gondozásában. 25,4% azoknak a fiataloknak az aránya, akik az egyik szülővel és nevelőszülővel élnek közös háztartásban.

5.1.3-1. táblázat. A családi helyzet (a szülői halálozás és az egyik szülővel sem nevelkedők kihagyásával)

Szülők együtt élnek	Szülők külön élnek	Külön élők szülők közül az elvált anya egyedül neveli	Külön élők szülők közül az elvált apa egyedül neveli	Egyik szülő és nevelőszülő neveli
70,3%	26,7%	60,0%	13,3%	25,4%

A fiatalok átlagos életkora a szülők váláskor 8 év volt (szórás = 4,6). a teljes családban és a külön élő családokban nevelkedő serdülők átlagos életkora megegyező a mintában. A szülők együttélése, illetve különélése függvényében hasonlítottuk össze a fiatalok életminőség-mutatóit, amelyek magukba foglalták az alkoholfogyasztást, droghasználatot, öngyilkossági problémát, az egészségi állapot önminősítését, iskolai teljesítményt és a pszichés állapot bizonyos jellemzőit. Magatartási problémának tekintettük az alkoholfogyasztást, ha annak mértéke gyakori részegséghez vezetett, a droghasználatot, ha a kérdezett legális (nyugtatók, altatók) vagy illegális szereket 10-nél több alkalommal vagy rendszeresen használt.

Dohányzónak minősítettük a személyt, ha a vizsgálat időpontjában állítása szerint rendszeresen dohányzott. Az öngyilkossági gondolat és öngyilkossági kísérlet előfordulásának élettartam-prevalenciáját vettük figyelembe, és eltekintettünk az előfordulási időpontnak és az öngyilkossági gondolat intenzitásának figyelembevételétől, mert ez igen kis esetszámokat eredményezett volna. Az egészségi állapot leírására az önminősítésen alapuló egészségi állapot mutatót (self-rated health) alkalmaztuk. A kérdezettek egészségi állapotukat egy ötfokú skálán értékelték, amelynek két végpontját a „nagyon rossz” és a „kiváló” minősítések jelentették. Kedvezőtlennek tekintettük a fiatalok egészségi állapotát, ha a skálán a “nagyon rossz” vagy a “rossz” minősítésekkel jellemezték magukat.

5.1.3-2. táblázat. A vizsgált változók százalékos gyakoriságai, a tünetlista egyes dimenzióinak átlagai a szülők különélése esetében, nemek szerinti bontásban

Problémák százalékos gyakoriságai	Fiúk Szülők együtt élnek	Fiúk Szülők külön élnek	Lányok Szülők együtt élnek	Lányok Szülők külön élnek
Alkoholizálás	23 ,5	30 ,9	9 ,3	17 ,8**
Droghasználat	2 ,2	7 ,8	1 ,2	6 ,8 **
Dohányzás	23 ,7	24 ,1	18 ,3	34 ,2 **
Öngyilkossági gondolatok	25 ,0	30 ,9	35 ,6	51 ,3 **
Öngyilkossági kísérlet	2 ,3	2 ,4	7 ,7	17 ,6 *
Kedvezőtlen egészségi állapot	17 ,7	14 ,8	20 ,8	31 ,2
Alacsony iskolai teljesitmény	41 ,7	50 ,0	30 ,2	54 ,5 ***
Szomatizáció (átlagpontszám)	0 ,39	0 ,49	0 ,67	0 ,81
Szorongás (átlagpontszám)	0 ,50	0 ,49	0 ,82	0 ,91
Depresszió (átlagpontszám)	0 ,35	0 ,34	0 ,72	0 ,89
Szociális szenzitivitás (átlagpontszám)	0 ,63	0 ,62	0 ,96	1 ,10

A chi-négyzet próbák a szülők együttélése-különélése függvényében, nemenkénti bontásban

*p <0,05, ** p < 0,01, *** p <0,001

Az iskolai teljesítményt gyengének tekintettük, ha a fiatal tanulmányi átlagát az „átlagosnál gyengébbnek” vagy „igen rossznak” minősítette. A felmérésben szubjektív tünetlistát (Symptom Distress Checklist, SCL 51) alkalmaztunk, amelynek négy dimenzióját (szomatizáció, szorongás, depresszió, szociális szenzitivitás) használtuk föl a vizsgált személyek pszichés állapotának mérésére (Derogatis és mtsai 1970, Tringer és mtsai, 1979).

A családi helyzet és a vizsgált változók összefüggéseit nemi bontásban vizsgáltuk, választ keresve arra, hogy a szülők válására adott reakciók különböznek-e a fiúknál és a lányoknál. Az 5.1.3-2. táblázat nemek szerint mutatja be a különélő szülők gyermekeinél a fenti szempontok szerinti gyakoriságokat, ill. a tünetlista egyes dimenzióinak átlagértékeit.

A vizsgált összefüggések és a gyermek neme

A külön élő szülők fiúgyermekeinél egyik itt vizsgált változóban sem mutatkozott eltérés a teljes családban nevelkedő fiúkhoz mérten. Lányok esetében viszont a szülők válása az együtt élő családokhoz képest hat változóban eredményezett szignifikáns különbségeket: a külön élő szülők leánygyermekeinél gyakoribb az öngyilkossági gondolat és kísérlet, gyakrabban dohányoznak, gyakoribb a rendszeres droghasználat, és feltűnő az alacsonyabb iskolai teljesítmény. A pszichés állapot közvetlenebb jellemzői közül a tünetlistával mért szorongás, depresszió, szomatizáció, szociális érzékenység egyik dimenzióban sem mutat szignifikáns különbséget a családi helyzet függvényében, sem a fiúknál, sem a lányoknál. az eredmények alapján a serdülőkorú lánygyermekek tehát lényegesen érzékenyebben reagálnak a szülők válására, mint a fiúk.

A szülők válásának időbeli távolsága

A szülők válásának idői távolsága függvényében is vizsgáltuk az összefüggéseket az ismertetett változók tekintetében. Feltételezésünk az volt, hogy a szülők időben közeli válása nyomán kialakuló új helyzet érzelmi és általános stresszkeltő nehézségei fokozni fogják a fiataloknál a különféle problematikus viselkedésmódokat, rontani fogják a pszichés állapotot, azokhoz a fiatalokhoz viszonyítva, akiknek szülei régóta külön élnek, és a család restabilizációja inkább létrejöhetett. Az alacsony esetszám miatt az egy-két éven belül lezajlott válás hatása azonban nem volt vizsgálható, csupán a négy éven belül és régebben külön élő szülők gyermekeinek állapotjellemzői képezhették az összehasonlítás alapját (5.1.3-3. táblázat). A szülők különélésének időbeli távolsága szerinti csoportosítás sem életkorban, sem a nemi eloszlásban nem eredményez szignifikáns különbséget. Mintánkban a külön élő szülők fiúgyermekeinek 23,4%-át, leánygyermekeinek 29,4%-át érintette a szülők négy éven belüli válása.

5.1.3-3. táblázat. A válás óta eltelt idő és a fiatalok átlagos életkora, nemi eloszlása a két csoportban

A válás óta eltelt idő	Gyakoriság %	Életkori átlag	Fiú %	Lány %
A szülők 1–4 éve élnek külön	26,7	15,98	23,4	29,4
A szülők 4-nél több éve élnek külön	73,3	16,10	76,6	70,6

Eredményeink alapján az alkoholfogyasztás, droghasználat, dohányzás, öngyilkossági gondolat és kísérlet előfordulása, az egészségi állapot kedvezőtlen megítélése, az iskolai teljesítmény, a szomatizáció, szorongás, depresszió- és szociális szenzitivitás pontszám nem tért el szignifikánsan a négy éven belül és régebben külön élő szülők gyermekeinél a mintában.

Nemek szerinti bontásban sem jelentkeztek különbségek a vizsgált változókban a szülők válásának idői távolsága szerint, kivéve a depresszió pontszámot, amelyben a négy éven belül elvált szülők fiúgyermekei szignifikánsan magasabb értéket mutatnak a régebben külön élő szülők fiúgyermekeihez képest. Ugyancsak kivétel az iskolai teljesítmény lányok esetében, akiknél az időben közelebbi válás szignifikánsan függött össze a gyengébb tanulási teljesítménnyel, a négy évnél régebben külön élő szülők leánygyermekeihez képest (70,0% vs. 40,4%).

A szülői támogatottság észlelése

A szülői támogatás észlelését két kérdés mentén vizsgáltuk:

„Kikre számíthatsz, ha segítségre van szükséged?”
„Kiktől kérhetsz tanácsot személyes, bizalmas ügyekben?”

A vizsgált fiatalok mindkét kérdésben szabadon sorolhatták fel azokat a személyeket (szülők, testvérek, rokonok, kortársak stb.), akiknek támogatására számíthat. „Mindkét szülő segít” kategóriába soroltuk a személyt, ha mind az anyát, mind az apát megjelölte. „Csak az anya segít” vagy „csak az apa segít” kategória esetében a fiatal csak az egyik szülőt jelölte meg. „Nem a szülő segít” kategóriába soroltuk a serdülőt, ha egyik szülőt sem nevezte meg, hanem testvért, rokont, kortársat vagy egyéb személyt jelölt meg segítőként. A bizalom kérdéskörében a válaszokat azonos módon kategorizáltuk. A két kérdésre adott válaszokban szignifikáns nemi különbségek nem mutatkoznak.

Az 5.1.3-4. táblázat a családi helyzet függvényében mutatja be a szülői segítségnyújtás észlelésének százalékos gyakoriságait. a teljes családban nevelkedő serdülők zöme (77%) úgy érzi, hogy mindkét szülő segítségére egyaránt számíthat. Csupán 10,5% azoknak a mindkét szülővel együtt élő serdülőknek a száma, akiknek megítélése szerint csak az anyára lehet számítani, és 2,8%-ban vannak azok, akik csak az apa segítségében bíznak. Az egyszülős családokban, amelyek 60%-ban az anyából és a fiatalból tevődnek össze, erősen csökken az apa segítő szerepének megélése, és ezzel párhuzamosan erőteljesen nő a kizárólagos anyai támogatás jelentősége (p< ,001).

5.1.3-4. táblázat. A segítő személyek százalékos gyakorisága a szülők együttélésének és különélésének függvényében a teljes mintában

Szülői helyzet	Mindkét szülő segít	Csak az anya segít	Csak apa segít	Nem a szülő segít
Együtt élnek	77,3%	10,5%	2,8%	9,3%
Külön élnek	35,8%	40,3%	10,4%	13,4%

Az 5.1.3-5. táblázat a szülők iránti bizalom alakulásának százalékos gyakoriságait mutatja be a családi helyzet függvényében. Mindkét szülő iránt érzett bizalom – érzés a teljes családban nevelkedőknél több mint háromszor gyakoribb, mint a külön élő szülők gyermekeinél. A külön élő családok gyermekeinél, akik jórészt az anyával élnek együtt, az anya iránti kizárólagos bizalom erős, azonban a szülő iránti bizalomérzés jelentősen csökkent gyakorisága mutatkozik: az apák iránti bizalom a fiatalok összesen 20,2%-ánál jelentkezik az egyszülős családokban, míg a serdülők összesen 54,3%-a jelöli meg az apát bizalmasaként a kétszülős családokban.

5.1.3-5. táblázat. A szülők iránti bizalom százalékos gyakorisága a szülők együttélésének és különélésének függvényében a teljes mintában

Szülői helyzet	Mindkét szülővel bizalmas	Csak az anyával bizalmas	Csak az apával bizalmas	Nem a szülővel bizalmas
Együtt élnek	46,7%	21,2%	7,6%	24,4%
Külön élnek	14,2%	46,3%	6,0%	33,6%

Úgy látszik tehát, hogy a családtól külön élő apa szerepe és jelentősége, támasz- és segítségnyújtó szerepe jelentősen csökken a fiatalok megítélése szerint a teljes családban nevelkedő serdülőkhöz képest. Az anyák támogató szerepe viszont mindkét családtípusban közel azonos.

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero