Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


5.1.5.1. Bevezetés: a gyermek vállalásának jelentősége

A 18. század végéig nem feltűnő az anya kötődésének, érdeklődésének hiánya a magzat, a gyermek iránt. A 19. századtól átértékelődik az anyaság. A várandóssági magatartás az utód boldogságának a zálogává válik. A hagyományos apai hatalom is átalakul, a szülői szerepek közelednek egymáshoz (Badinter 1999). A szülőpár értékrendje meghatározza azt, hogy a fogantatást követően „súlyos válsághelyzet”-tel, kikényszerített gyermekvárással és a morális meghasonlással (és pszichés következményeivel) együtt járó művi vetéléssel fognak-e szembenézni. A tudatos gyermektelenségbe torkolló, születéskorlátozó magatartás a nemek együttélésében és kapcsolatában új problémákat vet fel: az önmegvalósítás és az anyai szerep, az önérvényesítés és a családért való áldozatvállalás, a racionális gyermekszám-tervezés és a kötődések gazdagsága, az emancipálódás és annak „ára” közötti inkongruenciát.
A születéskorlátozásként alkalmazott művi vetélés nem szándékolt következményei gyakran önsorsrontók. Testileg a fertőzés veszélye, a kismedencei gyulladás, a másodlagos meddőség lehetősége, az immunrendszer működésének csökkenése, lelkileg a hangulati hullámzások, a lidérces álmok, az évfordulóhoz kötődő gyászreakció, a szégyennel való viaskodás, a cinizmus, a kiégés, az erőszakra való hajlam fölerősödése jelentkezhet. a gyermekvállalás koronként és társadalmi rétegenként mást és mást jelent az élet minőségére nézve. a népnyelvben, bizalmas szóhasználatban az ember kicsinye jószág. Az utód már kisgyermekként is hasznosítható munkaerő, felnőve az idős szülők eltartója, gyámolítója.
A gyermekvállalási hajlandóság egyben racionális kalkuláció is (Szakadát, 2003). A „szülői ráfordítás” elmélete szerint a szülői gondoskodás révén a nők többet fektetnek be a gyermekeikről való gondoskodásba. Hagyományos társadalmakban (a nagycsaládban) az anya az első gyermek megszületésével véglegesen a férj családjába tartozik. Társadalmi helyzete (viselete, a templomban őt megillető hely) is megváltozik (Kapros 1986). Ennek a változásnak anómiáit a folklórban archaikus konfliktustípusok őrzik (lásd például a „gyermekét föl nem ismerő” anyát) (Magyar Néprajzi Lexikon 2, 347). Európa szerte ismert a „gyermekgyilkos leányanya” balladai motívuma is (uott 348).
Az ember utódlási magatartása – a részleteiben erősen vitatott biológiai gyökerek elismerése mellett is – egészében szociokulturális jelenség. Motívumai Arnold Rabin szerint az altruizmus (a mások gondozása, táplálása iránti szükséglet), a fatalizmus (a sorsszerűségbe vetett hit), a nárcizmus (a gyermekben is önmagunkra való reflektálás) és az instrumentalizmus (amikor a gyermek személyes célok kielégítésének az eszköze) (Kammeyer 1986). A mélylélektani motívumok Pohlmantól összefoglalt kategóriáit sorolja fel Andorka Rudolf (Andorka 1987): a szülők halhatalanság utáni vágya, az apa férfiasságának bizonyítása a gyermekkel, az ödipális kapcsolat gyengítése, tudattalan törekvés a feleség „megbüntetés”-ére, az igazi szerep megtalálása a fiatal nő számára.
A gyermekszám függvényében össze is foglalhatjuk a szociokulturális és pszichológiai meghatározókat:
  • Első gyermek – az élet folyamatosságának biztosítása – szülői identitás
  • Második gyermek – bízás a jövőben – testvér biztosítása
  • Harmadik gyermek – vallási, nemzeti elvárások – családmag erősítése
  • Negyedik és többedik gyermek – gazdasági előnyök – újdonság, a nő hűsége
 
Ezzel szemben hat az egyke-vállaló, a félelem a túlnépesedéstől, a szülői szerep elutasítása (infantilis, dependens, ambivalens szülők), a félelem az önmegvalósítás korlátozásától.
Kamarás Ferenc tanulmányai a születések és a termékenység alakulásának számos érdekes összefüggésére mutatnak rá (Kamarás 1999). Eszerint a 19. század 80-as éveiben még magas (45 ezrelékes) volt az élveszületési arányszám Magyarországon. Ez lassan csökkent, a századfordulóra 40 ezrelék alá. A múlt század 30-as, 40-es éveiben a csökkenés nyilvánvalóbbá vált, 1969/70-ben aztán már csak 14,8 ezrelék, 1989/90-ben 12 ezrelék, 1998-ban 9,6 ezrelék. Az első világháború „születési hullámvölgy”-ének következménye a kisebb létszámú női korosztály, és ezzel az eleve kevesebb várható gyermek is. A 19. század végén egy nő élete folyamán 5-6 gyermeket szült, a múlt század 30-as éveiben feleannyit, napjainkban pedig már kettőt sem. A természetes termékenység alapján várható terhességek 57%-a nem következett be születéskorlátozás miatt a 30-as évek végén. (Ebben mintegy százezer művi vetélést, a jogi tényállás szerint magzatelhajtást sejthetünk!) 1998-ban a természetes termékenység alapján várható 100 terhességből 68 maradt el fogamzásgátlás és 12 művi vetélés miatt. Ez utóbbi adat kedvezőbb az 1957-es 22-höz, 1969-es 36-hoz és 1990-es 19-hez képest, népegészségügyi hatásait tekintve azonban önmagában is magas.
Bár a művi vetélés már nem játszik meghatározó szerepet a születéskorlátozásban, előfordulásának háttértényezői az életminőség szempontjából érdekes összefüggéseket mutatnak. 2001-ben 56 404 művi vetélés történt hazánkban, 100 élveszületésre 56 jutott (KSH 2001). A következő táblázat jól szemlélteti a folyamatokat.
 
5.1.5-1. táblázat. Terhességmegszakítások alakulásának trendjei Magyarországon (KSH 2001 Egészségügyi Statisztikai Évkönyv)
Terhességmegszakítás
Terhességmegszakítás
Év
–19
20–24
éves korban
25–29
éves korban
30–34
éves korban
35–39
éves korban
40–
Összesen
Ezer 15–49
éves nőre
Száz
élveszületésre
1960
8370
35937
46154
39134
25137
7428
162160
65
,1
110
,7
1970
18280
47431
51990
39690
25789
9103
192283
71
,5
126
,7
1980
8182
14846
19607
17114
13458
7675
80882
31
,4
54
,4
1990
12011
17245
16367
18714
17586
8471
90394
35
,6
71
,9
1995
13034
18362
15981
12607
11137
5836
76957
29
,6
68
,7
2000
7323
15090
14033
11419
7488
3896
59249
23
,2
60
,7
2001
6562
13485
13981
11378
7231
3767
56404
22
,2
58
,1
* Az ismeretlen korúakkal együtt
 
Jelen tanulmány a 18 évnél idősebb magyar lakosság körében végzett reprezentatív felmérés alapján a művi vetélések biopszichoszociális háttértényezőinek az életminőségre gyakorolt hatását mutatja be.
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave