Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

1.2.4. Életminőség a modern társadalomban

Az emberiség életfeltételei az utolsó kétszáz évben alapvetően megváltoztak, és e változások jelentősen igénybe vették az emberi alkalmazkodóképességet. A változások a modernizáció nevével fémjelzett folyamat következményei. A modern, civilizált életforma folyamatosan termeli azokat a helyzeteket, amelyekben a pszichológiai és fiziológiai egyensúly csak igen nehezen tartható fenn (Pikó, 2003a). Ezért is nevezik a pszichés eredetű és az életmóddal, magatartásunkkal fokozottabban összefüggő kórképeket civilizációs megbetegedéseknek. Mivel életmódunk magatartási megnyilvánulásai alapvetően függnek az adott kultúra norma- és értékrendjétől, az életminőség kulcsa a modern társadalomban az egyén és a környezete közötti viszonyrendszerben rejlik. Éppen ezért vált az életminőség legfontosabb kulturális alapjává az adaptáció, a megbirkózás nemcsak az egyén, hanem a társadalmak szempontjából is.

A megbirkózás, adaptáció szorosan összefonódik a társadalom és a kultúra hatásaival. a társadalom és a kultúra lényegesen hozzájárul a populációszintű egészséghez, de számos káros hatással meg is akadályozhatja a sikeres adaptációt. Az ember ugyanis egyszerre biológiai lény és a kultúra, a civilizáció terméke. E kettős meghatározás olykor ellentétbe is kerülhet egymással. A „stresszbetegség” vagy „civilizációs betegség” elnevezés éppen a nem kellően sikeres adaptációt jellemzi akár egyéni, akár társadalmi-kulturális szinten. a kultúra ugyanis közvetíthet olyan társadalmi normákat, viselkedési előírásokat, amelyek az egészségre káros következményekkel járhatnak. Ezeket a hatásokat „nocebo effektusnak” nevezzük. a kollektív tudat szétesése, a gyökértelenség elvezet az ún. anómiás állapothoz, amely a modern társadalom egyik legsúlyosabb válságjelensége (Andorka, 1996). Az ellenséges beállítódás az életminőséget súlyosan deformálja, meghiúsítja az egyén és közösség közötti harmonikus viszonyt. Hosszú távon megbetegít, hiszen például kimutatták, hogy az ellenségesség a szívkoszorúér megbetegedés egyik független rizikófaktora (Brummett és Williams, 1998).

Az egészségmagatartás kiváló példa arra, hogy az életmódbeli megnyilvánulások és azok egészségügyi következményei milyen kultúrafüggő nemi különbségeket mutatnak. az egészségmagatartás nemek szerinti megnyilvánulásai ugyanis részben kulturális mintázatot követnek. A nemek eltérő társadalmi szerepeinek megfelelő viselkedésmód megmutatkozik abban, hogy a maszkulinitással sokkal kevésbé egyeztethető össze a betegszerep, s emiatt a férfiak később fordulnak orvoshoz. Ugyanígy kevésbé törődnek a megelőzéssel és az egészséges életmód feltételeinek megteremtésével. A nőkre vonatkozó kulturális normák jóval megengedőbbek, és ennélfogva a női kulturális identitás jobban összeegyeztethető a betegszereppel, és a vele járó elesettséggel, gyengeséggel. A posztmodern társadalomban ugyanakkor megfigyelhető a női és férfi társadalmi szerepek közeledése, ami a férfiak számára az expresszivitás felé történő elmozdulást eredményezte. A női emancipációval viszont a nők egészségmagatartása kedvezőtlenebbé vált, gondoljunk csak a női dohányzás vagy alkoholfogyasztás növekvő tendenciáira.

A modern társadalom sokrétűen befolyásolja az egyének adaptációs képességét és az életminőséget is. A modernizáció számos következménye, mint például a felgyorsult életritmus, a hagyományos közösségek, értékrend és világkép átalakulása adaptációs képességünket rendkívüli mértékben igénybe veszi (Pikó, 2002c, Pikó, 2003a, Kopp, Réthelyi, 2004). A krónikus stressz életünk központi jelensége lett, amelynek oka, hogy jelentősen megszaporodtak és tartóssá váltak egyes stresszkeltő ágensek, különösen a pszichikai és a társas konfliktusok. a felgyorsult életvitel ugyanis egyre több kihívással jár, amely fokozott alkalmazkodást igényel. Ez még önmagában nem is lenne probléma, ha rendelkezésre állnának megfelelő védőfaktorok, mint például a közösségek, a bizalmas társas támogatás stresszt semlegesíteni képes hatása (Helgeson, 2003). Fukuyama (1997) éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy a gazdasági fejlődés szorosan összefügg a társadalmi tőkének is nevezhető bizalommal, amely megalapozza nemcsak a gazdasági társulások hatékonyságát, hanem a minőségi életet is. Az egyén és a környezete közötti egyensúly hiányában a dohányzás, a drog és a kóros alkoholfogyasztás, az evésbe-ivásba, gyógyszerfogyasztásba menekülés jelzik az adaptáció zavarait, hiszen e módszerek a konfliktusmegoldás (coping) inadaptív formái. Nem véletlen, hogy a káros szenvedélyek a modern társadalomban riasztó méreteket öltöttek. Hosszú távon ezek a magatartásformák az életminőséget és az egészséget súlyosan veszélyeztetik.

A sikeres adaptáció eredményeként viselkedésünk kompetenssé válik, képesek vagyunk környezetünk legkülönfélébb kihívásaihoz megfelelően alkalmazkodni.

Kompetenciának nevezzük a sikeres, eredményes, célirányos viselkedést, annak élményét és igényét, a saját helyzetünk feletti kontroll képességét – ez a legáltalánosabban megfogalmazott optimalizálási alapelv, amelyre az ember magatartási döntéseiben törekszik (Bandura, 1977, Kopp és mtsai, 1978). a személyiségfejlődés során alakul ki az az értékrendszer, amely alapján egyes élethelyzetekben önmagunkat, illetve környezetünket minősítjük. A magatartásszabályozás egyéni mintái a szocializáció során alakulnak.

A korábbi évszázadok során a fizikai életben maradás, életfenntartás, családfenntartás voltak az alapvető optimalizálási elvek, amelyek az emberiség tömegeinek magatartását meghatározták. A 20. század technikai fejlődése következtében a civilizált országokban ez ma már nem szükségszerű. Ugyanakkor megszűnt az értékek átadásának korábbi kötött rendje, közösségi formái. A falu, a kisváros közösségében a család, a nagycsalád, a kortársak visszajelzései alapján alakult ki a fiatal énképe, a nagycsaládban találta meg a követendő példákat énideálja alakításához, a szocio-kulturális azonosuláshoz. Ma ezek helyett sokszor a valóságtól elrugaszkodott, a tömegkommunikáció által generált világkép formálja a fiatalok értékrendszerét, amelynek középpontjában a fogyasztás mindenek feletti hajszolása áll. A modern fogyasztói kultúrában az ember a fogyasztás illúziójának bűvöletében él, amely azt sugallja, mintha a jobb életminőséget a fogyasztás útján lehetne megszerezni. A tartalmas élet helyett a szerzés ideig-óráig tartó öröme elleplezi az élet valódi célját és értelmét (Hankiss, 1997, Pikó, 2003a). Ugyanakkor a szorongásos, depressziós tünetek terjedése jelzi, hogy az adaptációs zavarok mindennapossá váltak, s a fogyasztás hajszolása erre semmiképpen nem jelent valódi megoldást.

A kulturális konfliktusok az adaptáció olyan kihívásai, amelyek az életminőséget is jelentősen befolyásolják. A modern társadalomban alapvető kihívás a kulturális sokszínűség, és ennek összeegyeztethetősége az életminőséggel. Az eltérő értékrendszerrel rendelkező emberek, különböző kultúrákhoz tartozó csoportok közötti konfliktusok oka gyakran az, hogy ugyanazokat a fogalmakat másképpen értelmezik, ezért nehezen értik meg egymást (Adler, 1975, Hall és Hall, 1990, Singer, 1987). A kultúraközi kommunikáció ezeknek a különbségeknek a megértésével, értelmezésével és egymáshoz közelítésével foglalkozik (Martin és Nakayama, 2000, Samovar és Porter, 1994, Skrabski F, 2003). Ennek jellemző példája, hogy a cigány családok számára rendkívül fontos, hogy betegeikkel, a haldoklókkal együtt lehessenek. A mai kórházi, higiénés viszonyok, és sokszor a bürokratikus látogatási szabályok ezt akadályozzák, ami gyakran válik konfliktusok forrásává.

Ha valaki számára az alapvető érték az önérvényesítés, bármilyen magasztos ideológiát is csupán saját céljai megvalósítása érdekében fog felhasználni. Nem is feltételezi, hogy mások másfajta értékrendet, az emberiség túlélése szempontjából alapvető értékeket őszintén képviselhetnek.

A kultúra átadásában a család után az iskolának van a legfontosabb szerepe (Collier, 1998, Pikó, 2002b). Az iskola legtöbb esetben újratermeli a kulturális különbségeket, hiszen a különböző kulturális háttérből érkező gyerekek köréből a leszakadók eleve nehezebb helyzetből indulnak. Mind az Egyesült Államokban, mind Ausztráliában bizonyították, hogy megfelelő programok segítségével, kiscsoportos készségfejlesztéssel az iskola jelentősen csökkentheti ezeket a kulturális különbségeket. Az angol iskolarendszer igen nagy figyelmet fordít az együttműködési készség fejlesztésére, ebben a színjátszásnak, drámapedagógiának, önképzőköröknek és a csoportos sportnak van alapvető szerepe. Itt megtanulják, hogy a verseny természetes a csoporton belül is a jobb teljesítmény érdekében, de a rivalizálás mindenkinek árt, elsősorban a csoport légkörének. A sport, a testmozgás, a művészeti nevelés azért is alapvető, mert ezeken a területeken sikerélményhez juthatnak azok a gyerekek is, akik a ma egyedüli értékmérőnek számító verbális tanulmányi teljesítményben nem jeleskednek. A japán kultúra egyik alappillére volt a csoportlét megtapasztalása, s ennek igen fontos szerepe van a japánok kiemelkedően jó egészségi állapotában, hosszú élettartamában (Marmot és Davey-Smith, 1989).

A sikerélmény, önértékelés, valamint az egyéni és csoportidentitás összeegyeztethetősége a személyiség érettségéhez szükséges azonosságtudat kialakulásának feltétele. Legáltalánosabb elv, hogy a tanult tehetetlenség, (learned helplessness) ’segítségnélküliség’ helyett a tanult leleményesség, sikeresség, tanult erőforrás-gazdagság (learned resourcefulness, learned optimism) élményét kell elsajátítani már gyermekkorban, aminek alapfeltétele a bizalom és az együttműködés élménye és képessége (Seligman, 2004). Ezek a megbirkózási képességek a pozitív életminőség alapfeltételei, egyben jelentős egészségvédő tényezők. Az új svéd népegészségügyi program az együttműködés, a bizalom, a kölcsönösség, az önkéntes szerveződés, azaz a társadalmi tőke erősítését tűzte ki alapvető célként, hiszen a modern társadalomban ez mind az életminőség, mind az egészség javításának alapvető feltétele (Skrabski, 2003, Skrabski és mtsai, 2003). A sokoldalú, valóban együttműködő csoportok rendkívüli teljesítményekre képesek, mint pl. a Linux szoftverfejlesztő ingyenes társulás példája mutatja. Ugyanígy világraszóló hatású a taizéi ökumenikus mozgalom vagy a Máltai Szeretetszolgálat tevékenysége.

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero