Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


5.2.1.1.5. Az elégedettség, mint az életminőség mutatója
A szociológiai életminőség vizsgálatok alapvető mutatónak tekintik az elégedettséget, ezen belül is a különböző életterületekkel való elégedettséget. Bár a Hungarostudy 2002 felmérésben nem kérdeztünk rá direkt módon az élettel való általános elégedettségre, de számos kérdést tettünk fel az elégedettség különböző aspektusaival kapcsolatban. A R. Rahe féle Stressz és megbirkózás kérdőív (Rahe,Tolles, 2002) tartalmaz egy elégedettség blokkot, amely az
  • anyagi helyzettel,
  • munkával,
  • lakással, környékkel,
  • személyes kapcsolatokkal való elégedettségre kérdez rá.
Ezen kívül rákérdeztünk a:
  • háziorvosi ellátással,
  • járóbeteg szakrendeléssel,
  • kórházi ellátással való elégedettségre,
valamint arra, hogy az emberek mennyire elégedettek
  • az egészségbiztosítás által nyújtott egészségügyi ellátással (0–5-ig terjedő skálán),
  • illetve a társadalombiztosítás által nyújtott nyugdíjellátással (0–5-ig terjedő skálán).
 
Az emberek leginkább a személyes kapcsolataikkal elégedettek, ennek átlagértéke 1,53 ± ,01, (a 0–2-ig terjedő skálán), a személyes kapcsolatokkal való elégedettség nem különbözik szignifikánsan sem a férfiak és nők között, sem az életkor előrehaladásával. Személyes kapcsolataikkal leginkább a vállalkozók elégedettek, legkevésbé az eltartottak és az alkalmi munkások, illetve a nők közül még a háztartásbeliek. Ágazat szerint a férfiak közül az egészségügyiek, a nők közül az oktatás-kultúra terültén dolgozók elégedettek leginkább személyes kapcsolataikkal. Ezzel szemben a férfiak esetében legkevésbé az oktatás-kultúra, a nők esetében a mezőgazdaság és a pénzügy területén dolgozók elégedettek személyes kapcsolataikkal.
A munkával való elégedettség országos szinten szinte azonos szintű a személyes kapcsolatokkal való elégedettséggel, 1,48 ± ,01, Munkájukkal a nők szignifikánsan elégedettebbek. Munkájukkal a férfiak közül leginkább a vállalkozók elégedettek, a nők közül a GYES-en, GYED-en lévők.
Sem a lakás, környék, sem az anyagi helyzettel való elégedettség tekintetében nincs különbség a férfiak és nők között, de a lakóhelyükkel, környékükkel mindnyájan jelentősen elégedettebbek, mint az anyagi helyzetükkel. Az anyagi helyzettel való elégedettség a 0-2-ig terjedő skálán országos átlagban 0,63 ± ,01, tehát a maximális értéknek csak 32%-a. Mind a férfiak, mind a nők közül a vállalkozók és a tanulók elégedettek leginkább anyagi helyzetükkel, legkevésbé a munkanélküliek, az eltartottak és az alkalmi munkások. Ágazat szerint, nem meglepő módon, a pénzügyesek elégedettek leginkább anyagi helyzetükkel. A férfiak közül az iparban és mezőgazdaságban dolgozók, a nők közül az iparban és az egészségügyben dolgozók elégedettek legkevésbé anyagi helyzetükkel. A munka jellege szerint a vezetők a leginkább elégedettek, a nem vezető diplomások már lényegesen kevésbé.
Lakóhelyükkel a vállalkozók és a nyugdíjasok és a férfi tanulók elégedettek leginkább, legkevésbé az alkalmi munkások és a munkanélküliek. A lakóhellyel való elégedettség az egyetlen, ami a mezőgazdaságban dolgozó nők között az átlagosnál lényegesen jobb életminőséget jelez. Összességében lakóhelyükkel is leginkább a pénzügyben dolgozók elégedettek, a férfiak esetében legkevésbé az oktatás-kultúra területén dolgozók.
Az orvosi ellátással való elégedettség tekintetében nincs nemi különbség, a teljes népesség 86%-a elégedett a családorvosi ellátással, 71%-a a járóbeteg szakellátással és 68%-a a kórházi ellátással. Tehát az egészségügy minden nehézsége ellenére az emberek többsége elégedett az orvosi ellátással, különösen a családorvosokkal. Mindhárom orvosi ellátási formával kapcsolatban az életkor előrehaladásával fokozatosan, szignifikánsan emelkedik az elégedettek aránya. tehát a leginkább orvosi ellátásra szoruló 65 évnél idősebbek 89%-a elégedett a családorvosi ellátással, 81%-a a járóbeteg szakorvosi ellátással és különösen sokan, 79% a kórházi ellátással.
A társadalombiztosítási nyugdíjjal a nők szignifikánsan elégedettebbek, az 1–5-ig terjedő skálán 4,52 ± ,02 osztályzatot adtak, a férfiak 4,46 ± ,01-et, az egészségbiztosítással való elégedettség szerint nincs nemi különbség, az átlag 4,44 ± ,01. Mind a nyugdíjbiztosítással, mind az egészségbiztosítással való elégedettség szignifikánsan emelkedik az életkorral, 45 év alatt még csak 4,27, illetve 4,35, míg 65 év felett ez a két osztályzat 4,71 és 4,54.
Az elégedettség, illetve elégedetlenség érdekes módon szinte független a tényleges ellátottságtól, illetve az anyagi helyzettől. Az ország régiói közül Budapest lakói a legkevésbé elégedettek, valamennyi szempont szerint, miközben az objektív anyagi helyzet Budapesten a legjobb. Szintén igen szembetünő, hogy az idősebbek sok tekintetben elégedettebbek, például anyagi helyzetükkel is, annak ellenére, hogy objektív anyagi helyzetük lényegesen rosszabb, mint a fiataloké (5.2.1.1-4. táblázat, 5.2.1.1-5. táblázat, 5.2.1.1-6. táblázat, 5.2.1.1-7. táblázat, 5.2.1.1-8. táblázat, 5.2.1.1-9. táblázat).
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave