Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


5.2.1.2.2. Kitekintés a nemzetközi kutatásokra
A nemzetközi szakirodalomban több munkafeszültséget meghatározó modell létezik, de leggyakrabban két modellel találkozhatunk. Ezek a munkafeszültség alapfogalmát meghatározó modellekként terjedtek el, melyek alapkoncepcióját az 5.2.1.2-1. ábrával szemléltetjük.
 
5.2.1.2-1. ábra. Robert Karasek, követelmény–kontroll–támogatottság (demand-control-suport) modellje és Johannes Siegrist, erőfeszítés–jutalom–egyensúlyhiány (effort-reward-inbalance) modellje
 
Az elmúlt tizenöt évben jelentős nemzetközi kutatásokkal igazolt modellt Robert Karasek fejlesztette ki, mely a szakértők számára a követelmények feletti kontroll – és munkatársi támogatottság modell (demand-control-suport model) néven lett közismert. A modell alapelvei szerint, ha a munkahelyi követelmények alacsony kontrollal társulnak, akkor a munkavállaló a munkahelyén belső feszültséget él át, ha ez a környezet okozta feszültség tartósan fennáll, akkor a munkavállaló előbb-utóbb megbetegszik. Ebből a szempontból a modell csak két dimenzió mentén határozza meg a munkavégzés kapcsán felmerülő pszichoszociális distreszt. Néhány, Svédországban napvilágot látott újabb keletű tanulmány, Thores Theorell (Karolinska Egyetem) munkásságának köszönhetően, kibővítette a modellt egy harmadik tényezővel – a munkahelyi társas támogatottság dimenziójával (Karasek és Theorell, 1990). Így a követelmény-kontroll-támogatottság modell is azt igazolja, hogy a magas munkakövetelmények, a korlátozott munkaközpontú döntésszabadság és a munkatársi támogatottság hiánya hosszú távon életminőség károsodáshoz vezet. Ha a fizikális (biológiai) egészséget helyezzük a figyelmünk középpontjába, akkor ez a modell kapcsolatba hozható a magas vérnyomásbetegséggel, kardiovaszkuláris megbetegedésekkel, és egyéb pszichoszomatikus kórképekkel. Ezen felül a modell fontos előjelzéseket tartalmaz a személyiségvonások munkakörnyezeten belüli érvényesülésére, és nem utolsó sorban a munkakörnyezet kultúrájára is (Warwen, 1997).
Johannes Siegrist által kifejlesztett erőfeszítésjutalomegyensúlyhiány modell (effort-reward-inbalance model) úgyszintén az egészséggel kapcsolatba hozható munkastressz ártalmait határozza meg. A modell társítva vizsgálja a munka adta körülményeket és a munkavállalói pszichoszociális jellegzetességeket. Azzal együtt, hogy a munkával kapcsolatos jutalomra összpontosít, a pszichoszociális munkakörnyezetet kapcsolatba hozza a munkapiaci körülményekkel is, és emellett rámutat a munkából származó, egyén és munkakörnyezet kölcsönösségén alapuló jutalomra, melyet ez esetben nemcsak pénzbeli juttatások, hanem a pályafutás biztonsága, a munkahelyi biztonságérzet, valamint a munka adta örömérzet és elégedettség is meghatároz (Siegrist, 1996, 2002).
Az erőfeszítésjutalomegyensúlyiány modellt számos tanulmány igazolja, többek között egy 6 és fél évig tartó, 416 aktív munkavállalón végzett utánkövetéses vizsgálat. A tanulmány nyomán sikerült összefüggéseket találni a munkafeszültség és a kardiovaszkuláris halálozás között (Siegrist, 2002). Eredmények igazolják, hogy az erőfeszítés–jutalom–egyensúlyhiány modell fő komponensei, a státuszkövetkezetlenség (amikor a személy nem látja a munkahelyén a jövőjét) 4,4-szeresére emelik a kardiovaszkuláris halálozások rizikóját, míg a munkahelyi bizonytalanság (elbocsátástól való félelem) 3,4-szeresére. A sok munka (munkaidőn felüli munka, munka-kényszer) viszont 3,4-szeresére emeli a kimerültséget (vitális kimerültséget) és 4,5-szeresére a kardiovaszkuláris elhalálozások rizikóját. Tehát az erőfeszítésjutalom–egyensúlyhiány modell komponensei együttesen és külön-külön is jó előrejelzői a szív- és érrendszeri megbetegedéseknek és az ezekből származó halálozásoknak (Kopp és Siegrist, 2004). további tanulmányokban sikerült több kombinációt is azonosítani az erőfeszítés-jutalomegyensúlyhiány modell dimenziói segítségével, volt ahol 6,2-szeres és 8,2-szeres előrejelző hatást is azonosítottak ugyanezen kórképekre nézve (Siegrist, 1996, 2002).
A két elméleti modell lényegében azt vizsgálja, hogy a pszichoszociális munkakörülmények milyen hatást gyakorolnak a munkavállalói életminőségre. A két modell sajátosságait elemezve jelentős hasonlóságokat fedezhetünk fel a munkafeszültség mérésének koncepcióját illetően, de ugyanakkor egy fontos különbség is mutatkozik: a követelmények-kontroll-támogatottság modell a pszichés és fizikális munka követelményekre és a kontrollra összpontosít, miközben az erőfeszítés-jutalomegyensúlyhiány modell a munkavállalók tágabb értelemben vett munkával kapcsolatos erőfeszítéseit vizsgálja, figyelembe véve a munkával való megelégedettséget és biztonságérzetet. A jövő kutatásainak hasznos perspektívája lehet a két modell összehangolt alkalmazása (Kivimaki, 2002; Jakab, 2004).
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave