Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


5.2.1.2.3. A tanulmány hipotetikus modellje és a kutatási módszerek
 
A bio-pszicho-szocio-gazdasági modell
A bio-pszicho-szocio-gazdasági modell mentén (5.2.1.2-2. ábra) a bizonyított egészségkárosító tényezők hatását elemeztük a nemzetgazdasági kiadások végső kimenetelével, amint azt az ábra felső szintje is szemlélteti. A kockázati tényezőket több kategóriába is sorolhatnánk, de mivel ezen tanulmány határai messzemenően meghaladnák e kötet kereteit, így a hagyományos és a nem hagyományos tényezők közül csak néhányat vizsgáltunk. Ily módon a modellünkbe a hagyományos kockázati tényezők közül a testtömeg indexet, a kort, az iskolai végzettséget és a dohányzást vettük figyelembe. A nem hagyományos pszichoszociális tényezők közül a munkahelyi biztonságérzetet, a munkával való megelégedettséget, a munkahelyi kontrollt és a munkatársi támogatottságot elemeztük. A négy elemből alkotott munkafeszültség indikátort, mind független változót, minden levezetett logisztikus modell mentén kontrolláltuk a korral, a nemmel, és az iskolai végzettséggel, mint fix egészség-meghatározó faktorokkal. az egészségi állapotot, mint függő változót, szűkebb értelemben véve, három tényező mentén határoztuk meg: magas vérnyomásbetegség, betegség nélküli munkaképesség csökkenés, és az, hogy volt-e betegállományban az elmúlt évben. A modellünk végső kimenetét a nemzeti költségterhek határozzák meg, melyet a munkafeszültség kapcsán megtöbbszörözött betegállományból számoltunk ki. A teljes „életminőség”-költség kimenetet két köztes tényező is befolyásolja, I. az egészségmagatartás (EM), és a nemzetgazdasági kimenetet terhelő faktoraiként másodfokon említenénk II. a termelékenység kiesést (TK), és az egészségügyi ellátás (EüE) költségeit. Az utóbbi három tényező vizsgálatára a jelen tanulmány nem tér ki.
 
5.2.1.2-2. ábra. A tanulmány bio-pszicho-szocio-gazdasági (BPSzG) modellje
 
Tanulmányunkban arra keressük a választ, hogy milyen mértékű életminőségbeli veszélyeztetettséggel társul a magas munkastressz, és mennyire jellemzi ez a jelenség az aktív magyar munkavállalói réteget. A bio-pszicho-szocio-gazdasági modell megbízhatóságát a Hungarostudy 1995-ös és 2002-es országosan reprezentatív felmérések alapján vizsgáljuk.
 
A mintavétel
Tanulmányunkban a gazdaságilag aktív 30-tól 60. évig terjedő korosztályt vizsgáltuk. 1995-ben 41,7 év, 2002-ben 43,4 év volt a gazdaságilag aktív munkavállalók átlag életkora. Az 1995-ös nemzeti epidemiológiai felmérésből elemzésünkben 3009 aktív munkavállaló szerepel, 1308 nő és 1701 férfi. 2002-ben 4530 fő, ebből 2355 nő és 2175 férfi. 1995-ben mintánk 27%-át vezetők alkották. a nem vezető kategória az alábbi besorolásokat tartalmazta: 6% segédmunkás, 4% betanított munkás, 32% egyéb szellemi és szakmunkás, 24% szakalkalmazott, 7% ügyviteli és egyéb dolgozó. 2002-ben vezetői besorolás 20%, segédmunkás 4%, betanított munkás 14%, egyéb szellemi és szakmunkás 29%, szakalkalmazott 24%, ügyviteli és egyéb munkavállalói kategória 9% (Rózsa, 2004; Kopp, 2002, 2004; Kovács és mtsai 2002).
 
Az egészségi állapot tanulmányunk szerinti dimenziói
A magas vérnyomásbetegséget az alábbi kérdéssel vizsgáltuk: „Állt-e kezelés alatt élete során az alábbi betegségek miatt? – magas vérnyomás.” kérdés, melyre az alábbi válaszlehetőségek voltak: 0 – nem, 1 – igen, régebben, 2 – igen, az elmúlt év során kezeltek járóbetegként, 3 – igen, az elmúlt egy év során feküdt kórházban. Tanulmányunkban a 2, 3 válaszokat vettük figyelembe és hozzáadtunk azokat az eseteket, akik jelenleg szednek gyógyszert is, mivel a hipertónia gyógyszeres kezelése esetükben csak tüneti kezelésnek minősül.
A betegség nélküli munkaképesség csökkenést az alábbi kérdéssel vizsgáltuk: „Összességében hogyan minősíti saját állapotát?” – válaszlehetőségek: 0 – nincs munkaképesség csökkenés, 1 – enyhe munka-képesség csökkenés, 2 – közepes munkaképesség csökkenés, 3 – súlyos teljesítménycsökkenés, 4 – nem képes fizetett munkát ellátni, 5 – székhez vagy tolószékhez kötött, 6 – ágyhoz kötött. A változónkat az alábbi módon értelmeztük: 0. válasz – 0 = nincs munkaképesség csökkenés és 1, 2, 3. válasz – 1 = munkaképesség csökkenés jelenléte. A 30-60 éves aktív munkavállalók mintáján nem találtunk olyan esetet, aki a 4-es 5-ös vagy a 6-os értékeket jelölte volna be.
A betegnapok lekérdezése az alábbi kérdéssel történt: „Az elmúlt egy évben hány napig volt betegállományban?” – a válaszadók itt is önbevallás alapján mondták meg, hogy hány napot töltöttek betegállományban az elmúlt évben. A válaszokat az alábbi módon értelmeztük: 0 – ha egyáltalán nem volt betegállományban, 1 – ha egyáltalán volt betegállományban az elmúlt év folyamán.
 
A munkafeszültség-indikátor (MFI), mint nem hagyományos, független kockázati tényező
Ahhoz, hogy a munkastressz jelenséget mérni tudjuk, nem hagyományos skálázási módszerrel megalkottuk a munkafeszültség-indexet (továbbiakban: MFI) (Münich, 2001; Albu, 1998; Kline, 1998; Vargha, 2000; Jakab, 2004), mely a négy tételre adott válaszlehetőségeket skálába foglalja. A tanulmányunkban kétféle MFI-ről (MFI1995 és MFI2002) beszélünk, mivel a Hungarostudy 1995-ben az elégedettség és a biztonságérzet nem azonos módon volt lekérdezve. Elméletünk szerint az MFI munkafeszültséget mérő négy szintézis jellegű kérdése megfelel a követelmény-kontroll-támogatottság és az erőfeszítés-jutalom-egyensúlyhiány modellek kulcsfontosságú elemeinek, az alábbi módon:
 
Hungarostudy 2002-ben
  • A „követelmények feletti kontroll és a munkatársi támogatottság” modell kulcsfontosságú elemei, a kontroll és a munkatársi támogatottság két szintézis jellegű kérdéssel volt lekérdezve: 1. „Tudja-e befolyásolni, ami a munkacsoportjában történik?” (mint a munkakontrollra utaló kérdés) és 2. „Nehéz élethelyzetben mennyire számíthat az alábbiak segítségére?” A felsorolt válaszlehetőségek közül munkatársi segítségre utaló választ vettük figyelembe (mint a munkatársi támogatottságra utaló kérdés).
  • Az „erőfeszítés-jutalom-egyensúlyhiány” modell szintézisszerű elemei a munkával való megelégedettséget és a munkahelyi biztonságérzetet határozzák meg, és tanulmányunk szerint az alábbi kérdéseknek felelnek meg: 3. „Elégedetlen vagyok munkámmal.” 4. „Örülök, hogy biztos munkám van.”, melyek a R. Rahe féle Stressz és megbirkózás kérdőív elégedettség blokkjából származnak. (Rahe és Tolles, 2002; Kopp és mtsai → 2.1. fejezet)
 
A válaszlehetőségek 0-tól 2-ig terjednek: 0 – egyáltalán nem, 1 – valamennyire, átlagosan és 2 – nagymértékben. A pozitív válaszokat fordítottan értelmeztük, így a skála pontérték növekedése magas munkafeszültséget fejez ki. A skálánk ily módon 0-tól 12-ig terjed. Az MFI2002 („cut point”) metszeti érzékenységét a Beck skála (Rózsa és mtsai → 2.1. fejezet) 18. pontérték feletti klinikai mértékéhez (Kovács és mtsai, 2002; Szádoczky és mtsai, 2003) viszonyítottuk, és ez a munkafeszültség indikátor 6,05 pontértéknek felelt meg (Jakab, 2004). 2002-ben a közepes MFI értékek 4,05-től 7,99-ig terjednek, a kritikusan magas MFI értékeket 8,0 pontérték felett határoztuk meg.
 
Hungarostudy 1995-ben
Az 1995-ös felmérésben a MFI változók a munkahelyi kontroll és a munkatársi támogatottság azonosak voltak. A munkahelyi biztonságra és a munkával való megelégedettségre utaló kérdések az alábbiak szerint voltak lekérdezve:
  1. Munkáját nem szereti, testileg vagy pszichikailag károsodik (mint munkával való megelégedettség) és
  2. Munkahelyén bizonytalan, rossz helyzetben van – nem kapott fizetést, fél hogy elveszti állását (mint munkahelyi biztonságérzet).
 
A válaszlehetőségek ebben az esetben 0 – nem és 1 – igenként voltak megadva. A munkatársi támogatottság és a munkahelyi kontroll kérdések 0 – egyáltalán nem, és 2 – nagymértékben jellemző értékeit vettük figyelembe, melyek kódolása így megfelel a Hungarostudy 1995 alapján lekérdezett munkahelyi elégedettség és munkahelyi biztonságérzet kódolási eljárásainak. A válaszok ez esetben 0 – nem és 1 – igen értelmezést nyernek, askálánk ebben az esetben 0-tól 8-ig terjed. az MFI1995 metszeti érzékenységét, a Hungarostudy 2002-es mintán végzett eljáráshoz hasonlóan, a klinikai mértékű depresszív tünetegyüttes mentén határoztuk meg. Ebben az esetben az MFI1995 skála („cut point”) érzékenysége a 4,05 pontértéknél volt megállapítható. 1995-ben a közepes MFI értékek 3,05-től 5,49-ig, a kritikusan magas MFI értékeket 5,5 pontérték felett határoztuk meg.
 
5.2.1.2-1. táblázat. Az MFI1995 kapcsolata a depresszió, a magas vérnyomás, a munkaképesség csökkenése és a betegállományban eltöltött napokkal, valamint az egyéb kontrollváltozókkal (kor, nem, iskolai végzettség) az 1995-ös felmérés alapján a magyar gazdaságilag aktív munkavállalók körében. Kétváltozós logisztikus regresszió analízis alapján
Csoportok
Változók
Magas vérnyomás
OR (CI 95%); p
Munkaképességcsökkenés
OR (CI 95%); p
Betegállomány
OR (CI 95%); p
Aktív munkavállaló Férfiak (log. regr. I.)
A modell magyarázó ereje:
ExpB 19%
ExpB 32%
ExpB 42%
Iskolai végzettség
NS
1,09 (1,07–1,1), p< ,001
1,01 (1,02–1,03), p: ,022
Kor
1,05 (1,03–1,07), p< ,001
0,8 (0,7–0,9), p< ,001
0,9 (0,8–0,9), p :,002
MFI1995közepes
NS
1,4 (1,06–2,08), p: ,019
NS
MFI1995magas
1,5 (1,04–2,4), p:,032
1,6 (1,09–2,4), p: ,017
NS
Aktív munkavállaló Férfiak (log. regr. I.)
Iskolai végzettség
1,04 (1,02–1,07), p< ,001
1,09 (1,07–1,1), p< ,001
1,02 (1,02–1,03), p: ,011
Kor
1,09 (1,07–1,1) , p: ,033
0,8 (0,8–0,9), p< ,001
0,9 (0,8–0,9), p: ,005
MFI1995közepes
NS
1,4 (1,04–2,08), p: ,023
NS
MFI1995magas
1,5 (1,01–2,3), p: ,050
1,5 (1,05–2,3), p: ,027
NS
Dohányzás
1,7 (1,2–2,3), p< ,001
NS
NS
BMI
1,09 (1,04–1,1), p< ,001
1,05 (1,01–1,1), p: ,007
NS
Aktív munkavállaló Nők (log. regr. I.)
A modell magyarázó ereje:
ExpB 20%
ExpB 34%
ExpB 46%
Iskolai végzettség
1,09 (1,07–1,1), p< ,001
1,1 (1,08–1,1), p< ,001
1,01 (1,01–1,02), p:,037
Kor
0,8 (0,8-0,9), p< ,001
0,8 (0,7–0,8), p< ,001
NS
MFI1995közepes
1,4 (1,05–2,0), p: ,047
NS
NS
MFI1995magas
NS
1,8 (1,3-2,5), p< ,001
1,6 (1,2 – 2,2), p: ,001
Aktív munkavállaló Nők (log. regr. II.)
Iskolai végzettség
1,08 (1,05–1,1), p< ,001
1,09 (1,07–1,1), p< ,001
1,01 (1,01–1,02), p:,035
Kor
0,8 (0,7–0,9), p:, 002
0,8 (0,7–0,8), p< ,001
NS
MFI1995közepes
NS
NS
NS
MFI1995magas
NS
1,7 (1,2–2,3), p: ,002
1,7 (1,3–2,3), p< ,001
Dohányzás
NS
NS
NS
BMI
1,1 (1,06–1,1), p< ,001
NS
NS
 
Tanulmányban csak hozzávetőlegesen tudjuk összehasonlítani a két munkafeszültséget mérő MFI skálát (MFI1995 és MFI2002), mivelhogy a két skála nem teljesen azonos. Az eredmények értelmezésénél ezt a különbséget figyelemmel követjük. Ily módon a munkahelyi biztonság és munkával való elégedettség dimenziók kivételével két – „részben” azonos- munkafeszültség indikátorról beszélünk.
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave