Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


5.2.2.2.3. Speciális stresszkeltő tényezők jelenléte és szerepük az életminőség alakulásában
Vizsgálatunkban különös jelentőséggel bír, hogy az orvosi hivatás más szakmákkal összehasonlítva számos rizikófaktort hordoz magában. A speciális stresszterhelés minden bizonnyal jelentős tényező az orvostársadalom egészségi- és pszichés mutatóinak alakulásában. A szakirodalom adatai szerint a speciális stressz (Sonneck 1982) összetevői több elemből adódnak össze. Az orvosi hivatásból fakadó stressz összetevői a következők: hosszú munkaidő, fizikai és pszichikai nyomás – amely már az orvosi tanulmányok folytatása során érződik, és a szakképzésben hozzáadódó nagy felelősséggel erősödik – gyakori krízis-helyzetek, alacsony jövedelem, adminisztratív terhek, a gyógyszerekhez való könnyű hozzájutás, az önértékelés csökkenése. A legnagyobb stresszt a sikertelen kezelés, a diagnosztikai nehézségek, valamint munkájuknak a magánéletükre gyakorolt hatása jelentheti.
Kutatásunkban a fentiekben ismertetett speciális stresszkeltő tényezők jelenlétére utalnak a következő adatok:
 
5.2.2.2-5. táblázat. Foglalkozás
Foglalkozás, beosztás
Orvosnői minta
Házi gyerekorvos
3,8%
Felnőtt háziorvos
13,7%
Vegyes praxis
9,2%
Foglalkozás egészségügy
24,9%
Sebész
-
Belgyógyász
3,1%
Szülés, nőgyógyász
-
Neurológus
0,3%
Orvoslátogató
1,0%
Általános orvos
0,3%
Bőrgyógyász
0,3%
Reumatológus
2,0%
Pszichiáter
1,4%
Radiológus
0,7%
Aneszteziológus
0,7%
Laboros
0,3%
Szemész
2,4%
Gyermekgyógyász
1,4%
Kórházi szakorvos
0,7%
Pulmanológus
0,3%
Izotóp diagnosztikus
0,3%
Fül-, orr-, gégész
0,3%
Urológus
-
Kardiológus
-
Kutató orvos
0,7%
Rezidens
5,1%
Fogszakorvos
2,4%
 
  • A munkavégzés során jelenlévő káros hatások mennyisége mintánk esetében jelentősen eltér a kontrollcsoportétól. Mintánkban az orvosnők 51,4%-át érte káros hatás, míg a kontrollcsoportban 26,1%-ot. Az orvosnők esetében a munkavégzés közben jelentkező káros hatások 28,8%-nál a terhesség(ek)nél, szülés(ek)nél veszélyeztető ártalomként jelentek meg, és mintegy 10%-nál problémát is jelentettek.
  • A túlzott terhelés fontos mérőszáma az alvás mennyisége. Az orvosnők 82,2%-a kevesebbet pihen, mint 8 óra. az orvosnők számára szignifikánsan (p = 0,0001) kevésbé elég ez az alvásmennyiség. Jellemző az is, hogy az orvosnők szignifikánsan nagyobb mértékben (p = 0,005) érzik úgy, hogy a napközbeni teljesítményüket befolyásolja a fáradtság.
  • Alvászavarral az orvosnők 30,5%-a küzd. (Pl. problémát okoz az elalvás, az éjszakai felébredés, a túl korai ébredés, az alvás teljes időtartama, az alvás minősége.)
  • A munkaidő mennyisége szintén meghatározó faktor: az orvosnők 58,4%-a dolgozik 8 óránál többet egy nap. 24 órát ügyel 6,7%-uk. Egy héten 24 óránál többet ügyel az orvosnők 13,7%-a.
  • A szabadidő mennyisége hétköznap átlagosan 4,3 óra (SD = 9,21). Tendenciaszerűen jelentkezik, hogy az orvosnők mind hétköznaponként, mind pedig hétvégén kevesebb szabadidővel rendelkeznek (p = 0,074).
  • Mindezek fényében érthető, hogy az orvosnők 83%-a érzi magát túlterheltnek.
  • A speciális stressz további fontos összetevője a munkavégzés során előforduló megterhelő, feszült helyzetek halmozódása, illetve ezeknek a szituációknak a megélése, a velük való megküzdés. A feszült helyzetek meglétéről az orvosnők 98,2%-a számol be. A megküzdési stratégiák változatosak: a kollégákkal, illetve a családdal való megbeszélés mellett az elfojtás (14,5%), a dohányzás és a gyógyszerszedés (2%) a jellemző.
  • A Beck Depresszió Kérdőív (BDI), illetve annak rövidített változata a depressziós tünetegyüttes gyakoriságát vizsgálja, azt az érzelmileg, hangulatilag negatív állapotot, amely a mindennapi teljesítőképességet, életminőséget jelentősen befolyásolja (Kopp-Skrabski 1992). A Beck-féle depresszió-pontszámok alapján vizsgált mintában az orvosok és az orvosnők között az enyhe depresszió, az orvosnők között pedig a közepesen súlyos depresszió magasabb arányú. Enyhe depressziós tünetegyüttes (BDI = 10–18): orvosnők között 14,5%, női kontrollcsoport: 12,5%. Középsúlyos depressziós tünetegyüttes (BDI = 19–25): orvosnők: 4,2%, kontroll: 1,9%. vizsgált mintánkban az öngyilkossági gondolatok aránya magasabb (20,8%), mint a kontrollcsoportban (12,3%), és az orvosnők között szignifikánsan gyakoribb, mint az orvosok esetében (p = 0,058 és OR = 1,901, 95% CI = 0,998–3,623).
 
Orvosi mintánk vizsgálatakor nyilvánvalóvá vált, hogy az öngyilkossági gondolatokkal jellemezhető csoportban szignifikánsan magasabb a depresszió-pontszám, és meghaladja az enyhe depresszió határának tekintett 10 pontot (p = 0,0000).
Fontos tényező a stresszel való megküzdés kérdésének vizsgálatakor, valamint az egészségkárosító magatartásformák feltérképezésekor, hogy az inadaptív megküzdési módok (evés-ivás, dohányzás, alkohol- és nyugtatófogyasztás) mennyiben jellemzőek, mint konfliktusmegoldási stratégiák.
A dohányzás tekintetében jellemző, hogy az orvosnők nagyobb arányban és több éven keresztül dohányoznak, mint a kontrollcsoport tagjai (5.2.2.2-6. táblázat). Világszerte megfigyelt tendencia, hogy az orvostanhallgatók körében tanulmányaik során egyre nő a dohányzás előfordulása, és ez a jelenség hazánkban is megfigyelhető (Sima és mtsai 2004). A probléma feltárására irányuló vizsgálatok a folyamatos stresszhatásokkal, a túlterheltség miatti szorongással magyarázzák a medikusévek alatt megnövekedett dohányzást.
 
5.2.2.2-6. táblázat. A dohányzás jellemzői
A dohányzás jellemzői
Orvosnői minta
Női kontrollcsoport minta
Dohányzik
35,8%
32,7%
10 szálnál több cigarettát szív naponta
35,9%
48,6%
10 évnél régebben dohányzik
37,7%
12,1%
 
5.2.2.2-7. táblázat. Megbetegedések alakulása
„Állt-e kezelés alatt élete során az alábbi betegségek miatt?”
Orvosnői minta
Női kontrollcsoport
Daganatos megbetegedések
8%
3,5%
Allergia
18,5%
13,5%
Gyomor- és nyombélfekély
9,5%
5,7%
Gyomor- és bélrendszeri betegségek
10,8%
9,3%
Nőgyógyászati betegségek
24,7%
18,4%
Szív- és érrendszeri betegség
12,8%
10,4%
 
Ami az alkoholfogyasztást illeti: az orvosok között magasabb arányban fordulnak elő azok, akik ritkán (ritkábban, mint hetente) fogyasztanak jelentősebb mennyiségű alkoholt. A kontrollcsoportot a két szélsőség jellemzi: a teljes absztinencia és a rendszeres (hetente több alkalommal történő) alkoholfogyasztás.
A nyugtatók fogyasztásában az orvostársadalom veszi ki erőteljesebben a részét: az orvosnők 7,8%-a szed anxiolytikumot (szorongásoldót), míg a kontrollcsoport nőtagjai 2,3%-ban.
A sportolás, sporttevékenység rendszeres heti végzését is megvizsgáltuk. Az orvosi mintában kevesebben sportolnak: az orvosnők 59,6%-a sportol (a kontrollcsoportban 77,2%-os a megoszlás).
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave