Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


5.3.1.1. Bevezetés

A 20. század közepétől kezdődően nemcsak az orvosi szemléletben tevődött át a hangsúly a tisztán biomedikális megközelítésről a biopszichoszociális megközelítésre, hanem a pszichológiában is kirajzolódott az inkább pszichológiai jellegű paradigmák mellett egy, a fizikai és pszichológiai egészséget integráltan szemlélő megközelítés, amely a stressz és megküzdés témája köré csoportosult. Más szempontból is hasonló a két folyamat. Ahogy az orvosi szemléletváltás egyben azt is jelentette, hogy az inkább betegségközpontú megközelítést felváltotta az egészség-, illetve megelőzésközpontú szemlélet, úgy a pszichológia kezdeti, betegségközpontú analitikus megközelítése helyett is egyre inkább tért nyert a változásnak és a megelőzés lehetőségének szemlélete. Már Erikson is hangsúlyozza, hogy a serdülőkor identitáskrízise olyan lehetőséget jelenthet, amelyben a személyiség bepótolhatja fejlődési elmaradásait. a humanisztikus pszichológia pedig kifejezetten szembeszáll a személyiség megváltoztathatatlanságának gondolatával. Eközben a viselkedés és magatartás vizsgálata olyan új irányzatban kezdi magát definiálni, amelynek fő témája az egészség megőrzése, a megelőzés és a személyiség összefüggései. Ez az irányzat magát egészségpszichológiának hívja.
Az egészségpszichológiai irányzat, a pszichikum és az egészség viszonyának vizsgálata, a megelőzés védő- és rizikófaktorainak elemzése, valamint a stressz és megküzdés témaköre olyan új szemléletű, a fizikai, a pszichológiai és a társas-szociális tényezők együttes, integrált kezelését helyezi előtérbe, amely indokolttá teszi az életesemények mint krízisek és az életminőség együttes vizsgálatát.
Ha a krízishelyzeteket mint életeseményeket a személyiséget érő hatások szempontjából szeretnénk osztályozni, akkor érdemes megkülönböztetni a fejlődési kríziseket az accidentális/tárgyvesztéses krízisektől. A fejlődési krízisek, mint például a serdülőkori identitásválság, az életközépi válság vagy az életlehetőségek időskorral járó beszűkülésének válsága hosszú lefolyású változásokat jelentenek a személyiség számára. Ezek terápiás megközelítése is közép- vagy hosszú távú. Ugyanakkor az accidentális/tárgyvesztéses krízisek, mint a szétköltözés, a munkahely elvesztése, a hirtelen jött betegségek vagy a halálesetek, amelyek majd mint látjuk tipikus tételei az életesemény-kérdőívnek, a személyiség megküzdő kapacitását hirtelen terhelik meg. Ebben a kritikus időszakban a személy rendkívül sérülékeny és veszélyeztetett lehet. Az időben érkező támogatás, beavatkozás ilyenkor elsődleges fontosságú. Mindemellett azonban megfigyelhető, hogy az accidentális/tárgyvesztéses krízisek igazán kritikus időszaka általában 6 hét alatt lezajlik. Ezért a krízisintervenciós megközelítés a hosszú távú terápiák helyett az időben érkező és hozzáférhető segítségnyújtást helyezi előtérbe, amelynek elsődleges célja nem a személyiség és az önismeret fejlődése, hanem az eredeti, működőképes állapot visszaállítása vagy legalább megközelítése. Bár a krízisek kritikus időszaka viszonylag hamar elmúlik, hosszú távú hatásuk azonban nem marad el. A nagy trauma lezajlása torkollhat egy hosszan elnyúló, tartós szenvedés állapotába, de lehetőséget is teremthet a változásra, a személyiség fejlődésére, magasabb szinten történő integrációjára, így az életminőség javulására. Éppen ezért jelen tanulmányunk ezeknek a kritikus eseményeknek hosszú távú, akár öt évre is elnyúló hatását vizsgálja.
Az életesemények vizsgálatának talán legérdekesebb kérdése a mögöttes rizikó-, illetve védőfaktorok szerepe. Miképpen történhet meg, hogy az egyik embert egy krízis, egy trauma tönkretesz, míg a másikat fejlődésre készteti? Hogy az egyik ember ugyanazt a problémát traumának, a másik kihívásnak értelmezi? Vajon hol vannak, és milyen ismérvek szerint rendeződnek a személyiség struktúrájában azok a védőmechanizmusok, amelyek segítenek túlélni a kríziseket, és megőrizni a fizikai és a pszichológiai egészséget, életminőséget? Természetesen nem vállalkozhatunk arra, hogy egy ilyen összetett és tág kérdéskört teljesen megválaszoljunk, de a Rahe-féle életesemények összevetése az életminőség hosszú távú alakulásával fontos lépés lehet a mögöttes hatásmechanizmusok megértésének irányába.
A Rahe és munkacsoportja által kifejlesztett Stressz és megküzdés kérdőív széles körben ismertté és népszerűvé vált Életesemény Listájának hazai adaptációját egy országos reprezentatív mintán, a 2002-es Hungarostudy-felmérés alapján vizsgáljuk.
A mintában nemcsak arra kérdeztünk rá, hogy előfordult-e az elmúlt 5 év folyamán a vizsgálati személy életében egy-egy életesemény, hanem arra is, hogy a vizsgálati személyeket ezek az életesemények mennyire érintették érzelmileg. Így a tanulmányban a különböző életesemények előfordulási gyakorisága mellett elemezni tudjuk a hozzájuk tartozó szubjektív megítéléseket is.
Célunk, hogy a Rahe-féle Stressz és megküzdés kérdőív eddigi hazai elemzései mellett (Rózsa és mtsai., 2004) olyan összefüggéseket találjunk az életesemények és életminőség között, amelyek alkalmasak lehetnek a személyiség további dimenzióinak és megküzdő kapacitásának feltárásához.
Ennek érdekében többféle életminőség-mutatót is képezünk a Hungarostudy felmérésből, majd ezeket vetjük össze az életeseményekkel. Így a Rahe–Holmes-féle életesemény-értékekhez, más néven LCU-értékekhez (Life Change Unit) hasonló „tapasztalati” súlyokat kapunk, melyek segítségével jól megragadható az életesemények valódi hatása. végül összevetjük a vizsgálati személyek szubjektív értékelését az életesemények valódi következményeivel.
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave