Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


5.3.1.3. Az életminőség-mutatók képzése

A jelen monográfia az életminőség olyan összetett megközelítését támogatja, amely nem szűkíti le a kérdést csupán egyetlen területre, hanem figyelembe szeretné venni mind a fizikai egészséggel, mind a pszichikummal, mind a szociális környezettel kapcsolatos hatásokat. Ez a szemlélet lehetővé teszi, hogy a hagyományos biomedikális paradigma helyett olyan modern magatartástudományi, biopszichoszociális megközelítéssel vizsgáljuk az életminőséget, amely integrálni tudja az egyént érő fizikai, mentális és szociális hatásmechanizmusokat (Kopp és Pikó → 1.2. fejezet). Egy-egy életeseménynek sokszor mindhárom területen megjelennek a következményei. A házasság, a válás, a betegségek, a halálesetek, a gyermek születése vagy a munkahelyi és anyagi helyzet változása egyaránt vonhatnak maguk után változásokat a fizikai és a pszichikai állapotban, csakúgy mint a társas-szociális helyzetben. Jelen tanulmányban elsősorban a fizikai és a pszichikai állapotra vonatkozó következményeket szeretnénk megvizsgálni.
 
Az életminőség-mutatók skálái
A Hungarostudy 2002 számos olyan skálát tartalmaz, amely alkalmas az életminőség fizikai és pszichológiai dimenzióknak a mérésére (Kopp és mtsai → 2.1. fejezet). Ezeket a skálákat mint következményváltozókat külön-külön is fel fogjuk használni az életesemények elemzésére. A következő skálákat vonjuk be vizsgálatunkba:
  • WHO Jóllét Index,
  • Beck Depresszió Kérdőív,
  • reménytelenség,
  • szorongás,
  • vitális kimerültség,
  • énhatékonyság/kompetencia,
  • koherenciaérzés,
  • az élet értelme,
  • unalom,
  • az egészségi állapot önbecslése,
  • a munkaképesség csökkenés,
  • a fájdalmakkal kapcsolatos korlátozottság,
  • munkaképtelen napok önbecslése,
  • Betegségteher Index.
 
Megjegyzendő, hogy a szorongásra, az élet értelmére és az unalomra a kérdőívben csak egy-egy kérdés utal, de a korábbi vizsgálatok alátámasztják ezeknek a kérdéseknek a validitását is. Ahhoz, hogy bővebb áttekintést kaphassunk az elemzésbe bevont életminőség-mutatókról, érdemes megvizsgálni egymással való kapcsolatukat. Korrelációs mátrixuk azt mutatta, hogy ezek a dimenziók egymással szinte kivétel nélkül szignifikáns összefüggést mutatnak. Egyedül az élet értelmére vonatkozó kérdésnél láttunk lazább kötődést a többi dimenzióhoz (1 esetben csak tendenciaszerű és 1 esetben a kapcsolat hiánya), amelyet a nagyon alacsony korrelációs hányadosok is mutatnak. A többi dimenziót tekintve a legszorosabb kapcsolat a Beck Depesszió Kérdőív és a reménytelenség közötti 0,75-ös korreláció volt, de általában is elmondható, hogy a korrelációs hányadosok viszonylag magas értékeket vettek fel. Ez azt jelenti, hogy ezek a skálák bár mást és mást mérnek, de sok hasonlóságot, átfedést is mutatnak.
 
Életminőség-mutatók belső struktúrájának feltárása, életminőség-faktorok képzése
Tekintettel arra, hogy a vizsgálatba bevont életminőség-mutatók sok együttjárást tartalmaznak, érdemes volt feltárni mögöttes struktúrájukat. a 3.1-es fejezetben bemutatott, az életminőség-skálára elvégzett teljes faktoranalízishez képest itt csak a fizikai és a pszichológiai életminőség skáláit vizsgáltuk, az elégedettség mutatóit nem. Faktoranalízissel 2 jól definiálható faktor rajzolódott ki. A szokásos eljárást követve sorban kihagytuk azokat a mutatókat, amelyek 0,3 alatti varianciával szerepeltek a faktorstruktúrában. Így a végső megoldásban csak 8 életminőség-mutató maradt. A fizikai állapotra utaló életminőség-mutatók a mi elemzésünkben is tisztán elkülönültek a pszichológiai állapotra utaló életminőség-mutatóktól (Kopp és mtsai → 3.1. fejezet). A két faktor a következő skálákat tartalmazta:
 
1. faktor: FIZIKAI ÉLETMINŐSÉG
  • a munkaképesség csökkenés,
  • Betegségteher Index,
  • az egészségi állapot önbecslése,
  • a fájdalmakkal kapcsolatos korlátozottság.
2. faktor: PSZICHOLÓGIAI ÉLETMINŐSÉG
  • Beck Depresszió Kérdőív,
  • reménytelenség,
  • szorongás,
  • WHO Jóllét Index.
 
A faktorstruktúra szignifikáns volt, a teljes variancia 57%-át magyarázta.
A két dimenzió ilyen egyértelmű elkülönülése azért is rendkívül lényeges eredmény, mert tisztán kirajzolódni látszik egy fizikai és egy pszichológiai állapotot jelölő terület, amely alátámasztja az életminőségek multidimenzionális megközelítését. A továbbiakban a 2 faktort mint eredményváltozókat szintén bevontuk az életesemények vizsgálatába.
 
5.3.1.4. Az életesemények hatása az életminőségre
Az eredeti Rahe–Holmes-féle Életesemény Lista (Holmes, Rahe, 1967, Rahe, 1975, Hobson és mtsai, 1998) kiértékelése a vizsgálati személyekkel megtörtént életesemények pontértékeinek összeadásával történik. Ezeket a pontértékeket egy 394 fős vizsgálat alapján alakították ki, amelyben a vizsgálati személyeknek súlyozniuk kellett, hogy a különböző életesemények mennyire befolyásolták az életüket. Az így kapott eredmények alapján alakították ki azokat a 0 és 100 közötti pontértékeket, amelyek Rahe-féle LCU-értékek (Life Change Unit) néven váltak közismertté. Ezeknek a pontértékeknek a segítségével könnyen ki lehet számítani, hogy az illető személy életére jelenleg mennyire lehetnek jellemzők a stressz és az ebből fakadó fizikai és mentális problémák. Csak azt kell tudnunk, hogy az elmúlt időszakban (a magyar vizsgálatban ez az elmúlt 5 év) mely életesemények történtek meg a vizsgálati személlyel. Ezekhez az életeseményekhez tartozó pontértékeket (tulajdonképpeni súlyokat) szokták összegezni a stressz jelenlegi nagyságának becsléséhez.
Egy ilyen típusú súlyozott összeg számítását céloztuk meg mi is a kérdőív adaptált és hazai mintán tesztelt változatával. Regressziós modellünkben az életesemények súlyozott összegével szeretnénk jól előre jelezhetővé tenni az életminőséget, illetve a fizikai és mentális egészségi állapotot, amelyet jelen megközelítésben az életminőség-mutatók és a két életminőség-faktor reprezentálnak. A regressziós elemzés lényege tudniillik éppen az, hogy megtaláljuk azokat a súlyokat, amelyeket a független változókhoz rendelve a lehető legpontosabb előrejelzést tudjuk adni a függő változók értékére.
Az eljárás könnyebb megértése érdekében álljon most itt egy példa. az eredeti Rahe–Holmes-féle modellben, ha például a vizsgálati személynek meghalt a házastársa, az 100-as pontértéknek felel meg. Ha emellett munkahelyéről elbocsátották, amely 47-nek számít, és nagyobb baleset vagy betegség érte, amely 53-nak, akkor a rá jellemző stresszérték e három összege, 200 lesz. Ha egy másik személyt tekintünk, akit nyugdíjaztak, ami 45 pontot ér, elvált, amely 73-at, és gyermeke elköltözött otthonról, amely 29-et, akkor az ő stresszértéke 147 lesz. Hasonló módon minden személy stresszértékét ki tudjuk számítani a vele megtörtént életesemények alapján. Ezek a kiszámított stresszértékek az eredeti Rahe–Holmes-féle modell szerint előrejelzik az egészség alakulását.
A regressziós modell segítségével mi fordítva tettük fel a kérdést: Milyen pontértékeket (súlyokat) rendeljünk az egyes életeseményekhez, hogy a lehető legjobban jósolja be az egészséget? Az egészség mérésére a fizikai és a pszichológiai életminőség skáláit és faktorait használtuk. Ha például a fizikai életminőséget szeretnénk a lehető legjobban bejósolni az életesemények alapján, akkor a regressziós számítások eredményeképpen az derül ki, hogy a nagyobb balesetet vagy betegséget 78 pontnak, a nyugdíjba vonulást 35-nek, míg az anyagi helyzet romlását 17-nek érdemes beszámítani, mert az ezekkel kapott stresszértékek jósolják be legjobban a jelenlegi fizikai életminőséget.
Összefoglalva, a mi modellünkben a bemeneti, avagy független változók az életesemények. Ezekhez keresünk megfelelő súlyokat. A függő, avagy eredményváltozó az életminőség. Mivel 14 életminőség-mutatónk és 2 életminőség-faktorunk van, ezért összesen 16 regresszióelemzést végeztünk el.
 
Az eredmények ismertetése
A 14 életminőség-mutatóra mint kimeneti változóra elvégzett regresszióelemzések közül mindegyik szignifikáns modellt eredményezett, azonban közülük csak 8 magyarázóereje volt jelentős, 10% fölötti. Azon 8 életminőség-mutató közül, amelyekre az életesemények hatása számottevőnek mutatkozott 4 tartozott a fizikai, 4 a pszichológiai életminőség-mutatók közé, és ezek egyetlen kivétellel pontosan a képzett faktorok tételeit ölelték fel (5.3.1-3. táblázat).
 
5.3.1-3. táblázat. Az életesemények hatása az életminőségmutatók skáláira és faktoraira
Skála megnevezése
R2
A fizikai életminőség skálái
az egészségi állapot önbecslése
0
,261
a munkaképesség csökkenés
0
,294
a fájdalmakkal kapcsolatos korlátozottság
0
,132
munkaképtelen napok önbecslése
0
,064
Betegségteher Index
0
,213
elégedettség
0
,044
A pszichológiai életminőség skálái
WHO Jóllét Index
0
,115
Beck Depresszió Kérdőív
0
,177
reménytelenség
0
,175
szorongás
0
,088
vitális kimerültség
0
,170
énhatékonyság/kompetenci,
0
,044
koherenciaérzés
0
,072
az élet értelme
0
,015
unalom
0
,018
faktor: FIZIKAI ÉLETMINŐSÉG
0
,262
faktor: PSZICHOLÓGIAI ÉLETMINŐSÉG
0
,108
 
A 4 jó eredményt adó fizikai életminőség-mutató tehát a munkaképesség-csökkenés, a Betegségteher Index, az egészségi állapot önbecslése és a fájdalmakkal kapcsolatos korlátozottság volt. A 4 jó eredményt adó pszichológiai életminőség-mutató is majdnem lefedte a pszichológiai életminőség-mutató tételeit, de a szorongás helyére, amelyre csak 8%-os magyarázóerővel hatnak az életesemények, a vitális kimerültség lépett a maga 17%-os magyarázóerejével. tehát a 4 jó eredményt adó pszichológiai életminőség-mutató a Beck Depresszió Kérdőív, a reménytelenség, a vitális kimerültség és a WHO Jóllét Index volt. Már itt is látható, hogy a pszichológiai mutatókra kisebb erővel hatnak az életesemények, mint a fizikaiakra. A legmagasabb összefüggést a munkaképesség-csökkenéssel (majdnem 30%-os magyarázóerő) és az egészségi állapot önbecslésével kaptuk (több mint 26%-os magyarázóerő) (5.3.1-1. ábra).
 
5.3.1-1. ábra. Az életesemények hatása a fizikai és a pszichológia életminőség skáláira
 
Hasonló módon elvégeztük regressziós elemzésünket a képzett 2 faktorra is. Az életesemények hosszú távú hatása a fizikai életminőség-faktort 26%-ban, míg a pszichológiait 11%-ban magyarázták.
Végül összevetettük ezeket a „tapasztalati” súlyokat a különböző életeseményekre adott szubjektív megítélésekkel. A szubjektív megítélések értékelését kétféleképpen is el lehet végezni. Az első módszer szerint mindegyik életeseménynél a populáció teljességére vonatkozó összátlagot számítjuk ki. Például a válás pontértékének kiszámításánál mindazokat a személyeket vesszük, akikkel megtörtént ez az életesemény. Ezeknek a személyeknek az értékelését tudjuk átlagolni, és így ehhez az életeseményhez az egész populációra jellemző súlyt kapunk. Ha mind a 27 életeseménynél így számolunk, akkor hasonló módon járunk el, mint Rahe az eredeti súlyok kialakításánál. Így kaphatunk egy súlyrendszert a magyar populációra. Tekintettel arra, hogy a szubjektív megítélések egyéni különbözőségét is szeretnénk bevonni a vizsgálatba, a jelen tanulmányban egy másik módszer szerint jártunk el. Nem a populáció teljességére vonatkozó átlagokat számítottuk ki, hanem minden személynél a vele megtörtént életesemények egyedi értékeléséből egyszerű összeg képzésével egy összértéket számítottunk. Ezeket a szubjektív ítéleteket vetettük össze a fizikai és a pszichológiai életminőség értékeivel. Számításaink szerint az életesemények szubjektív értékelése a fizikai életminőséggel 0,22-es, míg a pszichológiai életminőséggel csak 0,07-es korrelációt mutat (5.3.1-2. ábra).
 
5.3.1-2. ábra. Az életesemények hatása a fizikai és a pszichológia életminőség faktoraira
 
Az eredmények megbeszélése
Megállapíthatjuk, hogy az életesemények hosszú távon mind a pszichológiai, mind a fizikai életminőséget jelentősen befolyásolják. Mindemellett azt tapasztaltuk, hogy az életeseményeknek a fizikai életminőségre gyakorolt hatása jelentősebb. az életeseményeknek a fizikai életminőség skáláira gyakorolt 13–30%-os, illetve a pszichológiai életminőség skáláira gyakorolt 12–18%-os hatása erős eredménynek számít. Hasonlóan szoros összefüggéseket, 26 és 11%-os hatást találtunk a fizikai és a pszichológiai életminőség faktoraira. Figyelembe kell ugyanis vennünk, hogy az életesemények hatásának regressziós modelljében a teljes magyar lakosságra érvényes súlyokat számítottuk ki. Tehát az egyes életeseményekhez olyan mérőszámokat kapcsoltunk, amelyek nem tükrözik a személyek ítélete közötti különbségeket. Pedig az életesemények hatásának személyenkénti megítélése igen eltérő lehet. A vizsgálat kimutatta, hogy a különböző életesemények személyenkénti megítélése nagy szórást mutat. Ezek a szélsőségek feltevésünk szerint két forrásból is táplálkozhatnak. Egyrészt az egyes vizsgálati személyek különbözőképpen ítélik meg egy-egy eseménynek nemcsak a súlyát, hanem sokszor az irányát, előjelét is. Ami az egyik embernél traumaként jelenik meg, azt a másik ember kihívásnak észlelheti. Az ilyen típusú megküzdési stratégiák mint személyiségtényezők mellett ugyanakkor egy másik lehetséges hatás is színezheti a képet. Tudniillik a krízis megélése, átvészelése hatására a személy utólag is átértékelheti az esemény jelentőségét vagy akár előjelét is, ha például a tapasztalatokat és a személyiség fejlődését pozitív hozadékként tudja elkönyvelni. A különböző életesemények ellentmondásosságát támasztja alá, hogy látszólag egyértelműen pozitív vagy negatív események is kaptak a mintában jelentős számú ellentétes irányú értékelést, mint például az anyagi helyzet romlása vagy a házasságkötés. Szintén hasonló jelenséggel magyarázható, hogy szinte minden életesemény tekintetében a semleges válaszok túlreprezentáltak. Elképzelhető, hogy pont az ilyen típusú, az egyén számára negatív és pozitív hozadékkal is bíró életesemények kerültek ebbe a kategóriába.
Mivel a jelen regressziós modellben egy-egy életeseményt a teljes mintára vonatkozó egyetlen súly reprezentál, ezért az életesemények fent említett személyes és személyen belüli megítélésének heterogenitása mellett a 26, illetve 11%-os magyarázóerő valóban jó értéknek számít. A továbbiakban akkor várhatunk ennél magasabb értékeket, ha sikerül megragadnunk a személyiség azon dimenzióit, amelyek felelőssé tehetők a megküzdési potenciál és egyéb védőmechanizmusok megjelenéséért. Ezek alapján olyan csoportok azonosítása válhatna lehetővé, amelyeknek különböző krízishelyzetre történő reagálása homogénebb, így az életesemények fizikai és pszichológiai életminőségre tett hatása jobban megragadható.
A szubjektív megítélés összevetése az életminőséggel azért különösen fontos, mert itt tudjuk tetten érni az egyén személyes vélekedését, attitűdjét az őt ért krízissel kapcsolatban. A szubjektív megítélés is a fizikai életminőséggel mutat erősebb összefüggést, a pszichológiai életminőséggel kevésbé. Bár látható, hogy mindkét összefüggés kicsit alacsonyabb mértékű, mint amelyet az életesemények valódi hatásának kiszámításánál kimutattunk, mégis azt mondhatjuk, hogy az emberek döntő hányada tudatában van a krízisek következményeinek. Éppen ezért várható, hogy az életesemények hatása jól mérhetővé tehető szubjektív értékítéleteken alapuló önkitöltős tesztek segítségével.
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave