Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


5.3.2.5. Vizsgálati eredmények a Hungarostudy 2002 felmérés adatai alapján Módszertan

A Hungarostudy 2002 felmérés életeseményekkel kapcsolatos kérdései alapján azt vizsgáltuk, hogy hogyan hat a gyász a testi és a lelki egészségre. Ebben a felmérésben mortalitási adatok vizsgálatára nincs lehetőség, igen széles skálán vizsgálhatóak azonban a testi és a lelki egészség mutatói.
Vizsgálati mintánkba azok kerültek, akiknek az elmúlt öt évben házastársa, élettársa, egyéb közeli hozzátartozója vagy barátja halt meg. A veszteséget átélteket két csoportba osztottuk: az elsőbe azok tartoztak, akik a fentiek közül egy veszteséget éltek át, a másodikba azok, akik többszörös veszteséget éltek át. Az adatokat életkori csoportok és nemek szerint elemeztük. A vizsgálatban használt életkori csoportok a következők voltak: 18–44 év közöttiek, 45–64 évesek és 64 évnél idősebbek.
A vizsgált minta teljes létszáma 11 632 fő. (A vizsgálatban nem vettek részt azok, akik a fenti kérdések valamelyikére nem válaszoltak). Azok száma, akik nem éltek át veszteséget az elmúlt 5 évben: 6729. Az egy veszteséget átéltek száma: 4069. A többszörös veszteséget átéltek száma: 834. Az egyes kategóriákba került személyek számát az 5.3.2-1. táblázat mutatja.
 
5.3.2-1. táblázat. A vizsgált minta jellemzői: az egyes kategóriákban szereplő személyek száma és a korcsoportjaikon belüli megoszlásaik százalékos arányai
 
Nem volt vesztesége
Egy veszteséget élt át
Több veszteséget élt át
18–44 férfi
N = 1600 (64%)
N = 816 (32%)
N = 101 (4%)
18–44 nő
N = 1826 (64%)
N = 969 (33%)
N = 74 (3%)
45–64 férfi
N = 985 (54%)
N = 695 (38%)
N = 149 (8%)
45–64 nő
N = 1186 (55%)
N = 783 (37%)
N = 181 (8%)
65– férfi
N = 404 (49%)
N = 294 (35%)
N = 132 (16%)
65– nő
N = 728 (50%)
N = 512 (36%)
N = 197 (14%)
Összesen
N = (58%)
N = (35%)
N = (7%)
 
A gyászolók életminőségét a pszichés és a fizikális jóllét egyes mutatói és az egészségi állapot önbecslése alapján elemeztük. Ennek során vizsgáltuk a depresszió, a szorongás, a vitális kimerültség mértékét, az alvászavarok gyakoriságát, a betegség miatt kiesett munkanapok számát, a mindennapi tevékenységet korlátozó fájdalmak gyakoriságát, a betegségteher indexet, az egészségi állapot önminősítését, a reménytelenség fokát, az alkoholfogyasztás mértékét, az öngyilkossági gondolatok és az öngyilkossági kísérletek arányát, valamint a közlekedési balesetek számát. vizsgálataink során többváltozós elemzéseket és logisztikus regressziót végeztünk az SPSS 11.0.1 program segítségével. Az eredményeket életkorra, nemre és a legmagasabb iskolai végzettségre kontrolláltuk.
 
Eredmények
Eredményeinket az 5.3.2-2. táblázatban foglaljuk össze. A táblázat életkori csoportok és nemek szerinti bontásban mutatják be, hogy a különböző változóknak a veszteségekkel való összefüggései milyen mértékben szignifikánsak azok körében, akik egy vagy több veszteséget éltek át. (Minden esetben a felső sorban szereplő érték jelzi, hogy az adott paraméter tekintetében az egy veszteséget átéltek eredményei mennyire szignifikánsak azokhoz képest, akik nem éltek át veszteséget, a második sor pedig azt mutatja, hogy a többszörös veszteséget átéltek adatai milyen mértékben szignifikánsak a veszteséget át nem éltek adataihoz viszonyítva.)
 
5.3.2-2. táblázat. Egyes pszichés problémák és testi tünetek összefüggései a veszteségekkel (szignifikancia szintek életkorok és nemek szerinti bontásban)
 
1844 férfi
1844 nő
4564 férfi
4564 nő
65 férfi
65
Beck Depresszió
*
*
**
n. s.
n. s.
***
n. s.
*
**
***
n. s.
n. s.
Feszült, ideges
***
***
***
*
n. s.
**
*
*
**
***
**
**
Vitális kimerültség
*
***
***
n. s.
n. s.
*
n. s.
**
***
***
n***
**
Alvászavar
*
*
**
n. s.
n. s.
*
*
***
***
**
*
n. s.
Betegség miatt kiesett napok száma
n. s.
n. s.
*
*
n. s.
n. s.
n. s.
***
n. s.
n. s.
n. s.
n. s.
Fájdalmak
*
***
n. s.
*
n. s.
*
**
**
*
**
*
n. s.
Mellkasi fájdalmak
*
n. s.
n. s.
*
n. s.
n. s.
*
*
n. s.
n. s.
n. s.
*
Betegségteher
***
***
*
*
n. s.
**
*
**
*
**
n. s.
*
Egészségi állapot önminősítése
*.
*
n. s.
n. s.
n. s.
n. s.
n. s.
n. s.
*
***
n. s.
n. s.
Általános jóllét
**
n. s.
n. s.
n. s.
n. s.
n. s.
n. s.
**
n. s.
**
n. s.
n. s.
Reménytelenség
n. s.
n. s.
n. s.
n. s.
n. s.
**
n. s.
*
*
***
n. s.
*
Öngyilkossági kísérletek száma
n. s.
n. s.
n. s.
*
*
n. s.
n. s.
n. s.
n. s.
***
n. s.
n. s.
n. s.: nem szignifikáns; * p<0,05; ** p<0,01; *** p<0,001
A sorokon belül a felső értékek: egy veszteséget átéltek adatai a veszteséget át nem éltekhez viszonyítva; az alsó értékek: többszörös veszteséget átéltek adatai a veszteséget át nem éltekhez viszonyítva
 
A fenti eredmények azt jelzik, hogy a gyászolók körében általában magasabb a depresszió mértéke, a szorongás, a vitális kimerültség, nagyobb az alvászavarok és a mindennapi tevékenységet korlátozó fájdalmak gyakorisága. Mindezek a problémák – amint ezt a magasabb Betegségteher Index is mutatja – a mindennapi életvezetést megnehezítik, az életminőséget jelentősen rontják.
Miközben ezek a nehézségek a legtöbb gyászoló esetében fennállnak, vannak olyan mutatók, amelyek nem általánosságban jellemzik a gyászolókat, hatásuk korlátozottabb, a veszteséget átélőknek csak egy-egy csoportjára jellemzők. (Ezeket a szórványosabb eredményeket a táblázat nem tartalmazza.) Így például a gyász kizárólag a középkorú nők körében növelte meg kimutathatóan az öngyilkossági gondolatok számát – ennek megfelelően körükben magasabb az öngyilkossági kísérletek száma is. Csak nők körében emelkedett a pánikbetegség gyakorisága is (mind a fiatalabbak, mind a középkorúak körében). A reménytelenség érzetét elsősorban a többszörös veszteségek növelik, nőknél minden korcsoportban, férfiaknál csak a középkorúak esetében. Az alkoholfogyasztás csak a fiatal, többszörös veszteséget átélt férfiak és nők körében emelkedett statisztikailag is kimutatható mértékben (bár meg kell jegyeznünk, hogy ennél a kérdésnél a válaszadók feltételezhető bagatellizálása torzíthatja az eredményeket, erre utalhatnak az alkoholfogyasztással kapcsolatos kérdések eredményeinek esetenkénti ellentmondásosságai is). Az eredmények szórványosak a mellkasi- és gyomortáji fájdalmak gyakorisága, a közlekedési balesetek száma és a daganatos betegség miatti kezelés esetében.
Nem találtunk szignifikáns összefüggéseket a következő területeken: fejfájás gyakorisága, munkaképtelen napok száma az elmúlt évben szívinfarktus miatt, májbetegség miatt, elszívott cigaretták száma (ez utóbbinál csak a 18–44 éves, többszörös veszteséget átélt nőknél volt szignifikáns kapcsolat).
A vizsgált paraméterek tekintetében a fiatalabbak és a középkorúak általában több problémát jeleznek, mint az idősebbek. A nemi különbségeket tekintve: a vizsgált területeken kissé gyakoribbak a veszteséggel összefüggő problémák a nők körében.
 
Megbeszélés: a vizsgálati eredmények értékelése
Vizsgálati eredményeink számos területen alátámasztják a fentebb idézett szakirodalmi adatokat.
Gyászolók körében nő a depresszió és a szorongás mértéke, a pánikzavar gyakorisága, a mindennapi tevékenységet korlátozó fájdalmak gyakorisága, egyes csoportokban az öngyilkossági gondolatok és az öngyilkossági kísérletek száma, az alkoholfogyasztás mértéke és a közlekedési balesetek száma.
Bár a mellkasi fájdalmak gyakorisága egyes csoportokban szignifikánsan nagyobb volt, nem találtunk összefüggést a szívinfarktus miatti kezelés és a veszteségek átélése között. Mivel saját mintánkban azokat vizsgáltuk, akiknél a veszteségek az elmúlt öt évben következtek be, valószínűsíthető, hogy az infarktusok gyakoriságának növekedése ilyen időtávon belül már nem szignifikáns. Kaprio (1987) vizsgálata szerint pl. nők körében az infarktus gyakorisága az első hónapot követően egészen az utánkövetés ötödik évének végéig nem haladta meg a kontrollcsoport értékeit, férfiak körében a növekedés az első hónapot követően viszonylag alacsony, különböző időpontokban 1-16% közötti volt. A szakirodalmi adatoknak megfelelően kevesebb pszichés problémát jeleznek az idősek, mint a fiatalabbak.
Ellentmondani látszik azonban több vizsgálat megállapításának az az eredményünk, miszerint a vizsgált paraméterek tekintetében több eltérés tapasztalható nők körében, mint férfiaknál. Ennek oka minden bizonnyal az lehet, hogy a vizsgált paraméterek gyakorisága vagy súlyossága általában is nagyobb a nők körében. a Hungarostudy 2002 összesített adatai szerint pl. a depresszió pontszámok átlaga a nők körében minden korcsoportban nagyobb, mint férfiaknál. A nők között az öngyilkossági kísérletek aránya 3,7%, míg a férfiaknál 2,0% (Purebl és Kovács → 6.3. fejezet). Krónikus fájdalomról a Hungarostudy felmérésben szereplő férfiak 32,7%-a, míg a nők 39,9%-a számol be (Ress → 6.11. fejezet). A férfiak veszélyeztetettségének nagyobb mértékét elsősorban a gyászolók mortalitásával foglalkozó tanulmányok jelzik – a Hungarostudy 2002 felmérés azonban nem ad információkat a mortalitásról.
Néhány területen eredményeink nem hasonlíthatóak össze szakirodalmi adatokkal, mivel egyes paramétereket más kutatók nem vizsgáltak még. tudomásunk szerint ez az első felmérés, amely vizsgálja a gyászolók körében a vitális kimerültséget, a reménytelenséget, a WHO általános Jóllét skálájának eredményeit.
Vizsgálatunknak azonban vannak korlátai. Nem rendelkezünk információval arról, hogy a vizsgálatban szereplők pontosan mennyi idővel korábban élték át a veszteséget (csak annyit tudhatunk, hogy öt éven belül), ezért nem tudjuk megvizsgálni a veszteség óta eltelt idő hatását sem. A vizsgálati mintába kerülők számának növelése érdekében összevontan vizsgáltuk a különböző típusú halálesetek hatásait. Bár ez képet adhat a gyász hatásairól általában, de nem teszi lehetővé az adatok összehasonlítását olyan vizsgálatokkal, amelyekben pl. csak az özvegység hatásait vizsgálták. Vélhetőleg ez az összevonás csökkenti egyes hatások mértékét is, hiszen a házastárs halála önmagában általában nagyobb érzelmi hatást gyakorol, mint az egyéb hozzátartozó illetve a barát halála. Holmes és Rahe stressz skáláján a házastárs elvesztését 100 ponttal, az egyéb közeli hozzátartozó elvesztését 36 ponttal, míg a barát elvesztését 37 ponttal jelölik (Holmes 1967). Ez a hátrány azonban más szempontból előny: saját vizsgálatunk tágabb képet nyújt a veszteségek általános hatásairól, mint azok a felmérések, amelyek egy-egy veszteségtípusra fókuszálnak.
Tendenciáit tekintve jelen vizsgálatunk is megerősíti, hogy egy közeli hozzátartozó elvesztése negatív hatást gyakorol a testi és a lelki egészégre. A közeljövő egyik legfőbb kutatási feladata azoknak a tényezőknek a feltárása lehet, amelyek ezeknek a hatásoknak a közvetítésében leginkább szerepet játszanak. Amennyiben sikerül megismernünk, hogy melyek azok a tényezők, amelyek fokozzák a gyászolók morbiditását és mortalitását, akkor idejében fel tudjuk ismerni a veszélyeztetett csoportokat és egyéneket, még mielőtt az egészségkárosodás bekövetkezne, és ha ismerjük azokat a tényezőket, amelyek igazoltan csökkenthetik a megbetegedési és halálozási arányokat, ezek segítségével elősegíthetjük a gyász feldolgozását, és ezzel megelőzhetjük, hogy a gyász – az általa előidézett halál miatt – önmaga is további gyász forrása legyen.
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave