Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


5.3.3.3. A munkanélküliség és nemi, nemzedéki/nemzedékközi összefüggései

Magyarországon a kilencvenes évek elején a munkanélküliek nagy többsége (59%-a) különféle leépítések és átszervezések következtében vesztette el állását, 10%-a éppen befejezte a tanulást, és csaknem ugyanennyien maguk mondtak fel.
Jelenleg a 15–19 évesek 24%-a munkanélküli, az 55–59 évesek esetében ez az arány mindössze 3,6%. A munkanélküliek 4%-a egy hónapnál rövidebb ideje keres állást, 23%-uk 13–24 hónapja állástalan, és igen nagy hányaduk (22%) már 25 hónapja vagy régebben nem talál állást. 100 munkanélküli közül 36 fő részesül munkanélküli ellátásban, 37 fő jövedelempótló támogatásban, 27 fő azonban már – kiszorulva az ellátási formákból – csak eseti szociális segélyre számíthat (Kovács 1999).
A nemi szerepelvárások eltérésére utal, hogy a családanyák könnyebben viselik el, ha hazatérhetnek a család körébe, mint ha a hagyományos családfenntartó férfi veszti el munkahelyét. Ugyanakkor sajátos adat, hogy az 1992-t követő esztendőkben a férfiak munkanélküliségi rátája elérte a 13,2%-ot, míg a nőké csak 9,2% volt, és ez az eltérés végig megmaradt 1996-ban ez a mutató a férfiaknál 10,7%-ra és a nők körében 7,6%-ra csökkent, ami mára tovább javult. Ugyanakkor a női népességen belül 44,9%-ról 31,2%-ra csökkent a foglalkoztatottak részesedése, mert a nyugdíjkorhatár felett tovább dolgozó nők több mint kétharmada ugyancsak a munkaerőpiac elhagyására kényszerült (Frey 1998). Munkanélküli nők körében végzett vizsgálatok szerint a munkanélküliség bekövetkezte és fennmaradása szignifikáns kapcsolatban áll a depresszív tünetek megjelenésével, amit a szociális támogatás jelentős mértékben csökkenthet (Dew és mtsai 1991).
Heinemann, Röhrig és Stadie (1980) a vizsgált háziasszonyok felénél a munkavállalás motivációjaként az elszigeteltség feloldását találta. A korábban munkavállaló, majd ismét háziasszonnyá váló nőknek volt a legrendszertelenebb az időbeosztása, ők terveztek a legkevésbé előre, gyakorlatilag nem érdekelte őket a jövő. A képzettséggel rendelkező nők nem kívántak visszatérni a háziasszony szerephez, ugyanakkor a képzetlen nők számára kívánatos maradt a háziasszony szerep. Nathanson (1980) vizsgálatában a nők a munkát nem mint stresszforrást, hanem az önértékelés és a társadalmi támogatottság forrását értékelték. A fenti kutatás a háziasszonyok egészségi állapotát rosszabbnak találta a munkavállaló nőkkel összevetve.
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave