Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

5.3.4.2. A kutatás elméleti háttere

Kutatásunk alapját M. Patricia Fernandez Kelly 1998-as, Társadalmi és kulturális tőke a városi gettóban: következmények a bevándorlás gazdaságszociológiájáracímű tanulmánya képezi. Kelly a fent említett cikkében így írja le azt a társadalmi problémát, amely elemzésének tárgya: „De Nyugat-Baltimore amiatt is magára vonja a kutatók figyelmét, hogy itt a fiatalkori terhesség gyakorisága még a baltimore-i átlagot is meghaladja, pedig Baltimore-ban a fiatalkori terhesség aránya háromszorosa az országos átlagnak, és az országban a legmagasabbak közé tartozik. 1990-ben … az anyák közel egyharmada kamaszlány volt. Ugyanebben az évben a Nyugat-Baltimore-ban élő tizennégy és tizenkilenc év közötti lányok majdnem egyharmada anya volt legalább egy gyermekkel.” (Kelly, 1998: 258–259.) Kelly a nyugat-baltimore-i gettó jellemzése kapcsán felhívja a figyelmet az elszigetelődésre, a tartós munkanélküliség, a bűnözés, a jóléti intézményektől való függés magas arányára, a családok széthullására és – mint ahogy azt a fenti idézetből is láthattuk – a gyakori fiatalkori terhességre. Kelly a fiatalkori terhesség gettóbeli sűrű előfordulásának magyarázatában Merton (1980) társadalmi cselekvésre vonatkozó tipológiájára támaszkodik, és ennek kapcsán rámutat arra, hogy a gettóban élő fiatal nők ugyan elfogadják az amerikai társadalom uralkodó kulturális célját, az anyagi jólétet, de – mint ahogy ezt Merton a bűnözéssel kapcsolatban szemléltette – megfosztottak az e cél megvalósításához szükséges legitim eszközöktől. Kelly a cél elérésének eszközei alatt a társadalmi és kulturális tőkét érti. Ahhoz, hogy megérthessük, mi a szerepe a társadalmi és kulturális tőkének a jólét elérésében, tisztáznunk kell e fogalmak jelentését.

Kelly a társadalmi tőke értelmezésekor több lehetőség közül (Bourdieu 1998; Putman 1993; Coleman 1998) az utolsó meghatározását veszi alapul. Coleman (1998) szerint társadalmi tőke akkor jön létre, amikor az emberek közötti viszonyok úgy változnak meg, hogy elősegítsék a cselekvést. A társadalmi tőke szerinte személyek közötti viszonyokban ölt testet. Akik rendelkeznek vele, előnyre tehetnek szert másokkal szemben: az olyan csoport például, amelynek a tagjai megbíznak egymásban, sokkal többre képes, mint egy hasonló, de a bizalomnak híján lévő csoport. A társadalmi tőkét birtokosai felhasználhatják érdekeik érvényesítésére. Coleman a társadalmi tőke számos formáját különíti el. Számunkra a továbbiakban a kötelezettségek-elvárások, az információs potenciál, valamint a normák és hatékony szankciók típus lesz fontos, ezért csak ezeket ismertetjük.

Kötelezettségek és elvárások: Ha A megtesz valamit B-nek, és bízik abban, hogy B ezt a jövőben viszonozza, akkor ez A-ban elvárást ébreszt, B-ben pedig azt a kötelezettséget, hogy ne veszítse el ezt a bizalmat. A viszonzás egyik lehetséges formája, hogy B rendelkezésére bocsátja A-nak személyes kapcsolati hálóját. A másik személy kapcsolati hálójához mint erőforráshoz való hozzáférés jelentősen megnövelheti az érdekérvényesítés hatékonyságát. Ezt a tőketípust Coleman a kifizetetlen váltókhoz hasonlítja, és hangsúlyozza, hogy e kötelezettségek „visszafizetése” nagyban függ a társadalmi környezet megbízhatóságának szintjétől.

Az információs csatornák: az információ jelentős szerepet játszik a cselekvés megalapozásában, de az információszerzés költséges, bizonyos társadalmi csoportok tagjai, mint ahogy ezt a szegénynegyedekben élők példáján majd látni fogjuk, a döntéseik megalapozásához szükséges információkhoz egyáltalán nem, vagy csak nagy költségek árán juthatnak hozzá. Az információszerzés egyik lehetséges formája a társadalmi kapcsolatháló igénybevétele.

A normák és hatékony szankciók: Például „ha egy közösség normái támogatják és hatékonyan jutalmazzák az iskolai teljesítményt, akkor az iskola könnyebben látja el feladatát” (Coleman 1998: 22). Coleman felhívja a figyelmet az úgynevezett előíró norma fontosságára, mely megköveteli, hogy az egyén önérdekét háttérbe szorítva cselekedjék a közösség érdekében. A normák ezáltal fontos szerepet játszanak az úgynevezett „közjószág-probléma” megoldásában, ugyanis „a társadalmi normák és az őket kikényszerítő szankciók nem kizárólag azoknak hasznosak, akiknek erőfeszítésére szükség van létrejöttükhöz, hanem mindenki számára, aki része egy ilyen struktúrának” (Coleman 1998: 37), ezáltal a társadalmi tőke e formájába az emberek kevésbé szívesen fektetnének be, ha az úgynevezett előíró normák ezt ki nem kényszerítenék, mivel előnyeinek csak kis részét élvezik.

A társadalmi kapcsolathálók zártsága feltétele a normák érvényesülésének, és biztosítja a megbízhatóságot, amely lehetővé teszi a kötelezettségek és elvárások megsokszorozódását (Coleman 1998). Coleman ezt az iskolás gyermekek szüleinek normafenntartási képességével példázza: ahol a szülők jól ismerik egymást, és szorosabb kapcsolatot tartanak fenn, ott sokkal hatékonyabban tudják a normákat fenntartani, mivel össze tudnak fogni, szemben azzal, amikor a gyermekek szüleinek nincsenek kapcsolatai egymással, ennélfogva csak a saját gyermekükkel szemben támaszthatnak elvárásokat.

Kelly azonban felhívja a figyelmet – Granovetter (1994) nyomán – az úgynevezett gyenge kötések szerepére is, mivel a másik személy kapcsolati hálójához mint erőforráshoz való hozzáférés jelentősen megnövelheti az érdekérvényesítés hatékonyságát. Granovetter (1988) a személyes kapcsolatháló ezen elemét a kapcsolat szorossága alapján „gyenge kötéseknek” nevezi, amelyek „hídszerű” kapcsolatot létesítenek a kapcsolati háló erős kötésű elemei között.

Kelly lényegesnek tartja a kapcsolatháló differenciáltságának kérdését is, amelyet multiplexitásnak nevez. „A multiplexitás annak mértéke, hogy a társadalmi kapcsolathálókat milyen arányban alkotják eltérő társadalmi státussal rendelkező, egymáshoz sokféleképpen kapcsolódó egyének, akik összetett szerepeket játszanak a tevékenységek különböző területén” (Kelly 1998: 242).

A társadalmi tőkét tulajdonosa erőforrásként használhatja céljai elérésében, mint amilyen például egy jó állás megszerzése. A társadalmi tőke azonban egyenlőtlenül oszlik meg a társadalomban. Például az állásért vívott harcban az amerikai középosztálybeliek számára döntő tényező lehet, hogy számításba vehetnek olyan kapcsolathálókat, amelyeknek számos magas presztízsű és befolyásos tagja van. Ezzel szemben a gettóban élők kapcsolathálóját a multiplexitás alacsony foka jellemzi, azaz gyenge minőségűek, és semmiképpen sem elégségesek ahhoz, hogy igénybevételükkel ki lehessen törni a gettóból, jóllehet a mindennapok túlélésében döntő jelentőségre tehetnek szert. Az amerikai gettóban élők kapcsolathálójának további jellemzője, hogy a közvetlen rokonságon és szomszédságon kívül nincsenek elemei, azaz az itt élők a gyenge kötések igénybevételének előnyeire sem számíthatnak.

Kelly szerint a társadalmi tőke szerepet játszik az identitás formálásban is, és itt a nők és a férfiak erőforrásokhoz való hozzáférésének különbözőségére gondol. A gyermek a felnőtté válás folyamán nem felnőtté, hanem férfivá vagy nővé szeretne válni, csakhogy a férfiasságot és a nőiességet övező szimbólumok és viselkedésformák a társadalmi tőke által biztosított lehetőségek szerint változnak. Kelly ennél a kérdésnél vezeti be a kulturális tőke fogalmát, mely során – sajátos antropológiai megközelítésében – hangsúlyossá válik a jelentés fogalma, pontosabban annak tisztázása, hogy egy adott kultúrában milyen jelentést tulajdonítanak bizonyos eseményeknek. A férfiak esetében például a munkaerőpiacról való kiszorulás következtében a klasszikus családfenntartói szerep helyett, a férfiasság más szimbólumai kerülnek előtérbe, mint amilyen a fizikai erő vagy a szexuális potenciál. A gettóbeli lányoknál ezzel szemben a gyermekkorból a felnőttkorba való átmenetet az első gyermek megszülése és ezzel szoros összefüggésben az önálló életvitel kialakítására tett kísérlet szimbolizálja, míg a középosztály tagjainál egy jó középiskolában letett érettségi jelenti ugyanezt. E szerint a társadalmi tőke nagymértékben befolyásolja a kulturális tőkét, sőt Kelly egy helyen úgy fogalmaz, hogy „a kulturális tőke a társadalmi tőke mellékterméke”, ez alatt azt érve, hogy „a kulturális tőke nem termelődik újra önállóan, hanem csupán abban a mértékben, amennyire fennmaradnak azok a feltételek, amelyek a társadalmi tőke speciális formáinak létrejöttét biztosítják. Más szavakkal, az egyének, amikor ismét biztosítják azokat a strukturális feltételeket, amelyek létrehozzák a társadalmi tőke bizonyos típusait, akkor a szimbolikus repertoárt is újratermelik” (Kelly 1998: 251).

A nemi szerepek sajátosan gettóbeli differenciálódása a férfiak és a nők állam-hoz való viszonyát is meghatározza, ugyanis általában a nők állnak kapcsolatban a jóléti intézményrendszerrel, míg a férfiak a büntetés végrehajtással.

Így végső soron Kelly a gettóban gyakori fiatalkori terhességet, illetve gyermekvállalást a kulturális és társadalmi tőke toponomikus voltával – társadalmi és fizikai helyhez kötöttségével – magyarázza.

Végül fel kell hívni a figyelmet arra, hogy Kelly tanulmányában csak a társadalmi és kulturális tőke szerepét vizsgálja a gyermekvállalás terén, de nyilvánvaló, hogy ebben a Coleman-féle emberi tőke is meghatározó szerepet játszhat. Az emberi tőke Coleman szerint „a személyek olyan átformálásával jön létre, amely új cselekvésmódokat lehetővé tevő készségekkel és képességekkel ruházza fel őket” (Coleman 1998: 17).

Az emberi tőke hozzávetőleges mércéjének az iskolai végzettséget tartja. Ugyanígy lényeges a pénzügyi tőke is, amely az anyagi hátteret biztosítja. tekintettel a fentiekre, e két utóbbi tőketípust is figyelembe vesszük.

A fiatalkorú roma anyák és a szociális ellátórendszer kapcsolatának elemzése során is a tőkefajták elmélete nyújtja majd az elméleti fogódzót, hiszen a segítő hivatás egyes képviselői is társadalmi tőkeként szolgálhatnak a klienseik számára (Hogan, 2001).

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero