Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


5.3.5.1. Bevezetés

Ma Magyarországon nagyon kevés tanulmány készül, mely a rokkantnyugdíjasok szociális, pszichés és egészségügyi paramétereit vizsgálja. Jelen tanulmány célja kettős. Egyrészt a fent nevezett tényezők vizsgálata, másrészt a rokkantnyugdíjas csoport általános jellemzése. Ezzel kívánjuk elősegíteni mind a hatékony prevenciót, mind a már beteg csoportok támogatását. E csoport vizsgálata több szempontból fontos:
  1. Népegészségügyi okokból fontos, hogy melyek azok a betegségek, amelyek leszázalékoláshoz, rokkantosításhoz vezetnek, hiszen ezek ismeretében vagyunk képesek olyan prevenciós programokat készíteni, amelyek hatékonyak és költséghatékonyak;
  2. A vizsgált csoportnak milyenek az egészségügyi, pszichológiai, szociális és gazdasági mutatói, tehát melyek azok a változók, melyekre a prevenció épülhet;
  3. Milyen stratégiát dolgozhatunk ki
    • a betegségek megelőzésére;
    • a már rokkantnyugdíjasok segítésére, társadalmi reintegrációjára;
    • a speciális segítő foglalkozásúak képzésére.
 
Tanulmányunkban a felnőtt – tehát 18 év feletti – rokkantnyugdíjas lakossággal foglalkozunk. A rokkantnyugdíjazás minden esetben krónikus betegség(ek) fennállását jelenti, azonban fontos tudni, hogy ezen állapotok kialakulásuk időpontját tekintve lehetnek
  1. veleszületett állapotok, azaz a betegség már a magzati létben, a szülés során, vagy a születést követő rövid időszakban kialakul (segítséggel élők), illetve
  2. szerzett állapotok, amikor a betegség az élet későbbi szakaszában manifesztálódik (krónikus betegek).
 
A veleszületett betegségek esetében a habilitáción, míg szerzett betegségek esetében elsősorban a megelőzésen és a rehabilitáción van a hangsúly. Mindkét esetben fontos az edukáció (beteg és környezete hozzátartozói), a pszichológiai, egészségi, társadalmi mutatók feltárása, és javítása.
A rokkantnyugdíjazás témakörében fontos két dolgot szem előtt tartani: bizonyos szerzett betegségek esetén a prevenció révén, más krónikus (esetleg veleszületett) betegségek esetén az iskoláztatással, a jobb szocializációval (pl. emberbarát nyugdíjas és fogyatékos lakóotthonok építésével) tehetünk a jobb életminőség érdekében. Kétségtelen, ehhez megfelelő anyagi források és kitűnően képzett szakemberek szükségesek, és megvalósítása egyszeri nagy összegű ráfordítást igényelne. Ha azonban javítani tudjuk az életminőséget – a habilitáció és rehabilitáció sikeres – akkor csökken a betegnapok száma, a gyógyszerszedési szokások kedvezően alakulnak, valamint gazdasági és szociális biztonság nyújtható az érintetteknek, így hosszú távon ez a befektetés megtérül.
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave