Összességében a magyar lakosságban leggyakrabban problémát okozó betegségek a mozgásszervi betegségek (18,0%), a kardiovaszkuláris betegségek (13,4%), az allergiás betegségek és az asztma (4,8%). Majdnem minden ötödik ember úgy ítéli, hogy valamilyen mozgásszervi, minden hetedik, hogy szív- és érrendszeri betegség, minden huszadik ember pedig, hogy allergia vagy asztma jelentősen befolyásolja a mindennapi életvitelét. a középkorúaknál az emésztőszervi betegségek, időskorban pedig a cukorbetegség kerül a harmadik helyre a mozgásszervi és a szív- és érrendszeri betegségek után a fő betegségek gyakoriságában. Ugyanakkor nem ezek a leggyakrabban problémát okozó betegségek okozzák a legnagyobb terhet az egyén számára. Nem meglepő, hogy az olyan súlyos betegségek, mint az agyér- vagy a daganatos betegségek az életminőség minden dimenzióját nagyobb mértékben rontják. Meglepő eredmény azonban, hogy a depresszió – amely összességében „csak” a hetedik fő betegség, lakosság 1,7%-a jelölte meg (bár nőknél és férfiaknál jelentős a különbség: nők 2,3%, hatodik hely, férfiak 0,8%, tizedik hely) – minden életminőségmutatóban az első három legrosszabb helyen szerepel, és az Általános (WHO) Jóllét és a Betegségteher Index esetében összességében a legrosszabb helyre kerül. Az eredmény nem feltétlenül meglepő a depresszió gyógyításával foglalkozó szakemberek számára. Hiszen az, aki depressziós, negatív szűrőn keresztül szemléli a világot, azaz „természetes”, hogy rosszabbnak ítéli az egészségét, közérzetét, munkaképességét. Azonban az életminőség alapvetően szubjektív mutató. Mindenki maga a legjobb „szakértője” annak, hogy hogyan is érzi magát a saját bőrében. Azaz, ha egy depressziós ember úgy ítéli, hogy rosszabb az egészségi állapota, akkor ő valóban nem érzi magát egészségesnek. S, ha úgy ítéli meg, hogy csökkent a munkaképessége, akkor valóban nem tud olyan jól dolgozni, teljesíteni, mint, amikor nem depressziós. Ebből a szempontból tehét a végeredmény a lényeg, az egészség („egész”-ség), a munka- és teljesítőképesség hiánya. Minden tizedik háziorvoshoz forduló ember depresszióban szenved, azaz valószínűleg a testi tünetek hátterében is az esetek egy részében depresszió áll. Az egyéni és társadalmi következmények tehát jóval túlmutatnak a szubjektívitás kérdésén. Igaz ez már az enyhébb depresszió esetében is, és még jelentősebb a probléma, ha a súlyosabb tünetekről van szó, mint pl. súlyos alvászavar, fogyás, gondolkodási zavar, vagy az egyéb pszichiátriai vagy testi betegségekkel való komorbiditás.