Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


6.3.1. Bevezetés

A depressziós tünetegyüttes jelentősége messze túlmutat a pszichiátria és a közösségi mentálhigiéné keretein. Meggyőző – és egyre növekvő számú – adat áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy az egyébként is gyakori depresszió nemcsak egyéb pszichiátriai betegségekkel társul gyakran (komorbiditás, Kessler 1994), hanem egyes testi betegségekkel is, többek között a kardiovaszkuláris (szív- és érrendszeri) betegségek), agyérbetegségekkel, gyomor- és bélbetegségekkel, mozgásszervi betegségekkel és fájdalomszindrómákkel, cukorbetegséggel, vesebetegségekkel, allergiával (Beckman és mtsai 1992, Bush és mtsai 2001, Cavanaugh és Wettstein 1989, Holzberg és mtsai 1996, Kovács és Stauder 2003, Lustman és mtsai 1997, Lyketsos és mtsai 1987, Pohjasvaara és mtsai 2001, Sacks és mtsai 1990, Wells és mtsai 1989).
A depressziós tünetegyüttes és számos nagy közegészségügyi problémát jelentő testi betegség között cirkuláris oksági kapcsolat tételezhető fel: A depressziós tünetegyüttes a testi betegségek kialakulásának fontos kockázati tényezője, negatívan befolyásolja a testi betegségek lefolyását is, ugyanakkor a testi megbetegedések fokozzák a depressziós tünetek megjelenésének valószínűségét. Az összekötő kapocs a depresszió és egyes gyakori krónikus betegségek között (szívbetegség, mozgásszervi panaszok, reumás ízületi gyulladás) egyes vizsgálatok szerint nem elsősorban az organikus betegség maga, hanem a képességcsökkenés, a funkcionális korlátozottság, amely az életminőségnek fontos összetevője (Dunlop és mtsai, 2004, Lowe és mtsai 2004). Ugyanakkor számos beteg esetében a depresszió a legjelentősebb tényező, amely az ún. többlet funkcióromlásért (azaz a betegség objektív súlyosságával magyarázható funkciókárosodáson túl jelentkező funkcióromlásért) felelőssé tehető.
A depresszió és a testi betegségek kölcsönösen negatív kapcsolatát a nemzetközi irodalomban is legjobban dokumentált, és népegészségügyi szempontból is legnagyobb jelentőségű ilyen jellegű összefüggés, a kardiovaszkuláris betegségek és a depressziós tünetegyüttes közötti kapcsolat alapján mutatjuk be. A számos, rendelkezésre álló irodalomi forrás közül utalunk Rozanski és mtsai (1999) szisztematikus áttekintésére.
A depresszió előfordulási gyakorisága koronária-betegségben szenvedők között majdnem háromszorosa az átlagnépességbeli gyakoriságnak (Hans és mtsai 1996), valamint fontos prediktora a negatív kardiális eseményeknek (Carney és mtsai 1988, Frasure Smith és mtsai 1993).
A depresszió azonban nemcsak a már koronária-betegségben szenvedők kardiális morbiditását és mortalitását befolyásolja negatívan. több nagy populáción végzett epidemiológiai vizsgálat is rámutatott, hogy a depressziós tünetegyüttes egészséges személyeknél is növeli a jövőbeli kardiovaszkuláris morbiditást és mortalitást (Aromaa és mtsai1994, Ford és mtsai 1994, Barefoot és mtsai 1996, Glassmann és mtsai 1998).
Érdekes és igen fontos adat továbbá, hogy nemcsak a pszichiátriai diagnosztikus küszöböt meghaladó (major) depresszió hozható kapcsolatba a szív-érrendszeri megbetegedések kockázatának növekedésével, hanem az enyhe, pszichiátriai zavart még nem jelentő depressziós tünetek is kardiovaszkuláris rizikót hordoznak (Anda 1993). Frasure-Smith és munkatársai (1995, 1998) 430 instabil angina pectprisban szenvedő beteg követéses vizsgálata során azt találták, hogy az enyhe depressziós tünetek (a Beck Depresszió Kérdőívvel mérve 10–18 pont között) mind a fatális mind a nem fatális miokardiális infarktus kockázatát megközelítően annyira növelték meg, mint a major depresszió. Mindennek óriási jelentősége van, hiszen az enyhe depressziós tünetek gyakoriak, általában kezeletlenek maradnak, ugyanakkor a fenti megállapítások szerint jelentős kardiovaszkuláris kockázatot hordoznak.
A depressziós tünetek és a kardiovaszkuláris betegségek közötti szoros összefüggés fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, hiszen két igen gyakori megbetegedésről van szó, melyek klinikai, népegészségügyi és gazdasági jelentősége meredeken növekszik. A WHO előrejelzése szerint 2020-ra a kardiovaszkuláris betegségek és a major depresszió lesz világszerte a két legelső munkaképesség-csökkentésért felelős betegség (Murray és Lopez 1997). Hazai adatok is rendelkezésre állnak arról, hogy a depressziós tünetek fontos kapcsolatban állnak egyrészt a betegnapok számával, mint az életminőség egyik fontos indikátorával (Kopp és mtsai 1995) valamint a kardiovaszkuláris morbiditással (Kopp és mtsai 1998). A depressziós tünetek „kéz a kézben” a kardiovaszkuláris megbetegedésekkel óriási egészségügyi és gazdasági kihívás jelentenek tehát, amire nemcsak az egészségügyi rendszereknek, hanem az egész társadalomnak fel kell készülnie.
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave