Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


1.4.2. Az életminőség fogalma Definíciók

Általános értelemben az életminőség igen komplex, alapvetően szociológiai fogalom, mely McDowell és Newell (1987) szerint „vonatkozik az anyagi körülmények megfelelőségére és az emberek ezen körülményekkel kapcsolatos érzéseire”. Nyilvánvaló, hogy egyes politikai és szocioökonomiai irányzatok igen különbözőképpen értelmezik a fogalmat, más szempontok érvényesülnek, ha az egyén vagy éppen a társadalom szintjén kívánjuk meghatározni az életminőséget.
Az orvostudomány keretein belül szűkebb értelemben az egészséggel kapcsolatos életminőséggel foglalkozunk, jelezve, hogy számos olyan tényezőt, mely globálisan az életminőség fontos része (pl. jövedelem, szabadság, lakókörnyezet, stb). figyelmen kívül hagyunk, hogy a hangsúly az egészséggel szorosabban összefüggő tényezőkre kerüljön. (Ugyanakkor ismert, hogy a fenti tényezők közvetett módon többé-kevésbé befolyásolhatják az egészséggel összefüggő életminőséget is.) Az életminőség általános fogalmától tehát megkülönböztetjük az egészséggel összefüggő életminőség („health related quality of life”, HrQoL) fogalmát. (Jelen összefoglalóban az „életminőség” fogalma alatt az egészséggel összefüggő életminőséget értjük.)
Az egészséggel összefüggő életminőség meghatározásakor az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1948-as alapokmányában szereplő meghatározásra szokás hivatkozni, mely szerint „Az egészség a teljes fizikai, mentális és szociális jólét állapota, és nemcsak betegség vagy fogyatékosság hiányát jelenti”, amely hangsúlyozza, hogy az egészségnek nemcsak biológiai, hanem pszichés és szociális összetevője is van (Kopp és Pikó → 1.2. fejezet).
Az életminőség tehát alapvetően multifaktoriális fogalom, mely magában foglalja 1) a szomatikus állapotot és működőképességet, 2) a pszichés állapotot és lelki-szellemi jólétet, 3) a szociális működést a szakmai, a társas és a családi szférában. Jelentős nézetbeli különbségek vannak azonban, hogy ezen belül mit és hogyan lehet mérni, és még abban sincs konszenzus, hogy a hagyományos orvosi mutatók is az életminőség részét képezik-e, vagy a fogalmat kizárólag a nem hagyományos orvosi mutatóknak tartsák fenn – azaz elsősorban (az egészségi állapot által befolyásolt) pszichológiai és szociális működéssel kapcsolatos szempontokat vegyenek figyelembe (Nord 2001). az egyes koncepciók közötti különbséget alapvetően az határozza meg, hogy a fenti multifaktoriális modellben melyik faktort helyezik központi helyre. Minden nézetkülönbség ellenére azonban a legtöbb szakember elfogadja Testa és Simonson definícióját: „Az életminőség, és specifikusan az egészséggel kapcsolatos életminőség fogalma az egészség testi, pszichológiai és szociális doménjeit foglalja magába annak figyelembevételével, hogy ezek elkülönülő, a páciens tapasztalatai, hiedelmei, elvárásai és percepciója által alapvetően befolyásolt területek” (Testa and Simonson, 1996).
 
Elméleti megfontolások
A pszichológiai megközelítésben a hangsúly a betegség megélésén, a betegséghez való alkalmazkodáson van, ennek értelmében az élet „minősége” az egyén szubjektív véleményére épülő kérdőívekkel mérhető (pl. elégedettség a fizikális állapottal, mozgásképességgel, társas kapcsolatokkal), szemben az objektív mutatókkal (pl. fizikális állapot, mozgásképesség, társas kapcsolatok) melyek valójában az „egészségi állapotot” határozzák meg mennyiségileg.
Az egészség önbecsléséről Maddox és Douglass (1973) azt írja „egyértelműen valami többet – és valami kevesebbet – mér, mint az objektív egészségi mutatók”. Idősebb betegek csoportját vizsgálva az önértékelést prognosztikus értékűnek találták. Más vizsgálatok is alátámasztják, hogy az egészség önbecslése („self perceived health”) a mortalitás prediktora lehet. Idler és Benyamini (1997) 27 longitudinális vizsgálat túlélési adatait áttekintve azt találta, hogy az egészségi állapot szubjektív becslése egy olyan egyszerű kérdéssel, hogy „Összességében, milyennek ítéli meg egészségi állapotát” igen jól előre jelezte a vizsgált időszak mortalitását, illetve a súlyos betegségekből való felépülés esélyét az összes objektív mutatóra való korrekció után is (orvosi szempontból azonos szomatikus állapotú személyek esetében az állapot szubjektív megítélését irányadónak lehetett tekinteni). A betegség szubjektív megélésének fontosságára utal, hogy Kimmel és mtsai (1998) végstádiumú vesebetegek körében végzett vizsgálatában az egészséggel összefüggő életminőség három tényezője, a szociális támogatottság, a depresszió, és a betegség percepciója a mortalitás független prediktorának bizonyult.
Egy adott állapot/helyzet minősítése alapvetően függ az egyén személyiségétől. Ezen belül az életminőség vizsgálatokban különösen nagy hangsúlyt kap az értékítélet, értékrend kérdése. vannak, akik számára az élet meghosszabbítása a legfontosabb, míg mások úgy gondolják, hogy adott körülmények között nem is érdemes élni. Singer és munkatársai (1994) prosztata rákos betegek vizsgálata során az értékrend életkor függő változását figyelték meg: a fiatalabb betegek fontosabbnak ítélték a szexuális funkció megmaradását, mint a várható élettartamot, és inkább a konzervatív beavatkozás mellett döntöttek, míg idősebbeknél a tendencia fordított volt.
Egy másik megközelítésben, a közösségi alapú megközelítésben háttérbe szorul az egyéni értékrend és pszichés reakciók. Az életminőség meghatározása az emberek többsége által elfogadott értékekre, normákra alapul (ez a kérdőívek értékelése során, speciális súlyozás révén érvényesül), a mérés során központi tényező a betegség és az általa okozott funkciócsökkenés. Ennek mérésére többféle módszer alkalmazható, általában „1” jelzi a teljes funkciót, „0” az adott funkció teljes hiányát, melyekből gyakran összetett matematika úton különböző indexeket lehet számolni (Kaplan,Anderson 1996). E módszer elsősorban a költséghasznossági („cost-utility”) elemzések során, az egészséggazdasági elemzésekben, az egészségügyi technológiák értékelése során jut szerephez (l. később).
Összegzésképpen, az életminőség kutatásoknak többféle elméleti megközelítése ismert, melyek megegyeznek abban, hogy az életminőséget multidimenzionális megközelítésben vizsgálják. Az általánosan használt mutatókat, és az azok közötti legfontosabb összefüggéseket az 1.4-1. ábra foglalja össze. Jelentős különbségek vannak azonban abban, hogy melyik dimenzió van a modell középpontjában, ez általában attól függ, hogy milyen céllal, milyen alapfeltevés vagy kérdés megválaszolása céljából kívánjuk az életminőséget mérni. Speciális alkalmazási területektől eltekintve nem fogadható el azonban olyan vizsgálat, vagy mérőeszköz, mely csak az életminőség egy-egy kiragadott dimenzióját vizsgálja. Az életminőség különböző doménjeit a 1.4-2. ábra szemlélteti.
 
1.4-1. ábra. A különböző állapot mutatók közötti legfontosabb összefüggések az egészséggel összefüggő életminőség (HrQOL) elméleti modelljében (Wilson és Cleary nyomán)
 
1.4-2. ábra. Az életminőség különböző doménjei
Megjegyzés: Az egyes komponensek kifejeződése a betegek szubjektív érzéseitől függnek, így előfordulhat, hogy két azonos klinikai és terápiás paraméterekkel rendelkező beteg életminőségét mérve különböző eredményeket kapunk.
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave